Új Tükör, 1977. október-december (14. évfolyam, 40-52. szám)
1977-10-09 / 41. szám
KÓS KÁROLY ERDÉLY A nemrég elhunyt Kós Károly 1929-ben egy „kultúrtörténeti vázlatot” írt, Erdély címen. A történelmi körülmények azóta gyökeresen megváltoztak, az író gondolatmenete és fogalomrendszere túlságosan is kötődik e régi időkhöz, mégis úgy véljük, hogy vitatható részletei ellenére ma is érdemes figyelmünkre ez az eszmefuttatás. Az annak idején megjelentetett könyv második felében a grafikusként és építészként is kiváló szerző nevezetes vagy jellegzetes erdélyi házak, templomok, várak ábrázolásait adta közre, maga készítette, nagyobbrészt több színű linóleummetszeteken. A könyvet summázó összegezés című fejezet mellett ebből a szép és jelentős metszetsorozatból közlünk itt néhányat. Ezer esztendő nagy idő, még népek és kultúrák életében is. Ezer esztendő alatt Erdély földjén megtörténik, az a gyönyörű csoda, hogy három nép és három kultúra éli életét úgy egymás mellett, illetve egymás között, hogy mindhárom megőrzi — mert megőrizheti — a maga különváló egyéniségét, de amellett közös és minden környező idegen és rokon néptől és kultúrától elütő karaktert is veszen fel. Így alakul a bizánci stílusú görögkeleti templomból Kalotaszegen olyan templom, melynek legközelebbi atyafiai a kalotaszegi gótikus stílusban épült magyar kálvinista templomok. A vidrai mócnemes út melletti, kerített udvarházának bizonyára inkább atyafia akár a Barcsayak kőfalas, bástyás udvarban épült kisbarcsai kastélya, mint a havasalföldi erődített lakótornyok, a kulák. Az erdővidéki székely falvak lakóházaiban csak gyakorlott szem látja meg azokat a finom, de jellemző sajátosságokat, melyek azokat az Olt menti, vagy barcasági szász lakóházaktól megkülönböztetik. A gyulafehérvári, kolozsvári katedrálisok, Vajdahunyad vára, az alvinczi Martinuzzikastély a középkori román és gót stílus, illetőleg az olasz reneszánsz alkotásai csupán. Erdélyhez annyi a közük, hogy ott épültek, de lehetnének bárhol másutt a nagyvilágon is. Viszont a XVII. és XVIII. században épült, vagy átépített háromszéki és Maros menti kedves barokkos kúriák, a verespataki román aranytanya-birtokos nemesi kúriája, a kalotaszegi magyar vagy román falusi templomok legtöbbje, a rákosi Bethlen-vár, vagy akár a brassói Katalin-bástya és a segesvári öreg várostorony félreérthetetlenül és speciálisan Erdély pszichéjének szülöttei. Ha már most egymás mellett és egyszerre nézzük és egymással összehasonlítjuk Erdély képzőművészeti emlékeit, akkor önkénytelenül is meglepő és őszintén meggyőző, az az időrendben állandóan és következetesen közeledő rokonság egymástól fajban, származásban, kultúrában merőben különböző népeinek kultúrtermékei között. ... Ezer esztendő nagy idő még népiek és kultúrák életében is, de ezer esztendő alatt Erdély földjén egyik nép és egyik kultúra sem tudta és nem is akarta a másikat a maga képére átformálni. Külső erők néha megpróbálták ezt nagy áldozattal, de kicsi eredménnyel és végső siker nélkül. Ellenben a három együttélő kultúra tudattalanul állandó és soha egészen meg nem szűnő törekvése volt, hogy faji természetének megtartásával olyan közösségeket vegyen magára, melyek különvalóságaik ellenére is típusosan erdélyivé tegyék. Más nép az erdélyi magyar, mint a magyarországi, más a királyföldi szász, mint a németországi német és más az erdélyi román, mint az ókirályságbeli fizikumban is más, de mentalitásban éppen az. És ha megmaradt a román románnak, a szász németnek és a magyar és székely magyarnak, de egymástól való különbözőségük mellett jellemzi őket és minden kulturális megnyilatkozásukat az a közösség is, melyet a megmásíthatatlan és örök természeti adottságokon kívül a közös sors, az élettel való közös küzdelmek közös formái determináltak. Ez a megnyilvánuló közösség éppen az a speciális erdélyi psziché, amit egyik erdélyi népnek Erdély határain kívül való nemzettestvére sem értett és érthetett meg soha. Hogy mi lesz Erdély népiének és kultúrájának útja a jövőben, az jórészben Erdély népeitől függ. A história bizonyítása szerint Erdély azoké a népeké volt, akik ezt a földet, ezt a sorsot és ezt a pszichét vállalták, és azoké lesz a jövőben, akik azt a jövőben vállalni fogják. (1929) Szebeni várostorony (XV. század, mai sisakja XVII. század) Brassó, Katalin-bástya (XVI. század) Magyarvalkó, református magyar templom (a XV. század végén épült) Marosszentimre, református templom (Hunyadi János építtette) Gyulafehérvári katedrális (épült a XVII. században, római katolikus) 12.