Új Tükör, 1977. október-december (14. évfolyam, 40-52. szám)

1977-10-09 / 41. szám

KÓS KÁROLY­­ ERDÉLY A nemrég elhunyt Kós Károly 1929-ben egy „kultúrtörténeti vázlatot” írt, Erdély címen. A történelmi körülmények azóta gyökeresen megváltoztak, az író gondolatmenete és fogalomrendszere túlságosan is kötődik e régi időkhöz, mégis úgy véljük, hogy vitat­ható részletei ellenére ma is érdemes figyel­münkre ez az eszmefuttatás. Az annak ide­jén megjelentetett könyv második felében a grafikusként és építészként is kiváló szerző nevezetes vagy jellegzetes erdélyi házak, templomok, várak ábrázolásait adta közre, maga készítette, nagyobbrészt több színű linóleummetszeteken. A könyvet sum­mázó összegezés című fejezet mellett ebből a szép és jelentős metszetsorozatból közlünk itt néhányat. Ezer esztendő nagy idő, még népek és kul­túrák életében is. Ezer esztendő alatt Erdély földjén megtörténik, az a gyönyörű csoda, hogy három nép és három kultúra éli életét úgy egymás mellett, illetve egymás között, hogy mindhárom megőrzi — mert megőriz­heti — a maga különváló egyéniségét, de amellett közös és minden környező idegen és rokon néptől és kultúrától elütő karaktert is veszen fel. Így alakul a bizánci stílusú gö­rögkeleti templomból Kalotaszegen olyan templom, melynek legközelebbi atyafiai a ka­lotaszegi gótikus stílusban épült magyar kál­vinista templomok. A vidrai mócnemes út melletti, kerített udvarházának bizonyára in­kább atyafia akár a Barcsayak kőfalas, bás­­tyás udvarban épült kisbarcsai kastélya, mint a havasalföldi erődített lakótornyok, a kulák. Az erdővidéki székely falvak lakóhá­zaiban csak gyakorlott szem látja meg azo­kat a finom, de jellemző sajátosságokat, me­lyek azokat az Olt menti, vagy barcasági szász lakóházaktól megkülönböztetik. A gyulafehérvári, kolozsvári katedrálisok, Vajdahunyad vára, az alvinczi Martinuzzi­­kastély a középkori román és gót stílus, il­letőleg az olasz reneszánsz alkotásai csupán. Erdélyhez annyi a közük, hogy ott épültek, de lehetnének bárhol másutt a nagyvilágon is. Viszont a XVII. és XVIII. században épült, vagy átépített háromszéki és Maros menti kedves barokkos kúriák, a verespata­ki román aranytanya-birtokos nemesi kúriá­ja, a kalotaszegi magyar vagy román falusi templomok legtöbbje, a rákosi Bethlen-vár, vagy akár a brassói Katalin-bástya és a se­gesvári öreg várostorony félreérthetetlenül és speciálisan Erdély pszichéjének szülöttei. Ha már most egymás mellett és egyszerre nézzük és egymással összehasonlítjuk Erdély képzőművészeti emlékeit, akkor önkénytele­nül is meglepő és őszintén meggyőző, az az időrendben állandóan és következetesen kö­zeledő rokonság egymástól fajban, szárma­zásban, kultúrában merőben különböző né­peinek kultúrtermékei között. ... Ezer esztendő nagy idő még népiek és kultúrák életében is, de ezer esztendő alatt Erdély földjén egyik nép és egyik kultúra sem tudta és nem is akarta a másikat a ma­ga képére átformálni. Külső erők néha meg­próbálták ezt nagy áldozattal, de kicsi ered­ménnyel és végső siker nélkül. Ellenben a három együttélő kultúra tudattalanul állan­dó és soha egészen meg nem szűnő törekvé­se volt, hogy faji természetének megtartásá­val olyan közösségeket vegyen magára, me­lyek különvalóságaik ellenére is típusosan erdélyivé tegyék. Más nép az erdélyi ma­gyar, mint a magyarországi, más a király­földi szász, mint a németországi német és más az erdélyi román, mint az ókirályságbe­li­ fizikumban is más, de mentalitásban ép­pen az. És ha megmaradt a román román­nak, a szász németnek és a magyar és szé­kely magyarnak, de egymástól való külön­bözőségük mellett jellemzi őket és minden kulturális megnyilatkozásukat az a közös­ség is, melyet a megmásíthatatlan és örök természeti adottságokon kívül a közös sors, az élettel való közös küzdelmek közös for­mái determináltak. Ez a megnyilvánuló kö­zösség éppen az a speciális erdélyi psziché, amit egyik erdélyi népnek Erdély határain kívül való nemzettestvére sem értett és ért­hetett meg soha. Hogy mi lesz Erdély népiének és kultúrájá­nak útja a jövőben, az jórészben Erdély né­peitől függ. A história bizonyítása szerint Erdély azoké a népeké volt, akik ezt a föl­det, ezt a sorsot és ezt a pszichét vállalták, és azoké lesz a jövőben, akik azt a jövőben vállalni fogják. (1929) Szebeni várostorony (XV. század, mai sisakja XVII. század) Brassó, Katalin-bástya (XVI. század) Magyarvalkó, református magyar templom (a XV. század végén épült) Marosszentimre, református templom (Hunyadi János építtette) Gyulafehérvári katedrális (épült a XVII. században, római katolikus) 12.

Next