Új Tükör, 1977. július-szeptember (14. évfolyam, 27-39. szám)
1977-09-04 / 36. szám
Mütyürkék a vitrinben Sok izgalmas történet rejtőzik a múzeumi tárgyak mögött. Mindenekelőtt a megtalálásuk története. A régész nyomozótehetséggel, biztos „orral” eredhet csak a régi idők nyomába. Gyűjtőmunkáját rendszerint tavasztól őszig végzi, rekkenő hőségben pirul a napon, vagy didergős őszi esőben bőrig ázik, kutat a régi csontok, cserepek, fémdarabok után. Miért fontosak neki ezek? Mert ha a múltnak ilyen „cserepeit” szorgalmasan illesztgeti (akár szó szerint is, több száz darabból rak össze egy valamikori korsót), akkor sokat megtud arról, hogyan éltek az emberek száz, ezer vagy tízezer évvel ezelőtt. Különösen a sírokból előkerült tárgyak árulkodnak. A sír ,,a halott háza”, így tartotta a régi hit, ezért be is rendezték neki, mint az élők házait. Melléje tettek enni-innivalót, fegyvert vagy orsót, aszerint, hogy férfi volt-e, vagy nő. A harcos mellé gyakran még a lovát is eltemették. (Egy idő múlva rájöttek, hogy kár az egész lóért, és csak a bőrét meg a patáit földelték el, a húsát megették.) A ruha, természetesen, hamar elkorhad, megmaradnak azonban a ruhadíszek, az ékszerek. Ezekből is sok minden kiderül. Az emberek mindig is szerették magukat másoktól megkülönböztetni, egyik törzs, egyik nép viselete jócskán eltért a másikétól. Így tehát meg lehet állapítani, ki nyugodott a megtalált sírban, a tudomány azt is megmondja, hogy mennyi ideje. Ha elég tárgy kerül elő, lassan kibontakozik belőlük egyegy korszak élete, kirajzolódnak szokásai, kereskedelmi útjai. Ez is nagyon izgalmas történet. Az előbukkanó épületek ugyancsak izgalmasak, hiszen szintén őrzik a régi időket. Bajos azonban ezeket megtalálni a föld alatt. Ráadásul csak mintegy tízezer éve épít az ember házat, eleinte azt is fából, sárból tákolta, félig beásva a földbe. Nemigen maradt belőle más, mint egy-egy tűzvész után a vörösre égett agyagpadló, vagy a tetőt tartó és az égéskor behullott lapos kövek. Esetleg egy vékony sárgás réteg —■ ugyancsak az agyagpadló maradványa. Rendszerint a beomlott viskó helyébe újabb épült. A házhoz tartozott a szemetesgödör, ez a régésznek valóságos kincsesbánya. Beledobálták eltörött edényeiket az ősök, az ételmaradékot és effélét. Az itt található apróságok a valamikori mindennapok történetét mondják el a hozzáértőnek. Ha tehát a múzeumban látjátok a törött cserepeket, fémdarabokat, képzeljétek melléjük a házat, amelyben valaha a korsó állt, a harcost, aki a fegyvert viselte, az aszszonyt, aki az orsóval font, és a fonalból ruhát szőtt. És gondoljatok arra, hogy ezer év múlva egy akkori kisgyerek szintén idegenkedő álmélkodással bámulhat a mi korunkból véletlen megmaradt törmelékekre egy akkori múzeum vitrinjében. EGYED LÁSZLÓ Pataki Tibor rajza Csillagközi utazás Pataki Tibor rajza Találd ki, hogyan juthat az űrhajó a csillagképek között a Földre! □ 39