Új Tükör, 1977. július-szeptember (14. évfolyam, 27-39. szám)

1977-09-04 / 36. szám

Mütyürkék a vitrinben Sok izgalmas történet rejtőzik a múzeumi tárgyak mögött. Mindenekelőtt a megtalálásuk története. A régész nyomozótehetséggel, biztos „or­ral” eredhet csak a régi idők nyomába. Gyűjtőmunkáját rendszerint tavasztól őszig végzi, rekkenő hőségben pirul a na­pon, vagy didergős őszi esőben bőrig ázik, kutat a régi csontok, cserepek, fémdara­bok után. Miért fontosak neki ezek? Mert ha a múltnak ilyen „cserepeit” szorgalma­san illesztgeti (akár szó szerint is, több száz darabból rak össze egy valamikori korsót), akkor sokat megtud arról, hogyan éltek az emberek száz, ezer vagy tízezer évvel ezelőtt. Különösen a sírokból előkerült tárgyak árulkodnak. A sír ,,a halott háza”, így tar­totta a régi hit, ezért be is rendezték ne­ki, mint az élők házait. Melléje tettek en­­ni-innivalót, fegyvert vagy orsót, aszerint, hogy férfi volt-e, vagy nő. A harcos mel­lé gyakran még a lovát is eltemették. (Egy idő múlva rájöttek, hogy kár az egész lóért, és csak a bőrét meg a patáit földel­ték el, a húsát megették.) A ruha, termé­szetesen, hamar elkorhad, megmaradnak azonban a ruhadíszek, az ékszerek. Ezek­ből is sok minden kiderül. Az emberek mindig is szerették magukat másoktól megkülönböztetni, egyik törzs, egyik nép viselete jócskán eltért a másikétól. Így tehát meg lehet állapítani, ki nyugodott a megtalált sírban, a tudomány azt is meg­mondja, hogy mennyi ideje. Ha elég tárgy kerül elő, lassan kibontakozik belőlük egy­­egy korszak élete, kirajzolódnak szokásai, kereskedelmi útjai. Ez is nagyon izgalmas történet. Az előbukkanó épületek ugyancsak izgal­masak, hiszen szintén őrzik a régi időket. Bajos azonban ezeket megtalálni a föld alatt. Ráadásul csak mintegy tízezer éve épít az ember házat, eleinte azt is fából, sárból tákolta, félig beásva a földbe. Nem­igen maradt belőle más, mint egy-egy tűz­vész után a vörösre égett agyagpadló, vagy a tetőt tartó és az égéskor behullott lapos kövek. Esetleg egy vékony sárgás réteg —■ ugyancsak az agyagpadló marad­ványa. Rendszerint a beomlott viskó he­lyébe újabb épült. A házhoz tartozott a szemetesgödör, ez a régésznek valóságos kincsesbánya. Bele­dobálták eltörött edényeiket az ősök, az ételmaradékot és effélét. Az itt található apróságok a valamikori mindennapok tör­ténetét mondják el a hozzáértőnek. Ha te­hát a múzeumban látjátok a törött csere­peket, fémdarabokat, képzeljétek mellé­jük a házat, amelyben valaha a korsó állt, a harcost, aki a fegyvert viselte, az asz­­szonyt, aki az orsóval font, és a fonalból ruhát szőtt. És gondoljatok arra, hogy ezer év múlva egy akkori kisgyerek szintén idegenkedő álmélkodással bámulhat a mi korunkból véletlen megmaradt törmelé­kekre egy akkori múzeum vitrinjében. EGYED LÁSZLÓ Pataki Tibor rajza Csillagközi utazás Pataki Tibor rajza Találd ki, hogyan juthat az űrhajó a csillagképek között a Földre! □ 39

Next