Új Tükör, 1978. január-március (15. évfolyam, 1-13. szám)
1978-01-08 / 2. szám
HETI AJÁNLAT Mert, ha túlzás is, amit egyik olasz kritikusa írt („Gábor Marianne a magyar festészet egyik legjelentékenyebb alakja”), kétségtelenül igaz, hogy a festő a maga kicsiny világát egységesen és tiszta eszközökkel építette fel. „Kicsi kunyhó, de én hoztam létre.” mondta Csók a saját művészetéről. Ez a mondat lehetne Gábor Marianne festészetének mottója is. (Képünkön a Dalmát halászok című festmény látható.) Székely András Ez a három művész — három generáció képviselője — érzékeltette számomra leginkább, hogy van olyan modern lengyel művészet, amely nem csupán a 70-es évek nemzetközi ártalmainak tehetséggel és ízléssel megformált helyi változata, hanem szerves része a modern művészet világtörténetének. Több és igazabb, mint a nagy nemzetek sok-sok számontartott középszerű modernje, és valószínűleg sohasem fogja megkapni méltó értékelését a nemzetközi irodalomban — annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem angol, francia, olasz vagy az Egyesült Államokban élő friss bevándorolt, hanem Lengyelországban élő lengyel. Mi, akik tudjuk, mit jelent kelet(vagy ahogy szépíteni szoktuk: kelet-közép- európaiaknak lenni, figyeljünk oda tiszta és igaz művészetükre. (Képünkön: Jan Dobkowski örvény című rajza.) ~ . MODERN LENGYEL FESTÉSZET Magyar Nemzeti Galéria Akik a „festészet” fogalmát vászonra, kartonra vagy fára festett olajvagy temperaképekkel azonosítják, nem árt előre felkészíteni a mai lengyel művészet pop art-vonulatának néhány képviselőjére, például Józef Lubomski Elmúlására, mely fekete csatornákba torkolló vedlett bőrkabátokból áll, vagy Magdalena Abakanowicz Változataira, amelyen nyolc zsákvászonfigura üldögél egymás mellett, leginkább az oszlás különböző fázisában levő holttestekre emlékeztetve. (Kéretik tudomásul venni: a művészi szándék éppen a sokkhatás volt, és meg kell hagyni, a szándék kivitelezése teljes mértékben sikerült.) E két mű mellett valósággal konzervatívnak tetszik Jonasz Stern lerágott csontocskákkal teleragasztott képe — a festő ugyanis itt a XX. századi művészet szépségeszményeit követve festette meg a csontok elmosódó hátterét. Szépek és döbbenetesek ezek a képek, és mély tragédiák igazsága érződik mögöttük. (Stern 1904- ben született és azt hiszem, a krakkói gettóban élte át a háborút. A „Dobson” néven alkotó, bravúrosan ügyes Jan Dobkowski viszont kisgyerek volt a felszabaduláskor; grafikája kiváló példája annak, hogyan lehet a nemzeti művészet modern hagyományát folytatni. A szecesszió lengyel zsenijének, a költő-festő Stanislaw Wyspianskinak egyenes utóda ez a fiatal művész. Wladislaw Hasior ötvenéves, s ahogy a katalógus írja, „a festészet, szobrászat, szcenográfia, happening és environment területén fejt ki tevékenységet”. Itt kiállított „templomi zászlói” az első pillanatban indokolatlanul felnagyított kollázsként hatnak, ám szemlélve egyre inkább meggyőznek igazukról. 4. FOLYÓIRAT muzsika Vannak főképpen akadémiai folyóiratok, amelyek rendszerint jókora késéssel jelennek meg a rajtuk föltüntetett dátumhoz képest; van azonkívül néhány olyan is, amelyik többnyire a címlapján jelzett hónap végén. Úgy látszik, valami okból a Muzsika is ezek közé sorolódik. Maróthy János A FORRADALOM ZENÉJE ÉS A ZENE FORRADALMA című cikke miatt tartom érdemesnek még januárban is fölhívni némelyek figyelmét a folyóirat novemberi számára. Roppant izgalmas kérdést tárgyal, rendkívül tömören: a szocializmus és az avantgarde viszonyát a zenében. Maróthy cikkének címe Adornóra utal, a nagy német esztéta volt az, aki szögesen szembeállította egymással „a forradalom zenéjét” és „a zene forradalmát”, vagyis a XX. századi zene újító törekvéseit. Maróthy kimutatja, hogy mennyire történelmietlen ez a szembeállítás, amelynek ma is, nálunk is, igen sok a híve. Hiszen, amint írja: „a szocialista társadalmi átalakulás és a zenei avantgarde közti viszonynak nem , egyetlen, változatlan képlete van. 1917-től fogva négy jellegzetes korszak határolódik el, sőt az utóbbi évek már egy ötödik korszak kezdetét jelzik”. És tényekkel bizonyítja, hogy eme öt korszak közül négyben karöltve járt a zenei újító törekvés a szocialista társadalmi törekvésekkel, s csupán egyetlen időszakban kerültek élesen szembe, a hidegháború éveiben, amikor „a szocialista országok elmerevedő, dogmatizálódó hagyományőrzésével szemben ezúttal ,jobbról, reakcióspolgári oldalról újult föl az avantgarde”. Nagyon sokan pontosan ennek az egy korszaknak — mára túlhaladott — tapasztalata alapján ítélik meg az újítás és a haladó társadalmiság kapcsolatát a zenében (s nemcsak abban). Maróthy cikke helyén és idejénvaló figyelmeztetés az általánosításokhoz mellőzhetetlenül szükséges történeti szemlélet fontossá gára- Csala Károly MARSALLBOT A TARSOLYBAN ÚJ TÜKÖR Képes kulturális hetilap Főszerkesztő: CSANÁDI IMRE Szerkesztőség: Budapest Vill., Gyulai Pál u. 14. Telefon: 137-660. Postai levélcímünk: 1982 Budapest 8., PF 6. Kiadja: A LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT HU ISSN 0133-1361 Szerkesztő bizottság: BENJAMIN LÁSZLÓ elnök CSANÁDI IMRE FEKETE SÁNDOR KALMÁR GYÖRGY Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: havi 22,- Ft, negyedévre 66,— Ft, 1/2 évre: 132,— Ft, 1 évre 264,— Ft. Előfizetés külföldről: a Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál (1389 Budapest 62. Pf. 149), vagy a Kultúra külföldi képviseleténél. 177.3747 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme. Budapest, rotációs mélynyomás. Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató. INDEX: 25 817. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.