Új Tükör, 1978. január-március (15. évfolyam, 1-13. szám)

1978-02-19 / 8. szám

FEBRUÁR 27. ARANYSÁRKÁNY Színes magyar film KLUB MOZI 3P. VI., LENIN KRT. 88. FEBRUÁR 20. LEAR KIRÁLY Kétrészes, szinkronizált szovjet film Shakespeare tragédiája nyomán. Írta és rendezte: GRIGORIJ KOZINCEV MÁRCIUS 13. A KÖPENY Szovjet film Gogol elbeszélése nyomán írta: Szolovjov Rendezte: ALEKSZEJ BATALOV MÁRCIUS 6. GERMINAL Francia—magyar film Émile Zola regényéből írta: Charles Spaak Rendezte: YVES ALLEGRET Kosztolányi Dezső regényéből írta: Illés Endre Rendezte: RANÓDY LÁSZLÓ A filmek csoportosan - legalább 10 fő - ifjúsági kedvezményes helyárral (3 Ft) látogathatók. MESSZE FÖLDÖN HÍRES mesemondó volt a Zsombó községben lakó Tombácz János. Olyan ízesen, fordulatosan senki se tudott még ismert mesét is elmondani, mint ő, írtak róla a lapok, foglalkozott vele a tévé, a rádió, s megkapta a népművészet mestere kitüntető címet is. Felfi­gyelt rá dr. Bálint Sándor szegedi egyetemi ta­nár. Több mint tíz éven át magnetofonra vette meséit, majd az Akadémiai Kiadó vállalkozott megjelentetésükre. Tombácz megörült a hírnek, de amikor a professzor felajánlotta neki a hono­rárium felét, hallani sem akart róla, s kijelentet­te: a könyv megjelenését birkavágással kívánja megünnepelni. A mű Tombácz János meséi cím­mel, a dr. Ortutay Gyula szerkesztette Új Magyar Népköltési Gyűjtemény című sorozatban jelent meg. Ezt azonban János bácsi nem érte meg, mert néhány hónappal előbb elhunyt. Ilyen előzmények után történt, hogy a Szerzői Jogvédő Hivatal az Akadémia Kiadó ellen Tom­bácz örökösei részére 15 ezer forint szerzői díj fizetéséért pert indított. Az ügyben első fokon ítélkező bíróság beszerezte a Szerzői Jogi Szakértő Testület véleményét. Eszerint a mesemondó is­mert témák átdolgozásával, összeállításával új eredeti művet alkotott, ami szerzői jogi védelem alá esik. Ennek alapján a bíróság a 15 ezer forin­tot megítélte. A döntés elleni fellebbezésében a kiadó válla­lat egyebek közt arra hivatkozott, hogy az első fokú bíróság álláspontja a néprajzi gyűjtőmunká­nak és anyaga közzétételének gátjává válhat. Az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely ki­mondta: Tombácz a szerzői díjról lemondott, tehát örökösei még akkor sem támaszthatnak anyagi­ igényt, ha a mesék szerzői jogi védelem alá eső alkotások volnának, holott nem azok. Dr. Ortutay Gyula akadémikus rámutatott, szerzői hogy — kettő kivételével — a kötet alap­anyaga a Szeged környéki táj száj hagyományos elbeszélő anyaga, a nemzetközi és a hazai mese­katalógusok szerint ismert és meghatározható — olvashatjuk az ítélet indokolásában. A me­sék feldolgozási módjában sincs olyan egyéni ere­deti jelleg, amelyet más mesélőknél nem lehetne megtalálni, így Tombácz maga is csak annyit változtatott a meséken, mint sok száz elődje, akihez szájhagyományozó készsége alapján a me­seanyag eljutott. Hasonló értelemben nyilatko­zott dr. Bodrogi Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kutató csoportjának igazgató­­helyettese is. Dr. Istvánovics Márton kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia néprajzi kuta­tó csoportja folklór osztályának vezetője szerint Tombácz nem lépte túl a folklór alkotásmódszer határait. Ezért sem a mesék anyagát, sem szer­kesztésüket illetően nem tekinthető egyéni alko­tónak. Bánó István dr. tanszékvezető főiskolai ta­nár, kijelölt szakértő véleménye szerint az ere­detiség és a szerzőség fogalma a népköltészetben más megítélés alá esik, mint a műköltészetben. A népköltészeti alkotások ugyanis tipikusan szó­beli közlés formájában élnek tovább. A népme­sét előadó nem hoz létre irodalmi művet. Elvileg is kizárta annak lehetőségét, hogy a népmese szerzői jogi védelem alá eső műnek tekinthető. MINDEZEK ALAPJÁN a Legfelsőbb Bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatva, a Szerzői Jogvédő Hivatal keresetét elutasította. Az ítélet indokolása kifejti, hogy a népmesét, amelyek szájhagyományként terjednek, állandó változás­nak vannak kitéve, tehát nincs olyan rögzített szövegük, mint a műköltészeti alkotásoknak. Meg­fogalmazásuk rendszerin kevéssé szabatos, szer­kezetük a műköltészethez viszonyítva lazább, nél­külözi a szerkesztés átgondoltságát, céltudatossá- mesemondónak á­ gát. Ezek a népmesét jellemző elemek dr. Bálint Sándor művében is felismerhetők. Az eredetisé­get és a szerzőséget is a népköltészet sajátos tör­vényszerűségeit figyelembe véve kell megítélni. A jogvita eldöntésénél elsősorban annak van jelen­tősége, hogy a népmese tulajdonképpen varián­­sabban él. E változatok különösen az olyan alkotó típusú mesemondó előadásában figyelhető meg, mint amilyen Tombácz volt. A variálás és a rög­tönzés azonban inkább ösztönös, mint tudatos alkotói folyamat, tehát a mesemondó még nem lép ki a népmese műfajának kereteiből. Csupán annyi történik, hogy a társadalom kulturális köz­kincseiből, a népmesék hagyományos elemeiből, olvasmányélményekből, mitológiai mozzanatok­ból, egyéb információs forrásokból olyan mesét olvaszt össze, ami — az előadás újszerűsége mel­lett is — a népmese valamennyi jellemző tulaj­donságát magán viseli. NINCS PERDÖNTŐ JELENTŐSÉGE annak, hogy a kötet a hangszalagon rögzített mesék szö­vegét változtatás nélkül közli. Ez nem azt fejezi ki, hogy a szöveg a mesélő eredeti alkotása, ha­nem csupán hitelességét bizonyítja. Dr. Ortutay Gyula véleménye is alátámasztja, hogy a Tombácz által előadott mesék nem önálló eredetű alkotá­sok, hanem a folklórhagyomány­ozás saját fejlődési törvényszerűségei által determinált változatok. Tombácz alkotó típusú mesélő volt, de nem hozott létre olyan eredeti művet, amely szerzői jogi ol­talom alatt állna. A mesemondás keretein belül azonban­­ a magyar népmesei anyagnak olyan szépségeit emelte ki és mutatta meg, amelyek őt a kimagasló mesemondók sorába emelik. Meg­győző dr. Ortutay Gyula akadémikusnak az a végső következtetése: Tombácz meséinek alkotó­ja, formálója a nép, ami pedig egyéni, eredeti, az az előadás módja. HAJDÚ ENDRE 46 □ Középiskolásoknak ajánljuk mindig hétfőn 3/4 2 órakor

Next