Új Tükör, 1979. július-szeptember (16. évfolyam, 26-39. szám)
1979-09-30 / 39. szám
AZ EGYETEMI SPORT ÓRÁJA GYORSABBAN JÁR Olimpia, labdarúgó-világbajnokság, Pánamerikai Játékok után, 1979-ben Mexico City vállalta Universiade megrendezését is. Az egyetemista sportolók legnagyobb világversenye nevét, olasz javaslatra, az „Universita” és az „Olimpiáde” szavak öszszevonásából kapta (egyetemi olimpia). 116 ország több mint 4000 versenyzője vetélkedett 285 éremért. Nem is olyan régen szerényebb adatok jellemeztek egy olimpiát. Nem csoda, ha az Universiade megrendezésére is egyre nehezebben vállalkozik egy-egy város, illetve ország. Ráadásul Universiadét kétévenként rendeznek, hiszen az egyetemi sportóra gyorsabban jár. Minden nemzedéknek meg kell adni az esélyt arra, hogy részt vehessen a nemzetközi egyetemi sportéletben. ARANY ÉS SZÜRKESÉG A X. Universiade sikert hozott a magyar sportnak. A hetvenes években rendezett egyetemista világversenyek közül ezen termett a legtöbb babér a számunkra. Négy arany-, három ezüst- és három bronzérmünkkel hatodikak lettünk az éremtáblázat szerint, a két nagy (Szovjetunió, Egyesült Államok), Románia és a két Németország mögött. Természetesen ez a szerény siker nem hasonlítható a hatvanas évek első felében elért eredményekhez, amikor két ízben (Porto-Alegre 1963, Budapest 1965) is mi voltunk a világ élén. Ma már szinte hihetetlenek az akkori (1963: 19 arany, 13 ezüst, 6 bronz; 1965: 16, 8, 14) eredmények, melyek jobbak a legsikeresebb olimpiai szereplésnél is. Kétségtelen, másfél évtized alatt sportmozgalmunk nemzetközi eredményessége csökkent, úgy hogy ez a kedvezőtlen irányzat az egyetemisták vetélkedésében még erőteljesebb. Az első Universiadékon az egyetemi egyesületek versenyzői képezték a csapat magvát, velük együtt versenyeztek a nem egyetemi klubtag, de egyetemre, főiskolára járó kiváló sportolók. A felsőoktatási intézményekben számon tartott esemény volt az Universiade. Rangot adott a részvétel. Az előkészületek minden állomásáról tájékozódhattak nemcsak a sportemberek, de az állami és társadalmi vezetők is. Az olimpiai felkészüléshez hasonlóan ünnepélyes fogadalomtétel nyitotta meg a felkészülés utolsó szakaszát. A kiutazó küldöttséget magas szinten búcsúztatták és fogadták. Az 1979-es Universiade magyar szempontból beleszürkült a sportmozgalmunk egészét hosszabb ideje fenyegető szürkeségbe. A hazai egyetemi sportélethez, az egyetemi életről, ifjúsági mozgalomról nem is beszélve, nem sok köze volt. Az egyetemi sport társadalmi gazdáját, a Magyar Diáksport Tanácsot az arra illetékesek össze sem hívták, ha véleményt nem is kérni, de legalább tájékoztatni a tanács tagjait az Universiade előkészületeiről, szereplésünkről. Elmaradt az ünnepélyes búcsúztatás és a fogadás is. Egyszerűen kipipáltunk egy nemzetközi versenyt, korrektül letudtuk, igaz, az Universiade soha nem állt sportéletünk középpontjában, sok vezető még a sikereket is fanyalogva fogadta annak idején. Miért? A magyar egyetemi egyesületi sport néhány versenyző- és edzőegyéniségtől, egy-két csapattól eltekintve a hetvenes években szép lassan elsorvadt. De drámaian csökkent általában az egyetemre-főiskolára járó élversenyzők száma is. Akkor, amikor mindenütt a fordított irányzat figyelhető meg. A mexikói eredmények is mutatják, hogy a szocialista országok, a Szovjetunió és Románia különösen is, milyen nagy fontosságot tulajdonítanak az Universiadén való jó szereplésnek, és van is honnan válogatni. Nálunk