Új Tükör, 1979. július-szeptember (16. évfolyam, 26-39. szám)
1979-07-01 / 26. szám
fogalomzavarok miatt nem értem, hogyan is készítik a híres piscót (szőlőpálinka?), mert a „receptjében” alighanem összekeveredik az erjesztés az érleléssel — ami korántsem ugyanaz. Az „alapanyag” pedig alkalmas lett volna arra, hogy — átszerkesztve, megrövidítve — jó könyvvé formálódjék. Ahol a személyes élmény dominál, ott így is érdekessé válik. Érzékelteti, hogy mit jelent az „inka múlt” vagy a „kecsua jelen” Dél-Amerika ama országában, ahol talán a legerősebb a kapcsolat az ősi és a közelebbi múlttal — és ahol egy sajátos katonai vezetés próbálta ellentmondásokkal és ellenáramlatokkal teli úton kivezetni a perui népet az elmaradottság mélységeiből. (Gondolat) Lázár István BORSOS MIKLÓS László Gyula könyve Borsos Miklós művészetét nem nehéz szeretni. Sőt, alig hiszem, hogy kitűnő portréit, simára csiszolt plasztikáit, már-már pantheisztikus szemléletű domborműveit vagy remekmű érmeit lehet nem szeretni is. Annál nehezebb írni Borsos Miklósról, a művészről és az emberről. Hiszen csak látszólag leegyszerűsített formavilágúak a női torzók és fejek, csak látszólag jellemzi tökéletesen szellemiségét a „pannon” kifejezés — az életmű nagysága, többrétűsége a tanulmányírótól alázatos, mindenre kiterjedő figyelmet kíván. Igaz, Borsos Visszanéztem félutamból című önéletrajzi kötetével segíti a művek mögötti élményvilágot, a megtermékenyítő hatásokat vizsgálót. László Gyula professzor felhasználta az önéletrajz részleteit is; nem azért, mintha segítségre lenne szüksége, hanem inkább azért, hogy egyegy ilyen önvallomás köré csoportosítsa értő mondatait: helyenként lírai hangulatú sorai bizonyítják, hogy jól ismeri az életművet, s azt a termékeny kapcsolatot, amely az alkotó és a természet között kialakult. Ezt a kiapadhatatlan forrást és a nép múltjából eredő „hajszálgyökeret” helyezi előtérbe akkor is, amikor éppen Borsos és a fasizmus vagy az „objets trouvés” (talált tárgyak) viszonyáról szól. A bevezető tanulmány nem kíván tudományos elemzés lenni, jegyzetapparátussal, hosszadalmas száraz leírásokkal — inkább egy éles szemű, érdeklődő barát megfigyeléseit rögzíti. Ezért a szigorú értelemben vett fejlődésrajz elmaradása hiányérzetet is okozhat. De a hiányért bőven kárpótolnak az olyan megjegyzések, mint „Barcsay mintegy kiemelkedik környezetéből, Egry pedig belegörnyed”. A két portrén keresztül két kitűnő, egymástól egészen eltérő karakterű művészegyéniséget is Hanglemez PALÓC LAKODALMAS Utoljára jó harminc éve Telkibányán voltam vendége olyan falusi lakodalomnak, ahol még igazán megadták a módját, ahol a hívogatás, a kikérés, az étkek felszolgálása még nem mint „mutatvány” zajlott le. Tudom persze, hogy az archaikus lakodalmi szokások nem haltak ki teljesen azóta, hanem néhol még spontán életet élnek. Sárosi Bálint a borítón viszont okosan elmagyarázza, hogy Máder László és Maráz László szerkesztők miért nem hagyatkozhattak egy ilyen, egy „igazi” lakodalom kissé mindig esetleges lefolyására, miért kellett együttesek igénybevételével tömör rekonstrukciót készíteniük. Továbbá azt is respektálni kell, hogy aki vendége nem volt s nem is lesz eredeti parasztlakodalomnak, annak e rekonstrukció élmény lehet. Engem ez a lakzikonzerv mégis elkedvetlenít. Mert éppen az egyediség az, ami a különben sokszor banális esküvői ünneplét, annak népi szertartásait, részben kötött, részben rögtönzött szövegeit és cselekményét, olykor bizony durva tréfáit, részegségbe fúló mulatozását felejthetetlenné teszi. Lemezt akkor veszek, ha a rajta rögzített zenét (szöveget) újra és újra gyönyörködve hallgatni szeretném. Tűnődve nézem az egyszeri meghallgatás után: lesz-e, aki ezt a Palóc lakodalmast újra és újra leforgatja magának? Kaptam viszont vele két szívemnek kedves reprodukciót: a Falusi lakodalom és különösen a Lakodalmi ebéd, a hol elfelejtett, hol újra fölfedezett, nagyszerű Győri Elek legjobb képei közül való. (Hungaroton) Lázár István tója, az erdélyi hangszeres népzene legnagyobb szakértője. Műveiben is ez a kettős hatás mutatkozik meg: kompozícióinak dallamvilágát a magyar folklór ihlette, de