Új Tükör, 1978. október-december (15. évfolyam, 40-53. szám)
1978-10-22 / 43. szám
■ ' A&B Afrpenzcsmcalo Abba-lemez. Abba-film. Abba-baba. Abba-trikó. Abba-poster. Abba-szerencsepénz. Abba-nyaklánc. Klub. Keresztrejtvény. Quiz. Trikó. Poster. Magazin és Abba „kaja-zaba” vagy „abrak”, ahogy tetszik. Íme, a fűszeres nyári saláta hozzávalói: hideg marhasült vagy borjúhús, majonéz, egy uborka, hat paradicsom, bors, só és csípős indiai porított fűszerkeverék. Az elkészítés módját Frida és Agnetha — tehát a népszerű ABBA-együttes két hölgy tagja — állította össze. Fejéhez kap az ember, úgy érzi, meg kell bolondulni. Hozzánk csak szelíd, langyos hullámok verődtek el az ABBA-őrület tengeréből, de itt, Svédországban érződik igazán, milyen zajos vihart tud kavarni négy skandináv torok. „Stikkan”, a ravasz róka Stockholm. Baldersgatan 1. Réztábla a kapu alatt. Polar Music. Kívülről éppen olyan hűvösen előkelő az épület, mint a szomszédja, ahol egy külföldi követség tevékenykedik. A közelben parkfenyőkkel, nyírfákkal és látszólag a kényükkedvükre burjánzó bokrokkal, mert a természetimádó svédek azt szeretik, ha a növényzet a nagyvárosban éppen olyan „vadul” érintetlen, mint odafönn, messze északon, a lappok földjén. Lelkiismeretfurdalásuk v volna, hogy valaha egyetlen esztendőben nyolcvanmillió fát is felfaltak a mohó fűrészfogak? Odabent, a házban viszont minden csábítóan könynyed, vidám, ezerszínű. Érzésem szerint, egy olyan új vallás, vagy legalábbis szekta központjába léptem, amelynek első öt parancsolata: „Élj úgy, mintha egész évben tartana a farsang. Mindennap vedd föl a legszebb ruhádat, nevess, táncolj, énekelj!” Gazdátlan hangszerek, óriási plakátok, embernagyságú alakokkal, és ami ellen nem véd meg semmi, még a kintről hozott rosszkedv sem, olyan derű árad a levegőben, mint a rövid, de annál ragyogóbb nyári svéd napsugárból és a téli fjordok, valamint hosszú, hólepte hónapok belső nyugalmából. Igaz, hogy az ABBA-együttes, vagyis az „örök farsang” vallásának szentélyében semmit sem bíznak a véletlenre. Stig Anderson, aki bár csak arról rendelkezik bizonyítvánnyal, hogy matematika- és kémiatanár, ragyogó ismerője a csoportlélektannak, a piackutatásnak és a svéd népdalkincsnek. Hosszú ideig tanított vidéki iskolákban, így azután jól tudja, hogy mi kell hazája tizenéveseinek, és mit fogadnak szívesen a szüleik. Sőt, arról is rendelkezik némi tapasztalattal, mit szeretnek a nagymamák és apapák. Egyik ellenségétől hallottam Stockholmban: — „Stikkan” ravasz róka. Tudja, mitől döglik a légy. Tanárként tapasztalta, hogy a svéd tinédzsereknek nincs más pénzük, csak amit a szüleiktől vagy a nagyszüleiktől kapnak. Ezért az ABBA-együttest az öregek ízlésére kacsintva alakította ki. Felismerte — ez nem kívánt különösebb elmélyedést —, hogy a szülők és az ópapák-amamák megelégelték a gitártörő, fésületlen, borzas popmuzsikusokat. Mit tett ezért a mi „Stikkan”-unk? Megfürdetett, majd a fodrászhoz küldött és szép ruhába öltöztetett négy svéd énekest, így alakult ki az ABBA-együttes. Szemfényvesztés az egész. Az ABBA a fiatalokat tapsra gerjeszti, az időseknek tetszik. Másért is bírálják a svédek Sting Anderson tevékenységét, ő nemcsak menedzser, hanem szövegíró is. A világhírű sláger, a Money, Money is Anderson műve. Beszéltem Stockholmban értelmiségivel, aki annyira „baloldali” érzelmű, hogy fémszegélyű, fából készült táskával jár be a munkahelyére. Éppen olyannal, amilyenben a századfordulón a svéd vízvezeték-szerelők hordták szerszámaikat. Ő tette fel a kérdést méltatlankodva : — Hogyan lehet a