Új Tükör, 1978. április-június (15. évfolyam, 14-26. szám)
1978-05-07 / 19. szám
stern A HÚSVÉT-SZIGET KÖGIGÁSZAI A Húsvét-sziget őslakosai hazájukat Te Pito Te Henuának, a föld középpontjának nevezték. A vulkanikus eredetű szigetecske, amely a Csendes-óceán keleti részén terül el, ma a világ egyik legcsodálatosabb szabadtéri múzeuma. Az emberiség számára a XVIII. század elején fedezték fel holland hajósok, akiket már ekkor megdöbbentett a földből kiálló óriási, kőből faragott emberfejek sokasága. De csak 1956-ban tárta fel Thor Heyerdahl, hogy a fejekhez földbe süllyedt hatalmas törzsek tartoznak. Ekkor kezdték meg kiásásukat és restaurálva néhányat közülük felállítottak a tengerparton. A tudósok csak annyit tudtak megállapítani, hogy a gigászi méretű húsz méter magas, nyolcvan tonna súlyú szobrokat i. e. mintegy háromezer évvel faragták primitív kőszerszámokkal. Tudósok tanulmányozzák az egyik szobrot Kőgigászok a tengerparton Az egyik szobor feje Mit akarnak a portugál tanárok? Komor szenzációk közepette nem csoda, hogy először meg sem akadt rajta a szemem. Neutronbomba, Aldo Moro, az Amoco Cadiz tankhajó. . . Ezekhez képest miféle hír az, hogy Portugália százezer tanára a minap figyelmeztető sztrájkot tartott? A dolog akkor vált érdekessé, amikor a Guardianben azt is elolvastam, hogy a portugál tanárok — bár a legrosszabbul fizetett alkamazottak közé tartoznak az országban — nem magasabb bérekért sztrájkoltak. Több más nyugati újság is hírt adott a sztrájkról, pártállásának megfelelően más-más magyarázatot fűzve az eseményhez. A hivatalos portugál változat: szélsőbaloldali tanárok politikai csapást akartak mérni a szociáldemokrata kormányra. A portugál pedagógusok szakszervezete szerint az akció egyetlen célja: kifejezést adni a tanártársadalom mélységes elkeseredettségének, hogy négy évvel a forradalom győzelme után sem történt lényeges előrelépés az oktatás portugál rendszerében. Honnan indult az új Portugália? A fasiszta korszak végén az analfabéták arányát tekintve Európában ezé az országé az elsőség: minden harmadik ember írástudatlan. A meglevő iskolák sem állnak a hivatás magaslatán. Sok kisdiák pár év után félanalfabétaként hagyja abba a tanulást. Egyszerűen nem léteznek megfelelő pedagógiai ismereteket nyújtó tanárképző főiskolák. A tanárok kevesebb mint felének van felsőfokú végzettsége, a többiek képesítés nélküli nevelők. A forradalom első évei gyökeresen megváltoztatták az iskolák szellemét. Sok fasiszta meggyőződésű igazgatót leváltottak, a portugál gyarmatok felszabadulásával egyidőben a régi, birodalmi térképek is eltűntek az iskolák faláról. A hallgatás és a félelem évtizedei után egy tanéven át a lázas politikai aktivitás időszaka következett. Tanárok és diákok egyaránt forradalmi bizottságokat alakítottak, gyűlések, tüntetések követték egymást. Érthető, hogy a fellélegzés hónapjaiban minden fontosabbnak tetszett, mint az órarend szerinti tanítás. Az oktatási minisztérium döntése értelmében az első szabad tanév végén nem tartottak vizsgákat. A továbbiakban a szociáldemokrata kormányzat a svéd oktatási modellt tekintette követendőnek. Megtörténtek az első lépések a gyakorlatiasabb, technikai ismereteket is nyújtó iskolatípus felé. A tanárok nagyjából szabad kezet kaptak, hogy saját ideológiai, politikai meggyőződésüknek megfelelően oktassák az ifjúságot. Az első nagy csalódás akkor érte őket, amikor sok konzervatív felfogású, tanulatlan szülő kivette gyerekét az iskolából, és még azt sem engedte, hogy az államilag biztosított, ingyenes, hat elemis népiskolát elvégezze. „Szükség van a gyerekre a gazdaságban, a műhelyben” — mondták ezek a szülők, s egyelőre nincs mit tenni, mert rendszabály híján dönthetnek így is. Az oktatási kormányzat is szolgált kellemetlen meglepetésekkel és csalódásokkal. Például bevezette a tanárok gyakori áthelyezésének rendszerét. Évről évre egy komputer vak játéka dönti el, hogy a pedagógus eredeti lakóhelyétől milyen távoli iskolába kerül. Ugyanakkor a tanárok hiába várták az iskolák számának és minőségének emelkedését. különösen hiányolják az óvodákat. Az iskolák túlzsúfoltak, és a színvonal olyan alacsony, hogy tavaly a végzősöknek csak 42 százaléka tett érettségit. Ismeretes a portugál jobboldal ellentámadása az ipar, a mezőgazdaság és a pénzügyek területén. Lehet-e csodálkozni, ha ebben a helyzetben a progresszív tanárok tízezrei végképp elkeserítőnek találják azt a jobboldali törekvést, hogy nyújtsanak állami pénzügyi támogatást azoknak a drága, egyházi vezetés alatt álló magániskoláknak, amelyek már évszázadok óta sikeresen végzik az uralkodó osztály újratermelését? KÖRÖSPATAKI KISS SÁNDOR □ 35