Új Tükör, 1979. január-március (16. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-11 / 6. szám
HASONLÍTUNK A MESEBELI TÜCSÖKHÖZ? Mi is télen érezzük, hogy nem vagyunk dúsgazdagok. Holott nyáron sem muzsikáltunk túl sokat. Száz szónak is egy a vége, meglehetősen szerények, ha úgy tetszik, szegényeseik a magyar sportolóknak a jégen nyújtott teljesítményei. Műkorcsolya: bronzérem, 10. és 16. hely. Jégkorong: három nap alatt két vereség. Románia ellen 3:5, Dánia ellen 2:7! Gyorskorcsolya: hiányzás. Magyarok ugyanis nem indultak a női gyorskorcsolyázók világbajnokságán. Amíg megpróbálok megbarátkozni a sanyarú eredményekkel, eszembe jut az ősrégi történet, ötvenkét esztendővel ezelőtt egy japán milliomos vendégeskedett Budapesten. Megmutatták neki az új városligeti műjégpályát. A mandulaszemű üzletember fellelkesült, és így szólt: — Gratulálok, uraim. Hazamegyek, és rendelek külföldről egy ilyen pályát. Lemásolom a magyar mintát. Ha korcsolyázni akarunk, akkor ugyanis öt órát autózunk. Ennyi idő kell, amíg Tokióból eljutunk a 2000 méteres hegyek tövébe. Ha manapság japán vendég jár nálunk, aligha vesz mintát a budapesti jégpályákról. Eliramlott mellettünk az idő. Valaha a magyar korcsolyázók méltán lehettek büszkék és elégedettek, hogy a téli hónapokban az időjárás szeszélyeitől függetlenül hódolhattak kedvenc sportjuknak. Csak egy kis összehasonlítás. Korcsolyázásra alkalmas napok a Városligeti műjégpálya felavatása előtt: 30—40. És után: 100— 110. VALAHA ELEGENDŐNEK BIZONYULT ennyi jégnap. A húszas-harmincas-negyvenes-ötvenes esztendőkben. Ennyi gyakorlási lehetőség azonban manapság már édeskevés. Ma a fedett pálya ugyanolyan elengedhetetlen előfeltétele a sikeres korcsolyázásnak és korongozásnak, mint amilyen egykor a fedetlen műjégpálya volt. Különbség? Fedett pályán évente akár 352 napon át lehet gyakorolni, edzeni, versenyezni. Egy korszaknyi a hátrányunk. Ami a pályaépítést illeti. Mikor állt meg az óránk? Ki és miért nem vette észre, hogy a jégvilág sebesen forog, és mi egyhelyben topogunk? Ki volt az, akikijelentette : — Korcsolya? Számunkra nem fontos. Jégkorong? Drága sport, nekünk nem kell. Mindez már csak tanulmány értékű. Egy fejezet lehet a magyar sport történetében. Ha megírja valaki. Dokumentatív alapon. Nem azért, hogy bárki fejét levágják, vagy kitüntetését elvegyék. Csak úgy tanulságképpen. Nem olcsó mulatság a fedett pályák építése. Ezt nem vitatom. Csak úgy elmerengtem. Fedett pálya van Nyugat-Berlinben és Kelet-Berliniben, Londonban és Moszkvában, Párizsban és Prágában. Nézzük csak a szomszédainkat. Ha értesüléseim nem csalnak, a románok három fedett pályával rendelkeznek. És a jugoszlávok? Európa, a televízió jóvoltából, esténként láthatta, hogy Zágráb milyen remek létesítménnyel dicsekedhet. Ha másoknak más égtájakon érdemes volt nem csekély pénzt áldozniok, akkor nekünk miért nem fizetődött ki? Sejtem, hogy az előrelátás nem köznapi erény. Esztendőkkel ezelőtt, amikor tetemes összeget kellett volna fedett pálya építésére szánni, akkor kevesen tudhatták: a műkorcsolya Európai bajnokságon csupán hirdetésekből óriási összegeket lehet szerezni. Itt egyébként érdemes elidőzni. Ki tudja pontosan megállapítani, hol kezdődik az üzlet, és hol ér véget a sport? Mi rögződik jobban a nézők emlékezetében, a korcsolyázók vagy a hirdető cégek, áruk neve? Hoffmann vagy Jägermeister, Bielmann vagy Salora? A sportolók neve csak néhányszor jelent meg az eredményjelzőn vagy a képernyőn. Ezzel szemben a hirdetések csaknem kímélő szünet nélkül előre tolakodtak. Azt hiszem, már 1978-ban is előfordult valamelyik világméretű sporteseményen, hogy a hirdetés szövege nagyobb port kavart fel, mint egy gól. MARADJUNK AZONBAN A KORCSOLYÁZÁSNÁL. Egyetlen üde oázis a végtelen jégmezőkön a Regőczy—Sallai kettős. Amióta Almássy Zsuzsa visszavonult, azóta csak ez a páros tartja a nemzetközi szintet. Amint minden iskolásgyerek és televíziótulajdonos tudja, most Zágrábban bronzérmet nyertek. És a többiek? Vajda Lászlónak meg kellett elégednie a tizedik helyezéssel, abban a számban, ahol valaha olyan elődök tündököltek a jégen, mint Terták Elemér vagy Király Ede. Mire köteleznek a hagyományok? Két fiatal, Remport Gabriella és Nagy Sándor is jégre lépett. Újonc létükre nem kell szégyenkezniük a 16. hely miatt. Rájuk várna a A Regőczy—Sallai jégtánc kettős Vajda László Dagmar Lutz, aki Zágrábban ezüstérmet nyert Jan Hoffmann, a férfi műkorcsolyázás első helyezettje 34 □