pénzről, a temérdek pénzről érzelgős dicshimnuszt énekelni? Más ugyebár a munkanélküli utolsó százkoronája és megint más, ha ugyanez a bankjegy a sokszoros milliomos páncélszekrényében hever. Hol érződik ez Stig Anderson szövegében? Egész évben farsang? Ahogy száműzetett az árnyék, a konfliktus, a gond, a gyötrelem és rosszkedv az ABBA-együttes számaiból, ugyanígy mindennek nyoma nincs az „egész esztendőben farsang” nevet érdemlő új vallás stockholmi szentélyében, a Polar Music irodáiban sem. Mindenki derűs. Hogy azután ez csak szerep, vagy pedig elengedhetetlenül kell egy vállalkozáshoz, ha az a világ pop-muzsikát kedvelő fiataljait ABBA-hivővé akarja átváltoztatni? Senkinek sem sikerült egyetlen rendezetlen tekintetét, arcvonását elcsípnem. Kevés volt erre az időm, ehhez nem elegendő a kandalló mellett egy kávé felhörpintése egy üdítő itallal. Végig kellett volna ennem az egész ABBA-szakácskönyv valamennyi receptjét, az egész híres svéd asztalt. Derű és megint csak derű. A „farsang az egész esztendőben” hangulata. Csak az álarcok hiányoztak. A mosolyogj—táncolj—énekelj kényszerítő hármas parancsát sugallta beszélgetésünk közben, a zenei aláfestésként magnetofonszalagról lejátszott vadonatúj ABBA-szám, a Summer Night City is. Amíg ez szétáradt a Polar Music termeiben, mintha láttam volna némi árnyat átsuhanni Stig Anderson arcán. Talán azt mérlegelte, hogy ebből is világsiker válik-e, és hoz-e annyi koronát a konyhára, mint a Money. Money. Derűsek vagyunk és beszélgetünk. Nem hiányzik a kandalló sem. Hideg, de van. Díszlet. — Talán a mienk a világ legkisebb demokráciája — mondja Stig Anderson. — Öten vagyunk. Vitatkozunk, azután egyhangúan döntünk. Ismerkedjünk négyükkel kissé közelebbről. Agnetha Faltskog két gyermek anyja. Szívesen tartózkodik családja körében. Hozzá kell tehát alkalmazkodniuk a többieknek. Anni-Fried Lyngstad más lelki alkat. Szereti magát mutogatni. — Én vagyok mindkettőjük tiszteletbeli papája — állapítja meg a menedzser. — Mindig igyekszem közöttük valamiképpen kiegyensúlyozni a helyzetet. Az öt földrész legkisebb demokráciája Björn Ulvaeus állítólag olyan szelíd, mint a medve, ha történetesen éppen lépes mézet lakmározik. Csak ül és kedvesen dörmög. Alkalmazkodik Agnathe szeszélyeihez. Benny Andersson gyakran egyetlen vállrándítással és elfojtott káromkodással intéz el sok mindent. Így most már értem az „öt földrész legkisebb demokráciájának” működését. Gyüggesztően emlékeztet nagyobb méretű társaira. Mind a négyen mindig szívesen mesélik el, akár éppen tízezredszer is, az életüket. Agnetha Faltskog: — 1950. április ötödikén születtem Jönköpingben. Nyolcéves múltam, amikor az első saját szerzeményű dalomat megalkottam. 15 esztendős koromban már együttesben énekeltem. Két évvel később írtam alá az első szerződésemet egy lemezcéggel. Björn a férjem, két gyermekünk van, az ötesztendős Linda és az egyesztendős Christian. Björn Ulvaeus: — 1945. április 25-én láttam meg a napvilágot Gothenburgban. Diáktársaimmal együttest alakítottam. Stig Anderson tehetségeket kutatva ránk bukkant, így kerültem az ABBA együttesébe. Anni-Fried Lyngstad: — 1945. november 15-én születtem a norvégiai Narvikban. Kétéves koromban költöztem át anyámmal Svédországba. Apámról egészen tavalyig úgy tudtuk, hogy halott. Rejtélyes körülmények között azonban újra megjelent. Tízesztendős voltam, amikor amatőr hangversenyen már felléptem. Korán férjhez mentem, két gyerekem született. Együttest hoztam létre, hogy családom anyagi helyzetén javítsak. Karrierem egy éjszakai műsorral kezdődött: azon a nevezetes éjszakán léptem fel, amikor Svédországban a közlekedésben áttértek a jobbra hajtásra. Most Benny Anderssonnal élek együtt. Benny Andersson: — 1946. szeptember 16-án születtem. Apám és nagyapám tangóharmonikán játszott. Jómagam hatesztendős koromban próbálkoztam meg először ezzel a hangszerrel. Kisdiák voltam, amikor az iskolában zongorázni tanítottak, de ezt nagyon unalmasnak találtam. 