megformálásuk módján a francia iskola tükröződik. A lemezen megszólaló op. 43-as Szimfonietta vonószenekarra és X. vonósnégyes szintén szép példái a témák játékos, szellemes feldolgozásának, a szólamok világos, tiszta felrakodásának, a levegős, ökonomikus hangszerelésnek. A vonósnégyes alcíme — Erdélyi szvit — világosan utal arra, hogy a zeneszerző saját maga gyűjtötte erdélyi táncdallamokat használt fel benne. A szimfóniát a Magyar Kamarazenekar (hangversenymester: Tátrai Vilmos), a kvartettet a Tátrai vonósnégyes adja elő a lemezen, stílusosan, a művek legjobb kvalitásait felmutatva. (Hungaroton) Kertészt jellemez a néhány szó. A tanulmány igen jó — továbbgondolásra ösztönzően — egészíti ki a Kass János tervezte album képeit, amelyeket főként Petrás István készített. (Corvina) P. Szabó Ernő LAJTHA LÁSZLÓ MŰVEK A tizenhat éve elhunyt Lajtha László érdekes egyénisége volt a huszadik századi magyar zenének. Munkásságára két fontos tényező nyomta rá a bélyegét. Az egyik szoros kötődése a francia kultúrához. Sok időt töltött Franciaországban, egy ideig Vincent d’Indy-nél tanult zeneszerzést, párizsi kiadónál jelentek meg művei, és a Francia Akadémia levelező tagjai közé választották. A másik: Bartók és Kodály mellett ő volt a magyar népzene egyik legjelentősebb kuta Sieti ajánlat SUGÁR ANDOR EMLÉKTÁRLATA Szombathely, Forradalmi Múzeum A magyar városok értékápoló munkamegosztásában figyelemre méltó hely illeti meg a szombathelyiek törekvéseit: Derkovits és Dési Huber István hagyatéka mellett egybegyűjteni, bemutatni a munkásmozgalomhoz kötődő, elkötelezett művészeink alkotásait is. így került sor a Dési Huberral testi-lelki rokonságban levő Sugár Andor szép emlékkiállítására is. Alig múlt negyvenéves, amikor elpusztult Auschwitzban. A képzőművész lassabban érik, mint a költő. Petőfi-korú festőzsenik igen ritkán akadnak, idős korukban kibontakozó erejű alkotók annál gyakrabban. Sugár számára sem a komoly szakmai képzés, sem a nyugodt körülmények közt való alkotás lehetősége nem adatott meg igazán: már elmúlt harmincéves, amikor teljesen a festészetnek szentelhette magát. A kötelékek közt, gúzsba kötve táncoló művész goethe-i elmélete nála nem a formák önként vállalt béklyóira, hanem a társadalom szorító korlátaira vonatkozott. Életműve így tragikus szépségű--torzó maradt, akár Kondor Györgyé, Goldmann Györgyé és a Horthy korszak annyi más elkötelezett művészéé. Sugár képeinek színei, kompozíciói még Derkovits és Dési Huber eredményeit visszhangozzák. Egyszerűen nem volt ideje ahhoz, hogy megtalálja igazán egyéni hangját. De művészete így is fontos része a magyar festészet egyik példaadó vonulatának, és életrajza izgalmas fejezete lehetne a magyar munkásmozgalom őszinte történetének. (Képünkön a Krumpliszedők című festmény.) Székely András ÖTVENÉVES A „RÉGI MŰVÉSZTELEP” Szentendrei Képtár A bejáratnál Pándy Lajos vázlata fogadja a látogatót. Réti Istvánnak azt a nyolc fiatal, a nagybányai hagyományokhoz kötődő növendékét ábrázolja, akik 1929-ben megkezdték a munkát a szentendrei művésztelepen. A barokk emlékekben, természeti szépségekben gazdag kisváros a következő évtizedekben is közös kincs maradt, de az alapítók útja hamarosan többfelé ágazott: jól jelzi ezt Paizs-Goebel Jenő egyszerre részletező és nagyvonalú, szürrealisztikus Térje, s vele szemben a római iskolához kapcsolódó Pándy Lajos és Jeges Ernő képeinek rideg, naturális formavilága. A régi művésztelep ötven évét bemutató kiállítás nem szemlélteti a szentendrei művészet egészét, hiszen Vajda Lajos, Ámos Imre, Anna Margit sohasem dolgozott a telepen, viszont a város nem kis részben az ő munkásságuk következtében lett a modern magyar művészet jelentős műhelye. De Czóbel Béla lágy színharmóniájú önarcképe, Kmetty János Csendélete, Korniss Dezső Triptichonja, Barcsay Jenő puritánságukban gazdag festményei igazolják, hogy Szentendre egyaránt inspirálta a École de Paris-hoz kapcsolódó, a konstruktív, szürrealisztikus törekvéseket. Ezzel persze arról is beszél, hogy a régi művésztelep nem volt — ahogyan ma sem az — a szemléletet, alkotómódszert, stílust tekintve egységes közösség, inkább a minőségre □ 3