Új Tükör, 1979. január-március (16. évfolyam, 1-12. szám)

1979-02-25 / 8. szám

A Poti ajánlat gála­tteremtő, szerepértelmező grafi­kái — Osztrovszkij Viharjának ko­mor figurái, Burkhardt Tűzijátéká­nak vagy a Pinokkiónak sziporká­­zóan vidám alakjai — vezetik visz­­sza a színházhoz, színpadképhez. A néző örül, hogy egy jó tervezővel ismerkedhetett meg a szó szoros ér­telmében közelebbről, s egy kicsit sajnálja, hogy Fekete Mária nevé­vel csak vidéki színházak plakátjain találkozhat. (Képünkön részlet a kiállított jelmezekből.) F. Dózsa Katalin­ ra halad ez a puha, kifacsarható bolygó, a romlásnak ezzel a lenyű­gözően vonzó zöld virágával, bur­jánzó tenyészetével. S ha még to­vább nézzük a képet, elfog bennün­­ket valamiféle ismerős, már ben­nünk lakó, de mindig elfojtott hát­­borzongató sejtelem. Philippe Gielen kimondani igyek­szik mindazt, amire szavaink alig akadnak. Talán arra gondol: a szó a bizonyosság eszköze. A szó már ha­tározott forma — tehát skatulya. A sejtések, a belső rezdülések, folya­matok, mindaz, amit megpillantunk s meglátunk hirtelen — a fény nyelvén mondható csak el. S hogy ez a nyelv nemzetközi — Philippe Gielen kiállításának sike­re bizonyítja. Simonffy András PHILIPPE GIELEN FOTÓKIÁLLÍTÁSA Galéria 12 — Pataky István tér Fotóművész, írhatnám erről a belga fiatalemberről, de ezzel a megálla­pítással csak besorolnám anélkül, hogy jellemeztem volna. Filozofikus fényköltő inkább. Nála semmiféle szerepe a fényképezőgép eszköz vol­tának. Philippe Gielen kifelé fény­képez. Egy kórboncnok alaposságá­val szedi ízeire a valóságot, legtöbb­ször azt a mikrovilágot, amely kö­rülveszi, eközben saját vívódásait, kétségeit rávetíti a nagy egészre is, s azt éppen annyira nehezen meg­­közelíthetőnek, terminus techniku­sokba alig szoríthatónak érzi, mint önmagát. Fix pontokat keres, így születik meg „rombolás”-sorozata, egy harminc-negyven évvel ezelőtti lakóháztömb (életforma) drasztikus­­ rombadöntéséről, ezért keresi a gye­rekkor titkát mosolyokban, grima­szokban, elmosódó fényfoltokban, a metamorfózis lényegét egy büszke coca-colás doboz lepénnyé taposásá­nak folyamatában éri tetten. Beat­zenekarok fényorgiáinak merevvé exponálásával rábámultat a sodró időre: az extázis folyamatának egyetlen pillanata a kórkép. Fénygrafikákat veszünk itt tudo­másul. A néző döbbenten ismer fel az egyik plakátnyi méretűvé nagyí­tott színes képen egy penészes, rot­hadó narancsot. Mi ez? Hátrébb kell lépni néhány lépést, s a narancs a mélykék háttér előtt megmozdul, lassú keringésbe kezd valamely lát­hatatlan zöld nap körül. Penészkrá­tereinek térképe kirajzolódik a fényben, míg egészséges féltekéje az éjszaka árnyékába borul. Valaho­­ l □ Folyóirat Gyűrűfű és Vérteskozma. Az egyik omladozó vályogfalaival, halott ut­cáival a pusztulás jelképe, a másik — bár ugyanolyan sors leselkedett rá — váratlanul újjáéledt, viruló üdülőfaluvá alakult. Mintegy vélet­lenül. Egy budapesti építész meg­vette az egyik elhagyott paraszthá­zat, üdülővé formálta — példája ih­letben hatott. Lényegében azt kér­dezi Szilágyi Kinga józanul és oko­san érvelő tanulmánya az elnépte­lenedő falvakról: vajon jövőjüket a végzet és a véletlen határozza meg? Az adatokat nézegetve, úgy látom, mintegy ezer kisközségről van szó. Több millió lakos életmódját érintő, sürgős döntés előtt állunk, ideértve az ijesztően és örvendetesen szapo­rodó kiskertművelők, turisták száz­ezreit, akik közül sokan szívesen mellőznék a túlzsúfolt Balaton-kör­­nyéki és egyéb üdülőhelyeket, ha Vérteskozma nem csupán egyedi példa volna. Szilágyi Kinga tanul­mánya épp elegendő érvet sorakoz­tat föl a modell­követés akadályai­ról; a cselekvés elodázhatatlan. A lassan vagy gyorsan néptelenedő kisfalvak természeti környezete többnyire gyönyörű ugyan, de a termőhelyi adottságok miatt a ter­mésátlagok 20—40 százalékkal ala­csonyabbak az országosnál. Apró­­falvaink zömében elégtelen a köz­művesítés. Vas megye népessége — nyolcvanhat aprófalujával — rossz minőségű kútvizet iszik. Némelyik néptelenedő községben lumpen-ele­­mek vernek tanyát — baljóslatú árnykép. A lehetőségek? A domb- és hegyvidéki kistelepülések terv­szerű átalakítása üdülőfalvakká. Sürgős mentőakció, hogy a maradék értékes, szép parasztházat megóv­juk a pusztulástól. Mesterséges ta­vak, víztárolók létesítése, a gyógy­víz-források, sőt a bányatavak kör­nyékének fölhasználása üdülőkörzet képzésére. Történelmi tájegységeink — például Tokaj — környékén ol­csó és hangulatos falusi szálláshe­lyek létesítése. Az aprófalvas táj­egységek jövőjére vannak, készül­nek tervek. Ám — a szerző úgy vé­li — e tervek az üdüléssel, mint egyik megoldási móddal, „számot­tevően nem foglalkoznak”. Vajon miért nem? Somogyi Tóth sándor ÚJ TÜKÖR Képes kulturális hetilap Főszerkesztő: CSANÁDI IMRE Szerkesztőség: Budapest VIll., Gyulai Pál u. 14. Telefon: 137-660. Postai levélcímünk: 1982 Budapest 8., PF 6. Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT HU ISSN 0133-1361 Szerkesztő bizottság: BENJÁMIN LÁSZLÓ elnök CSANÁDI IMRE FEKETE SÁNDOR Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi (Budapesten a kerületi) kézbe­sítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: negyedévre 84,- Ft, 12 évre 163,— Ft, 1 évre 336,— Ft. Előfizetés külföldről: a Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál (1389 Budapest 62. Pf. 149), vagy a Kul­túra külföldi képviseleténél.­­ 79.0221 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme. Budapest, rotációs mélynyomás. Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató. INDEX: 25 817. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.

Next