1965-ben csatlakoztam a Hep Stars nevű pop-együtteshez. Ez a társulás legalább olyan népszerűségnek örvendett Svédországban, mint fénykorában a Beatles az angoloknál. Ma is élvonalbeli. Mély interjú készítésére aligha alkalmas a Polar Music irodákból, hangfalakból, műtermekből, mozgalmas stúdiókból összeszőtt épületlabirintja. Stig Andersent hívja telefonon Tokió, és eszmecsere kezdődik az együttes távol-keleti vendégszerepléséről. A vonalban a skandináv ország követsége, Svédország számára az ABBA tehát nemzeti ügy. Később azt is megtudom, hogy miért. Anderson telefonál. Közben egy pillantást vetek az irodája egyik csendes sarkában megbújó összecsukható ágyra, ahol időnként megpihen, ha ebben az elvarázsolt házban esetleg történetesen csend van. Az együttes tagjai türelmesek, szerények, semmiben sem különböznek négy csínytevő stockholmi diáktól. Hétköznapi öltözékben csaknem jelentéktelenek. Ha odakint a Baldersgatan találkozunk, elhaladhatnának mellettem, hátra sem fordulnék utánuk. Olyanok, mint ahogy Christopher Isherwood írja a film csillagairól, hogy az utcán, köznap semmi különös nincs rajtuk, de ha a műteremben a felvevőgép elé állnak, vibrálnak, sugároznak. Ilyenek az ABBA együttes tagjai is, akkor élnek, ragyognak igazán, ha a stúdióban a mikrofon elé lépnek. A hivatásosakat ilyesmi különbözteti meg az amatőröktől. Amíg a menedzser telefonál,Benny Andersson csendben várakozik. — Ismeri Bartókot? — kérdezem. — Aki bármilyen muzsikával foglalkozik bárhol a világon, annak ezt a nevet nem lehet nem ismerni — vágja rá Benny. — Nem annyira ismerem persze, amennyire kellene. Sorry. — Kedves írója? — érdeklődöm Björntől. — Strindberg. Mert orvosnak készült, de megbukott a vizsgán és felcsapott színésznek. Így sem boldogult, és írt, írt, önsanyargató volt és életszerető. Björn már idéz is Strindbergtől, a Csöndes idill szombat este című versből, ezt a két sort: ... De a tenger zeng és zongorázik. Játssza a hét vad melódiáit. Gyanakszom. Talán a mindenre gondoló menedzser hívta fel a figyelmét erre a Strindberg-részletre. Meg kell hagyni, illik Björnhöz, mert az ABBA-magazin egyik reklámcikke így tájékoztatja a hiszékeny ABBA- rajongókat a sikerek nyitjáról: „Mindig a zenével kezdünk. Benny és Björn az alagsori stúdióban egy szál gitár és egy zongora segítségével megkomponálja a dallamot. Utána megkeressük a legjobban igazodósimuló szöveget, majd újból átdolgozzuk a kész művet, egészen addig, amíg valamennyiünk ízlésének megfelel. Björn naphosszat veri a zongorát. Nálunk íratlan szabály, hogy legalább egy hónapig dolgozunk egy kislemezen. Hétfőtől péntekig, naponta 10 órától 5-ig a stúdióban vagyunk.” Álljunk csak meg. Most, amikor itt, a Polar Music irodájában társalgunk, csütörtök és déli fél egy van. Nyoma sincs semmi gyakorlásnak, senki sem tartózkodik a stúdióban az ABBA együttes tagjai közül. Közben a menedzser befejezte a tárgyalást Tokióval. — És a mai munka? — kíváncsiskodom. — Nem vagyunk gépemberek — válaszolja, és már úgy teszi fel a kérdést mindenkinek, mintegy egyértelművé téve a választ, akárcsak valaha a Csodapók nevű, kéz-láb nélküli, mindent látó nő asszisztense a vurst-