Új Tükör, 1978. január-március (15. évfolyam, 1-13. szám)
1978-02-26 / 9. szám
SZÍNHÁZ MAHAGONNY TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA Madách Színház Rendkívül munkaigényes darabbal ünnepli a színház a nyolcvan éves Brechtet. Prózai társulatnak a Mahagonny zeneileg bonyolultabb feladat, mint például a Koldusopera. A Mahagonny a gazdasági világválság előtti szélcsendes pillanatban született az operai műfaj megújíthatóságának érveként. A szélcsendes pillanat a weimari Németország utolsó jó éve. Brecht mégis keményen ítél: cinikus, buta jóléti államról beszél, melyben nem történik semmi, s az emberek ezt el is hiszik. Az élvezetek mámoros fogyasztásába palizott ember későn ébred. Már nincs menekvése, amikor fölismeri, hogy a helybenjáró, langyos társadalom szabadsága illúzió. Különleges élmény érdesebb, következetesen keményre kovácsolt színészi alakításokat látni ebben a többnyire mollban szóló színházban. De Kerényi Imre rendezése mégis ihletett színpadi képsoraival vésődik leginkább emlékezetünkbe. A fenyegető hurrikán, egy fejpáncél formájú bádogfüstölő imbolygása a város mögött, ízléssel megoldott az erotikus jelenet is. Amikor Mahagonnyban kitör a szeretkezés láza, egy örömlány hintázik a magasban és árnyéka felnagyítva vetődik a díszletre. A vashálós díszlet (Götz Béla munkája) finoman utal Brecht gondolatára: Mahagonny az illúziók kelepcéje. Az egyetlen bicsaklás az a vöröslámpás budisor, mely éppen nem a pénzért kapható szerelem képzetét kelti. A rágás nélküli nyelés veszélyeire nem egy idei színházi bemutató hívta már föl a figyelmünket. Aki attól tart, hogy újabb előadás sorakozik a nem értelmezett drámák, a rendezői gondolat nélküli esték idei vonalába, az most szerencsére téved. Köröspataki Kiss Sándor ZSÁKBAMACSKA József Attila Színház Nem zsákbamacskát akar kapni, aki Feydeauhoz vált jegyet; félreértések halmaza alól kibukkanó bohózati őrület kedvéért megy színházba. De mostanában, mikor divat minden, ami századfordulós, és rég ízléstelennek bélyegzett, sutba dugott kacatokat fedezünk fel, mint a szecesszió gyöngyeit, mostanában a velük egy idős, ügyes darabgyáros helyzet kacskaringóiról, ötletindáiról ODYSSEUS BOLYONGÁSAI Veszprémi Petőfi Színház Olykor Homérosz is szundikál — jut eszünkbe az ókori mondás, amint ezt az Odysseus névrokonáról szóló verses Móricz-színművet nézzük. Nem véletlenül maradt előadatatlan ötven évig. Csak derülni tudunk ezen a szegény, védtelen hajóson, akit állandóan üldöznek szerelmükkel a nők, pedig ő úgy szeretne hűséges lenni. Sóhajtozik: otthon kellett volna maradni, nem lett volna szabad egyedül hagyni azt a drága asszonyt, most itt van ez a szegény Nausikaá, hogy fog ez sírni utána! Itt van ez a céda Kirké, hát nem elcsábította? Mit szólna szegény Pénelopé, ha ezt látná? És Pénelopé neheztel is. És féltékenykedik. Könnyek aszalják a szép asszonyi arcot: „én már nem is vagyok jó neki, biztosan egy istennőnél van, én meg itt szabad prédaként a kérők között!” És Odysseusban is felmerül a gyanú: biztos, hogy Pénelopé húsz éven át hűségesen várt reá? Nem. Ez egy másik Odys t is megmagyaráztatik: e dramaturgiai burjánzás valójában a polgári társadalom álságainak majdhogynem szürreális, de mindenképp az abszurd drámát előlegező leleplezése. Hiába, biztos, ami biztos, mindent túlideologizálunk. A bohózatot is — hadd legyen értékesebb. A József Attila Színházban most rendezőként is bemutatkozó Bodrogi Gyulától hál’ istennek távol állt a Feydeau ázsióját felsrófolni igyekvő művészkedés — ő hisz benne, hogy a Zsákbamacska egyszerűen az, ami: a helyzetkomikum bő forrása, a nézőt szakszerűen csiklandozó masinéria. Ennek megfelelően, s igen dicséretesen, az előadás nem akar több lenni könnyed mulatságnál. És azonmód kiderül, hogy ez a legnehezebb színpadi vállalás. A képtelenségeket fölényes eleganciával — vagyis természetességgel — megélő színészegyéniségek szükségeltetnek hozzá. S fanyar rendezői humor, amely újfajta patronokat használ, de legalábbis eredeti kombinációban tálalja a már beváltakat. A Zsákbamacska előadásából mindeme erények jórészt hiányoznak, bár a közönséget ez láthatóan nem zavarja. Ujréti László erőlködése unalmat szül, Dancsházi Hajnal esetében a fordítottját tapasztaljuk, Horváth Gyula nem létezik teljes figuraként, részletekben adja