Új Tükör, 1979. április-június (16. évfolyam, 13-25. szám)
1979-04-08 / 14. szám
Számtalan, szájról szájra szálló történet kapcsolódik a személyéhez. Ellenőrizhetetlen, hogy mi az igaz belőlük, mi csak mendemonda. Ízelítőül három közülük. AZ ELSŐ: Sós Károly hosszú ideig irányította az egyik baráti ország legjobb labdarúgóinak felkészülését a nemzetközi erőpróbákra. Azt rebesgetik, hogy rendszeresen fogadta őt a baráti ország első embere, és megkérdezte : — Mire van szüksége? Részletes javaslatot kérek. Amolyan kívánságlistát. Amit kér, mindent megkap, csak jó legyen nálunk a futball. A MÁSODIK. Amikor Sós Károly az „aranycsapat” széthulló szerkezetét próbálta Bukovi Mártonnal újra összekovácsolni, valaki hozott egy intézkedést. Eszerint a játékosok csak a nehéz mérkőzéssorozat végén, egy öszszegben kaphatják meg a prémiumot. Az első találkozót már megnyerték, pénzt azonban nem kaptak. A futballisták elégedetlenek voltak, de semmit sem szóltak. Egyik nap két gyászruhás, fekete fátyolos arcú nő jelent meg Sós Károlynál. Könnyes szemmel közölték, hogy Czibor Zoltán családjában haláleset történt. Pénz kell. Sós részvétét fejezte ki, és aláírt egy papírt, hogy a prémium kifizethető. Távoztak a hölgyek. Néhány perc múlva a csapat balösszekötője toppant be Sóshoz: — Mester, átverték. Czibornak senkije sem halt meg. Trükk volt az egész. A HARMADIK. 1969. szeptember 14. Csehszlovák—magyar találkozó Prágában. 3:1-re vezet Sós Károly csapata. A kapitány cserél. Mészölyt hívja le a pályáról, holott mást akart lecserélni. Tévedés. Segíteni már nem lehet. Kiegyenlítenek a csehszlovákok. Ha marad a magyar vezetés, akkor sincs később harmadik mérkőzés, nincs Marseille, az 1:4- es vereség, amelyet sokan még ma is a „magyar futball Mohácsának” tekintenek. Sós Károly rengeteg vihart élt át. Hajózott már kedvező szélben, napfényben és derűsen a futballvilág nyílt óceánján, s vállalnia kellett a kapitányságot, amikor tajtékoztak körülötte a vad, zabolátlan hullámok. Edzett ember. Szigorú másokhoz, de még szigorúbb önmagához. Nem fél attól, hogy kellemetlen, netalántán udvariatlan és tapintatlan kérdéseket tesznek fel neki. Így történt ez legutóbb, amikor a szombathelyi Tanárképző Főiskola Új Tükörklubjában vendégeskedett. Záporoztak a kíváncsiskodó kérdések. Egyetlen érdeklődőét sem külügyi tisztviselő fogalmazta. Ha egymás között vagyunk, akkor különösképpen nincs helye diplomáciai szóvirágoknak, amelyekből vajmi kevésszer érzékelhető, hogy futballhasonlattal élve, éppen mi rúgunk-e gólt, vagy mi kapunk, vagy esetleg az egész mérkőzést komolytalanság címén lefújta a bíró. Valamenynyi fiatal az igazságot szeretné tudni a hazai futball múltjáról és jelenéről. Kozmetikázás nélkül. Tartsuk az időrendet. Kezdjük a Sós Károlyhoz kapcsolódó három mendemondával. Útközben, Szombathelyhez közeledve, ezek úgyis szóba kerültek. MARSEILLE—SZOMBATHELY Tapintatlan kérdések Sós Károlyhoz Sós Károly, az egykori szövetségi kapitány, az MLSZ Tanácsadó Testületének, és szervező bizottságának tagja A harmadik gól. Fejelte: Tatár Magyarország—NDK 3:0. Törőcsik jóvoltából először jut be a labda a vendégek hálójába