Új Tükör, 1978. október-december (15. évfolyam, 40-53. szám)

1978-10-22 / 43. szám

■ ' A&B Afrpenzcsmcalo Abba-lemez. Abba-film. Abba-baba. Abba-trikó. Abba-poster. Abba-szerencsepénz. Abba-nyaklánc. Klub. Keresztrejt­vény. Quiz. Trikó. Poster. Magazin és Abba „kaja-zaba” vagy „abrak”, ahogy tetszik. Íme, a fűszeres nyári saláta hozzávalói: hideg marhasült vagy borjúhús, majonéz, egy uborka, hat paradicsom, bors, só és csípős indiai porított fűszerkeverék. Az el­készítés módját Frida és Agnetha — tehát a népszerű ABBA-együttes két hölgy tag­ja — állította össze. Fejéhez kap az ember, úgy érzi, meg kell bolondulni. Hozzánk csak szelíd, langyos hullámok verődtek el az ABBA-őrület tengeréből, de itt, Svédországban érződik igazán, mi­lyen zajos vihart tud kavarni négy skandináv torok. „Stikkan”, a ravasz róka Stockholm. Baldersgatan 1. Réz­tábla a kapu alatt. Polar Music. Kí­vülről éppen olyan hűvösen előkelő az épület, mint a szomszédja, ahol egy külföldi követség tevékenyke­dik. A közelben park­fenyőkkel, nyírfákkal és látszólag a kényük­­kedvükre burjánzó bokrokkal, mert a természetimádó svédek azt szere­tik, ha a növényzet a nagyvárosban éppen olyan „vadul” érintetlen, mint odafönn, messze északon, a lappok földjén. Lelkiismeretfurdalásuk v vol­­na, hogy valaha egyetlen esztendő­ben nyolcvanmillió fát is felfaltak a mohó fűrészfogak? Odabent, a ház­ban viszont minden csábítóan köny­­nyed, vidám, ezerszínű. Érzésem sze­rint, egy olyan új vallás, vagy leg­alábbis szekta központjába léptem, amelynek első öt parancsolata: „Élj úgy, mintha egész évben tartana a farsang. Mindennap vedd föl a leg­szebb ruhádat, nevess, táncolj, éne­kelj!” Gazdátlan hangszerek, óriási pla­kátok, embernagyságú alakokkal, és ami ellen nem véd meg semmi, még a kintről hozott rosszkedv sem, olyan derű árad a levegőben, mint a rövid, de annál ragyogóbb nyári svéd napsugárból és a téli fjordok, valamint hosszú, hólepte hónapok belső nyugalmából. Igaz, hogy az ABBA-együttes, vagyis az „örök far­sang” vallásának szentélyében sem­mit sem bíznak a véletlenre. Stig Anderson, aki bár csak arról rendel­kezik bizonyítvánnyal, hogy mate­matika- és kémiatanár, ragyogó is­merője a csoportlélektannak, a piac­kutatásnak és a svéd népdalkincs­nek. Hosszú ideig tanított vidéki is­kolákban, így azután jól tudja, hogy mi kell hazája tizenéveseinek, és mit fogadnak szívesen a szüleik. Sőt, ar­ról is rendelkezik némi tapasztalat­tal, mit szeretnek a nagymamák és apapák. Egyik ellenségétől hallottam Stockholmban: — „Stikkan” ravasz róka. Tudja, mitől döglik a légy. Tanárként ta­pasztalta, hogy a svéd tinédzserek­nek nincs más pénzük, csak amit a szüleiktől vagy a nagyszüleiktől kap­nak. Ezért az ABBA-együttest az öregek ízlésére kacsintva alakította ki. Felismerte — ez nem kívánt kü­lönösebb elmélyedést —, hogy a szü­lők és az ópapák-amamák megelé­gelték a gitártörő, fésületlen, borzas popmuzsikusokat. Mit tett ezért a mi „Stikkan”-unk? Megfürdetett, majd a fodrászhoz küldött és szép ruhába öltöztetett négy svéd énekest, így alakult ki az ABBA-együttes. Szem­fényvesztés az egész. Az ABBA a fia­talokat tapsra gerjeszti, az időseknek tetszik. Másért is bírálják a svédek Sting Anderson tevékenységét, ő nemcsak menedzser, hanem szövegíró is. A világhírű sláger, a Money, Money is Anderson műve. Beszéltem Stock­holmban értelmiségivel, aki annyira „baloldali” érzelmű, hogy fémszegé­lyű, fából készült táskával jár be a munkahelyére. Éppen olyannal, ami­lyenben a századfordulón a svéd víz­vezeték-szerelők hordták szerszá­maikat. Ő tette fel a kérdést méltat­lankodva : — Hogyan lehet a