elő magát. Pálos Zsuzsa száraz vénlányt játszik a szerelmes milliomoslány helyett. Győri Ilona alkata megfelel a szerepnek. Harkányi Endre és Straub Dezső viszont egy élvezhető előadásban is játszhatnának. Ha őket nézzük, mármár elhisszük, hogy Feydeau-t nemcsak a darab technikája, hanem szereplői is érdekelték. Mészáros Tamás seus. Az eredeti — lett légyen az bármilyen feldolgozás — nem nőkkel harcolt, és nem nők elől futott, és bizony semmibe vette a hatodik parancsolatot. Nem Aphrodité az ő ellenfele, hanem Poszeidón, a tengeristen. És azt győzi le Pallasz Athéné, a józan ész, és Aphrodité, a szerelmi vágy segítségével. Mire is menne Odysseus az istennők és földi nők nélkül? Nem látná viszont soha a hűséges Pénelopét! Papp Jánost is csak sajnálni tudjuk, hogy figurája, megjelenése, beszédje, alakítása hiába emlékeztet az igazi Odysseusra, mert a megírt darab, a Pethes György rendezte előadás állandóan ellentmond az alakításnak. Kirké vagy nem Kirké — ez itt a kérdés. Sőt: Kirké vagy Pénelopé. Takács Katalin Klrkéje igazán nem úgy fest, amint aki elől menekülni kell. És ha Dobos Ildikó szebben beszélne, jobban elhinnénk, hogy érdemes volt érte hazatérni. Az előadás legnagyobb erénye a dekorativitás: Fehér Miklós díszletei, Hruby Mária jelmezei és Rónai Pál kitűnő zenéje teszik kellemessé az estét, Saárossy Kinga minden megjelenése figyelmet kelt. Kartal Zsuzsa HETI AJÁNLAT gazdagabb lett egy új színnel az egész magyar színházi élet is. Szabolcsi Miklós BUTA AUGUST Népszínház Milyen sok értelmű, sok jelentésű tud lenni a clown-jel! Tudom jól, mert jelentéseiről néhány évvel ezelőtt könyvet is írtam. Jobba Gabi előadóestje egészen új jelentést adott, mai értelmet a clown, a bohóc alakjának, maszkjának. Milyen ez az értelem? Intellektuális clown az övé, ironikus és önironikus, de főleg kétségbeesett és dühös: a műsor során egyre komorabb, a megsértett emberiség, a meggyalázott emberi méltóság humanista szószólója lesz barbárság, bürokrácia és értelmetlenség ellenében. Jobba Gabi kitűnően szerkesztett, ravaszul ellenpontozott, ötletesen „vágott” műsora Fellinire és Pilinszkyre, Brechtre és Radnótira, Örkényre és mai songokra támaszkodott. A szövegekkel szemben egyszerre volt tiszteletteljes és tiszteletlen; ragyogó Hamlet-monológja olyan, ahogyan egy mai értelmiségi szeretettel és megkérdőjelezve látja a klasszikus művet... Evvel az egyórás műsorával Jobba Gabi szuverén művet alkotott; szövegmondásban, énekben, mimikában és mozdulatokban egyaránt megnyilvánult eredeti, még sok tartalékot rejtő tehetsége; színészi, emberi skálája új színekkel gazdagodott. És FILM MEGHÍVÁS EGY GYILKOS VACSORÁRA Színes angol bűnügyi film Felelősségem tudatában jósolhatok nagy közönségsikert a Neil Simon forgatókönyvéből készült, Robert Moore rendezte krimiparódiának. Egy kísértetjárta, ködbe burkolt angol kastélyban vacsorára gyűlnek össze a világ híres hivatásos és amatőr nyomozói, köztük Miss Marbles „álnéven” az angol Miss Marple, Monsieur Perrier-ként a belga Poirot és az amerikai Columbo, akit ezúttal Sam Diamondnak hívnak. A szereplők között az író Truman Capote-ot, Alec Guinesst, Peter Sellerst, Peter Falkot találjuk, a filmben pedig a műfaj összes létező kellékét egymásra halmozva. Ez a szuperkrimi, mely alapötletében a Tíz kicsi indiánt idézi, kifogyhatatlannak tűnik váratlan fordulatokban. De hiába a sok eltűnő, majd újra felbukkanó holttest, a szétszedhető szobalány és más ezer apró ötlet, mindez csak „öncélú” játék a játék szabályaival. A sikeres drámaíró és a rendező a műfaj igazi híveinek adósa maradt legalább, egy becsületes gyilkossággal és annak tisztességes kinyomozásával. Székely Gabriella HANGLEMEZ G. PH. TELEMANN KAMARADARABJAI Az elmúlt években a zenészek és zenekedvelők egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak a preklasszikus mesterek zenéjéhez. Mi sem volt természetesebb, mint hogy kezdetben e régi muzsikát a klasszikus hangszereken és a bécsi muzsikusok által meghonosított előadói modorban játszották. Ma egyre élénkebb az érdeklődés a korabeli hangszerek és az általuk megkövetelt előadói stílus iránt. Zenekarok alakulnak, melyek leírások és képi ábrázolások alapján megpróbálják felújítani az elfelejtett játéktechnikát. Egyúttal a kamarazenélésben is elterjedt a korhű előadói stílus.