Új Tükör, 1979. április-június (16. évfolyam, 13-25. szám)

1979-04-08 / 14. szám

Számtalan, szájról szájra szálló történet kapcsoló­dik a személyéhez. Ellen­őrizhetetlen, hogy mi az igaz belőlük, mi csak mendemon­da. Ízelítőül három közülük. AZ ELSŐ: Sós­ Károly hosszú ideig irányította az egyik bará­ti ország legjobb labdarúgóinak felkészülését a nemzetközi erő­próbákra. Azt rebesgetik, hogy rendszeresen fogadta őt a baráti ország első embere, és megkér­dezte : — Mire van szüksége? Részle­tes javaslatot kérek. Amolyan kí­vánságlistát. Amit kér, mindent megkap, csak jó legyen nálunk a futball. A MÁSODIK. Amikor Sós Ká­roly az „aranycsapat” széthulló szerkezetét próbálta Bukovi Már­tonnal újra összekovácsolni, va­laki hozott egy intézkedést. Esze­rint a játékosok csak a nehéz mérkőzéssorozat végén, egy ösz­­szegben kaphatják meg a prémiu­mot. Az első találkozót már meg­nyerték, pénzt azonban nem kap­tak. A futballisták elégedetlenek voltak, de semmit sem szóltak. Egyik nap két gyászruhás, fekete fátyolos arcú nő jelent meg Sós Károlynál. Könnyes szemmel kö­zölték, hogy Czibor Zoltán csa­ládjában haláleset történt. Pénz kell. Sós részvétét fejezte ki, és aláírt egy papírt, hogy a prémium kifizethető. Távoztak a hölgyek. Néhány perc múlva a csapat bal­összekötője toppant be Sóshoz: — Mester, átverték. Czibornak senkije sem halt meg. Trükk volt az egész. A HARMADIK. 1969. szeptem­ber 14. Csehszlovák—magyar ta­lálkozó Prágában. 3:1-re vezet Sós Károly csapata. A kapitány cserél. Mészölyt hívja le a pályá­ról, holott mást akart lecserélni. Tévedés. Segíteni már nem le­het. Kiegyenlítenek a csehszlová­kok. Ha marad a magyar vezetés, akkor sincs később harmadik mérkőzés, nincs Marseille, az 1:4- es vereség, amelyet sokan még ma is a „magyar futball Mohá­csának” tekintenek. Sós Károly rengeteg vi­hart élt át. Hajózott már kedvező szélben, nap­fényben és derűsen a futballvilág nyílt óceánján, s vál­lalnia kellett a kapitányságot, amikor tajtékoztak körülötte a vad, zabolátlan hullámok. Edzett ember. Szigorú másokhoz, de még szigorúbb önmagához. Nem fél attól, hogy kellemetlen, netalán­­tán udvariatlan és tapintatlan kérdéseket tesznek fel neki. Így történt ez legutóbb, amikor a szombathelyi Tanárképző Főisko­la Új Tükör­klubjában vendéges­kedett. Záporoztak a kíváncsis­kodó kérdések. Egyetlen érdeklő­dőét sem külügyi tisztviselő fo­galmazta. Ha egymás között va­gyunk, akkor különösképpen nincs helye diplomáciai szóvirágoknak, amelyekből vajmi kevésszer érzé­kelhető, hogy futballhasonlattal élve, éppen mi rúgunk-e gólt, vagy mi kapunk, vagy esetleg az egész mérkőzést komolytalanság címén lefújta a bíró. Valameny­­nyi fiatal az igazságot szeretné tudni a hazai futball múltjáról és jelenéről. Kozmetikázás nélkül. Tartsuk az időrendet. Kezdjük a Sós Károlyhoz kapcsolódó három mendemondával. Útközben, Szom­bathelyhez közeledve, ezek úgy­is szóba kerültek. MARSEILLE—SZOMBA­THELY Tapintatlan kérdések Sós Károlyhoz Sós Károly, az egykori szövetségi kapitány, az MLSZ Tanácsadó Testületének, és szervező bizottságának tagja A harmadik gól. Fejelte: Tatár Magyarország—NDK 3:0. Törőcsik jóvoltából először jut be a labda a vendégek hálójába

Next