Új Tükör, 1979. január-március (16. évfolyam, 1-12. szám)
1979-02-25 / 8. szám
A Poti ajánlat gálatteremtő, szerepértelmező grafikái — Osztrovszkij Viharjának komor figurái, Burkhardt Tűzijátékának vagy a Pinokkiónak sziporkázóan vidám alakjai — vezetik viszsza a színházhoz, színpadképhez. A néző örül, hogy egy jó tervezővel ismerkedhetett meg a szó szoros értelmében közelebbről, s egy kicsit sajnálja, hogy Fekete Mária nevével csak vidéki színházak plakátjain találkozhat. (Képünkön részlet a kiállított jelmezekből.) F. Dózsa Katalin ra halad ez a puha, kifacsarható bolygó, a romlásnak ezzel a lenyűgözően vonzó zöld virágával, burjánzó tenyészetével. S ha még tovább nézzük a képet, elfog bennünket valamiféle ismerős, már bennünk lakó, de mindig elfojtott hátborzongató sejtelem. Philippe Gielen kimondani igyekszik mindazt, amire szavaink alig akadnak. Talán arra gondol: a szó a bizonyosság eszköze. A szó már határozott forma — tehát skatulya. A sejtések, a belső rezdülések, folyamatok, mindaz, amit megpillantunk s meglátunk hirtelen — a fény nyelvén mondható csak el. S hogy ez a nyelv nemzetközi — Philippe Gielen kiállításának sikere bizonyítja. Simonffy András PHILIPPE GIELEN FOTÓKIÁLLÍTÁSA Galéria 12 — Pataky István tér Fotóművész, írhatnám erről a belga fiatalemberről, de ezzel a megállapítással csak besorolnám anélkül, hogy jellemeztem volna. Filozofikus fényköltő inkább. Nála semmiféle szerepe a fényképezőgép eszköz voltának. Philippe Gielen kifelé fényképez. Egy kórboncnok alaposságával szedi ízeire a valóságot, legtöbbször azt a mikrovilágot, amely körülveszi, eközben saját vívódásait, kétségeit rávetíti a nagy egészre is, s azt éppen annyira nehezen megközelíthetőnek, terminus technikusokba alig szoríthatónak érzi, mint önmagát. Fix pontokat keres, így születik meg „rombolás”-sorozata, egy harminc-negyven évvel ezelőtti lakóháztömb (életforma) drasztikus rombadöntéséről, ezért keresi a gyerekkor titkát mosolyokban, grimaszokban, elmosódó fényfoltokban, a metamorfózis lényegét egy büszke coca-colás doboz lepénnyé taposásának folyamatában éri tetten. Beatzenekarok fényorgiáinak merevvé exponálásával rábámultat a sodró időre: az extázis folyamatának egyetlen pillanata a kórkép. Fénygrafikákat veszünk itt tudomásul. A néző döbbenten ismer fel az egyik plakátnyi méretűvé nagyított színes képen egy penészes, rothadó narancsot. Mi ez? Hátrébb kell lépni néhány lépést, s a narancs a mélykék háttér előtt megmozdul, lassú keringésbe kezd valamely láthatatlan zöld nap körül. Penészkrátereinek térképe kirajzolódik a fényben, míg egészséges féltekéje az éjszaka árnyékába borul. Valaho l □ Folyóirat Gyűrűfű és Vérteskozma. Az egyik omladozó vályogfalaival, halott utcáival a pusztulás jelképe, a másik — bár ugyanolyan sors leselkedett rá — váratlanul újjáéledt, viruló üdülőfaluvá alakult. Mintegy véletlenül. Egy budapesti építész megvette az egyik elhagyott parasztházat, üdülővé formálta — példája ihletben hatott. Lényegében azt kérdezi Szilágyi Kinga józanul és okosan érvelő tanulmánya az elnéptelenedő falvakról: vajon jövőjüket a végzet és a véletlen határozza meg? Az adatokat nézegetve, úgy látom, mintegy ezer kisközségről van szó. Több millió lakos életmódját érintő, sürgős döntés előtt állunk, ideértve az ijesztően és örvendetesen szaporodó kiskertművelők, turisták százezreit, akik közül sokan szívesen mellőznék a túlzsúfolt Balaton-környéki és egyéb üdülőhelyeket, ha Vérteskozma nem csupán egyedi példa volna. Szilágyi Kinga tanulmánya épp elegendő érvet sorakoztat föl a modellkövetés akadályairól; a cselekvés elodázhatatlan. A lassan vagy gyorsan néptelenedő kisfalvak természeti környezete többnyire gyönyörű ugyan, de a termőhelyi adottságok miatt a termésátlagok 20—40 százalékkal alacsonyabbak az országosnál. Aprófalvaink zömében elégtelen a közművesítés. Vas megye népessége — nyolcvanhat aprófalujával — rossz minőségű kútvizet iszik. Némelyik néptelenedő községben lumpen-elemek vernek tanyát — baljóslatú árnykép. A lehetőségek? A domb- és hegyvidéki kistelepülések tervszerű átalakítása üdülőfalvakká. Sürgős mentőakció, hogy a maradék értékes, szép parasztházat megóvjuk a pusztulástól. Mesterséges tavak, víztárolók létesítése, a gyógyvíz-források, sőt a bányatavak környékének fölhasználása üdülőkörzet képzésére. Történelmi tájegységeink — például Tokaj — környékén olcsó és hangulatos falusi szálláshelyek létesítése. Az aprófalvas tájegységek jövőjére vannak, készülnek tervek. Ám — a szerző úgy véli — e tervek az üdüléssel, mint egyik megoldási móddal, „számottevően nem foglalkoznak”. Vajon miért nem? Somogyi Tóth sándor ÚJ TÜKÖR Képes kulturális hetilap Főszerkesztő: CSANÁDI IMRE Szerkesztőség: Budapest VIll., Gyulai Pál u. 14. Telefon: 137-660. Postai levélcímünk: 1982 Budapest 8., PF 6. Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT HU ISSN 0133-1361 Szerkesztő bizottság: BENJÁMIN LÁSZLÓ elnök CSANÁDI IMRE FEKETE SÁNDOR Terjeszti: a Magyar Posta. Előfizethető a helyi (Budapesten a kerületi) kézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: negyedévre 84,- Ft, 12 évre 163,— Ft, 1 évre 336,— Ft. Előfizetés külföldről: a Kultúra Könyv- és Hírlap Külkereskedelmi Vállalatnál (1389 Budapest 62. Pf. 149), vagy a Kultúra külföldi képviseleténél. 79.0221 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme. Budapest, rotációs mélynyomás. Felelős vezető: SOPRONI BÉLA vezérigazgató. INDEX: 25 817. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.