Új Tükör, 1979. január-március (16. évfolyam, 1-12. szám)
1979-03-11 / 10. szám
Interbalett '79 A táncművészet, ha korszerű, szólhat múltról, jövőről is akár. A fő, hogy a jelen emberéhez szóljon. Feldolgozhat tehát legendát és népballadát, Jézus szenvedéseit vagy Lorca drámáját, ha megtalálja hozzá azt a sajátlagos formát, azt a táncszínpadi megjelenítésmódot, amelyben nincs egyetlen felesleges, másikkal helyettesíthető lépés, stílustalan póz, vagy gesztus, zeneietlen mozdulat. A táncművészet korszerűsége csak a nekünk szóló mi és a korunkból táplálkozó hogyan egységében és kölcsönhatásában létezik, mint minden más művészeté. A szocialista országok első kortárs balettművészeti találkozóját is az így értelmezett korszerűség jegyében rendezte meg a Táncszövetség. A nyolc vendégegyüttes húsz produkciója egyöntetűen azt a szándékot tükrözte, hogy az alkotók tisztelik a színpadot, a nézőt sem provokálják szélsőséges kísérletekkel, de műveikben minden érdekes mozdulatelemet, nyelvet, stílusjegyet felhasználnak, amit külföldi tanulmányútjaik során alkalmuk volt elsajátítani. Ám ha eközben az eredetiséget is keressük, bizony, gyakran kiderül, hogy a „legkorszerűbb” eszközök halmozása (táncvers-szöveg montázsa, tánc csendre, tánc lihegéssel, világítási fogások, egyszerre több érett koreográfustól ellesett „táncmorzsák” összeöntése) még nem pótolja a tehetséget. Ha a vendég koreográfusok között ki kellene osztani a kritikusok díját, a magam részéről hármukra szavaznék. A színpadi bemutatkozás sorrendjében elsőként Pavel Smokra, a prágai Rokokó Színház koreográfusára, az Amerikai kvartett (Dvorák) című szimfonikus kamarabalettért. Másodikként a póznáim Konrad Drzewieckire, aki hihetetlenül gazdag fantáziával és zenei érzékkel fogalmazta monumentális tánckompozícióvá Penderecki Stabat Materét. Végül pedig a kubai Alberto Mendezre (valószínűleg neki adnám a fődíjat), Rara Avis (Furcsa madarak) című koreográfiájáért, amelyben a modern balett nyelvén zseniális egyszerűséggel és költőiséggel festi meg a páva, a kolibri és a sas karakterét, hogy közben ember és természet fenséges harmóniáját és a tánc varázslatos szépségét hirdesse. Az Interbalett ’79 tanulságait leszűri majd az elméleti konferencia. Egyet azonban máris tudunk: szerénytelenség nélkül lehetünk büszkék a magyar táncművészet eredményeire. KAÁN ZSUZSA Pietà — a Stabat Mater egyik kulcsjelenete. Anna Staszak és Emil Wesolowski Részlet Penderecki— Drzewiecki Stabat Mater című kompozíciójából A tallinni Estonia Balett szólistái: Eliza Erkina és Till Härm. A megszállott Johanna főszereplői '7 Mai Murdman A megszállott Johanna című balettjét E. Tamberg zenéjére készítette 34 □