pénzről, a te­mérdek pénzről érzelgős dicshim­nuszt énekelni? Más ugyebár a mun­kanélküli utolsó százkoronája és me­gint más, ha ugyanez a bankjegy a sokszoros milliomos páncélszekré­nyében hever. Hol érződik ez Stig Anderson szövegében? Egész évben farsang? Ahogy száműzetett az árnyék, a konfliktus, a gond, a gyötrelem és rosszkedv az ABBA-együttes szá­maiból, ugyanígy mindennek nyoma nincs az „egész esztendőben farsang” nevet érdemlő új vallás stockholmi szentélyében, a Polar Music irodái­ban sem. Mindenki derűs. Hogy az­után ez csak szerep, vagy pedig el­engedhetetlenül kell egy vállalko­záshoz, ha az a világ pop-muzsikát kedvelő fiataljait ABBA-hivővé akarja átváltoztatni? Senkinek sem sikerült egyetlen rendezetlen tekintetét, arcvonását el­csípnem. Kevés volt erre az időm, ehhez nem elegendő a kandalló mel­lett egy kávé felhörpi­ntése egy üdítő itallal. Végig kellett volna ennem az egész ABBA-szakácskönyv vala­mennyi receptjét, az egész híres svéd asztalt. Derű és megint csak derű. A „farsang az egész esztendőben” han­gulata. Csak az álarcok hiányoztak. A mosolyogj—táncolj—énekelj kény­szerítő hármas parancsát sugallta be­szélgetésünk közben, a zenei aláfes­tésként magnetofonszalagról leját­szott vadonatúj ABBA-szám, a Sum­mer Night City is. Amíg ez szét­áradt a Polar Music termeiben, mintha láttam volna némi árnyat át­suhanni Stig Anderson arcán. Talán azt mérlegelte, hogy ebből is világ­siker válik-e, és hoz-e annyi koronát a konyhára, mint a Money. Money. Derűsek vagyunk és beszélgetünk. Nem hiányzik a kandalló sem. Hi­deg, de van. Díszlet. — Talán a mienk a világ legki­sebb demokráciája — mondja Stig Anderson. — Öten vagyunk. Vitat­kozunk, azután egyhangúan dön­tünk. Ismerkedjünk négyükkel kissé kö­zelebbről. Agnetha Faltskog két gyermek anyja. Szívesen tartózkodik családja körében. Hozzá kell tehát alkalmaz­kodniuk a többieknek. Anni-Fried Lyngstad más lelki alkat. Szereti magát mutogatni. — Én vagyok mindkettőjük tiszte­letbeli papája — állapítja meg a menedzser. — Mindig igyekszem kö­zöttük valamiképpen kiegyensúlyoz­ni a helyzetet. A­z öt földrész legkisebb demokráciája Björn Ulvaeus állítólag olyan sze­líd, mint a medve, ha történetesen éppen lépes mézet lakmározik. Csak ül és kedvesen dörmög. Alkalmaz­kodik Agnathe szeszélyeihez. Benny Andersson gyakran egyetlen váll­rándítással és elfojtott káromkodás­sal intéz el sok mindent. Így most már értem az „öt földrész legkisebb demokráciájának” működését. Gyüg­­gesztően emlékeztet nagyobb méretű társaira. Mind a négyen mindig szívesen mesélik el, akár éppen tízezredszer is, az életüket. Agnetha Faltskog: — 1950. április ötödikén születtem Jönköpingben. Nyolcéves múltam, amikor az első saját szerzeményű dalomat megalkottam. 15 esztendős koromban már együttesben énekel­tem. Két évvel később írtam alá az első szerződésemet egy lemezcéggel. Björn a férjem, két gyermekünk van, az ötesztendős Linda és az egyeszten­­dős Christian. Björn Ulvaeus: — 1945. április 25-én láttam meg a napvilágot Gothenburgban. Diák­társaimmal együttest alakítottam. Stig Anderson tehetségeket kutatva ránk bukkant, így kerültem az AB­BA együttesébe. Anni-Fried Lyngstad: — 1945. november 15-én születtem a norvégiai Narvikban. Kétéves ko­romban költöztem át anyámmal Svédországba. Apámról egészen ta­valyig úgy tudtuk, hogy halott. Rej­télyes körülmények között azonban újra megjelent. Tízesztendős voltam, amikor amatőr hangversenyen már felléptem. Korán férjhez mentem, két gyerekem született. Együttest hoztam létre, hogy családom anyagi helyzetén javítsak. Karrierem egy éj­szakai műsorral kezdődött: azon a nevezetes éjszakán léptem fel, ami­kor Svédországban a közlekedésben áttértek a jobbra hajtásra. Most Benny Anderssonnal élek együtt. Benny Andersson: — 1946. szeptember 16-án szület­tem. Apám és nagyapám tangóhar­monikán játszott. Jómagam hatesz­tendős koromban próbálkoztam meg először ezzel a hangszerrel. Kisdiák voltam, amikor az iskolában zongo­rázni tanítottak, de ezt nagyon unal­masnak találtam. 1965-ben csatla­koztam a Hep Stars nevű pop-együt­teshez. Ez a társulás legalább olyan népszerűségnek örvendett Svédor­szágban, mint fénykorában a Beatles az angoloknál. Ma is élvonalbeli. Mély interjú készítésére aligha al­kalmas a Polar Music irodákból, hangfalakból, műtermekből, mozgal­mas stúdiókból összeszőtt épületlabi­rintja. Stig Andersent hívja telefo­non Tokió, és eszmecsere kezdődik az együttes távol-keleti vendégsze­repléséről. A vonalban a skandináv ország követsége, Svédország szá­mára az ABBA tehát nemzeti ügy. Később azt is megtudom, hogy miért. Anderson telefonál. Közben egy pillantást vetek az irodája egyik csendes sarkában megbújó össze­csukható ágyra, ahol időnként meg­pihen, ha ebben az elvarázsolt ház­ban esetleg történetesen csend van. Az együttes tagjai türelmesek, sze­rények, semmiben sem különböznek négy csínytevő stockholmi diáktól. Hétköznapi öltözékben csaknem je­lentéktelenek. Ha odakint a Balders­gatan találkozunk, elhaladhatnának mellettem, hátra sem fordulnék utá­nuk. Olyanok, mint ahogy Christo­pher Isherwood írja a film csillagai­ról, hogy az utcán, köznap semmi különös nincs rajtuk, de ha a mű­teremben a felvevőgép elé állnak, vibrálnak, sugároznak. Ilyenek az ABBA együttes tagjai is, akkor él­nek, ragyognak igazán, ha a stúdió­ban a mikrofon elé lépnek. A hiva­tásosakat ilyesmi különbözteti meg az amatőröktől. Amíg a menedzser telefonál,Benny Andersson csendben várakozik. — Ismeri Bartókot? — kérdezem. — Aki bármilyen muzsikával fog­lalkozik bárhol a világon, annak ezt a nevet nem lehet nem ismerni — vágja rá Benny. — Nem annyira is­merem persze, amennyire kellene. Sorry. — Kedves írója? — érdeklődöm Björntől. — Strindberg. Mert orvosnak ké­szült, de megbukott a vizsgán és fel­csapott színésznek. Így sem boldo­gult, és írt, írt, önsanyargató volt és életszerető. Björn már idéz is Strindbergtől, a Csöndes idill szombat este című vers­ből, ezt a két sort: ... De a tenger zeng és zongorázik. Játssza a hét vad melódiáit. Gyanakszom. Talán a mindenre gondoló menedzser hívta fel a figyel­mét erre a Strindberg-részletre. Meg kell hagyni, illik Björnhöz, mert az ABBA-magazin egyik reklámcikke így tájékoztatja a hiszékeny ABBA- rajongókat a sikerek nyitjáról: „Mindig a zenével kezdünk. Benny és Björn az alagsori stúdióban egy szál gitár és egy zongora segítségével megkomponálja a dallamot. Utána megkeressük a legjobban igazodó­­simuló szöveget, majd újból átdol­gozzuk a kész művet, egészen addig, amíg valamennyiünk ízlésének meg­felel. Björn naphosszat veri a zon­gorát. Nálunk íratlan szabály, hogy legalább egy hónapig dolgozunk egy kislemezen. Hétfőtől péntekig, na­ponta 10 órától 5-ig a stúdióban va­gyunk.” Álljunk csak meg. Most, amikor itt, a Polar Music irodájában társal­­gun­k, csütörtök és déli fél egy van. Nyoma sincs semmi gyakorlás­nak, senki sem tartózkodik a stúdió­ban az ABBA együttes tagjai közül. Közben a menedzser befejezte a tár­gyalást Tokióval. — És a mai munka? — kíváncsis­kodom. — Nem vagyunk gépemberek — válaszolja, és már úgy teszi fel a kér­dést mindenkinek, mintegy egyértel­művé téve a választ, akárcsak valaha a Csodapók nevű, kéz-láb nélküli, mindent látó nő asszisztense a vurst-

Next