az az elképzelés erősödött, jó, ha a versenyzők csak sportolnak, a tanulás elvonja a fiatalokat az edzéstől, és kimondatlanul ott húzódott e nézet mögött az a sanda szempont is, hogy aki csak a sportból él, az jobban „beáll a sorba”, mint akinek van kiútja. AZ OLIMPIA JEGYÉBEN Az Universiade a sokat emlegetett anyagi ösztönzőktől ismét az erkölcsiekre irányította a figyelmet. Ma már ,szakmailag is sokszorosan megerősített tény, hogy a tanulás, a nagyobb igénybevétel nem csökkenti, hanem növeli a versenyző esélyeit, egyébként megfelelő adottságok esetén. A magyar győztesek, a matematikus Mátay Andrea, a jogász Gedővári Imre, a TF-es Kolczonay Ernő és a többi, különböző főiskolákra járó párbajtőröző (Székely Zoltán, Papp Jenő, Kopetka Béla és Dénes Balázs) példája is ezt erősíti. Reméljük, a nyolcvanas évek magyar sportéletében megfigyelhetjük ennek a felismerésnek a gyakorlati következményeit. Universiadékat páratlan években, olimpiák előtt és után rendeznek. Ez a tény adja a főiskolások viadalának szakmai varázsát. Bár az Universiadékon csak az olimpiai műsor egy része szerepel, mégis sok tekintetben képet ad az olimpia utáni évben az új nemzedékről, olimpia előtt pedig az esélyekről. Mexico City győzteseinek, helyezettjeinek többsége is Moszkváról beszélt. 1980 olimpiájának nézőpontjából értékelte eredményeit. Ez a mi feladatunk is. A magyar versenyzők, 44 fő négy sportágban — atlétika, férfi torna, vívás, vízilabda — álltak rajthoz. Értékelni sportáganként lehet. A férfi tornászok két ezüst- és három bronzéremmel gazdagodtak. Teljesítményükre a lólengésben elkönyvelt aranyérem és a csapatversenyben a dobogós helyezés elmaradása vet árnyékot. A közelmúlt és a jelen kiválóságai mögött már ott sorakoznak a holnap (sőt a ma!) ígéretei. Több éves kiváló munka, sokak munkájának az eredménye ez. De ismét kiderült, nem elég a tehetség, a tudás, a szorgalom, még a győzniakarás sem. Mindezek érvényre jutásához, itt és most, a verseny adott pillanatában olyan emberi-közösségi háttér kell, ami igen ritka ma sportágaink házatáján. íme, ismét az erkölcsi tényezők, többek között vezetők, edzők és versenyzők kapcsolatának a jelentősége. Pontozásos sportágban mindez nagyobb hangsúlyt kap. Magyar Zoltán, olimpiai, világ- és Európabajnok leesett a lóról. Így „csak” harmadik lett. Mindenki tudta már előzőleg, ha végigcsinálja, nem is hibátlanul, gyakorlatát, biztos aranyérmes, Donáth Ferenc második lett. A verseny után Magyar elpanaszolta, hogy az előtte tornászó Donáth gyakorlatának értékelésén sokat vitatkoztak a pontozók, ezért ő elmerevedett. Ha jó bemelegítés után néhány perces várakozás elmerevedést nem is, de nem kívánatos feszültséget, idegességet feltétlenül okozhat. Érdekesebb azonban, hogy Donáth gyakorlatára végül 9,55-öt kapott és egy tizeddel került a második helyre a szovjet Makuc mögött. Egy szakember mesélte, hogy több pontozó, így a szovjet (!) is eredetileg magasabbra értékelte Donáth gyakorlatát, de a magyar pontozó félt (!), hogy esetleg legyőzi olimpiai bajnok honfitársát. Nos, ez így is bekövetkezett, csak közben elvesztettük az első helyet. LAKODALOM VAGY TEMETÉS Mátay Andrea sikere szívet melengető diadal volt. Mert nagy versenyben, kitűnő vetélytársak ellen, önmagát felülmúlva érte el. A nagy egyéniségeket jellemző módon megérezte a pillanatot. 192-ig bronzérmes volt. A 194-et már az 1972-es olimpiai bajnok Meyfarth és a világcsúcstartó Simeont is háromszor verte. Andreának még egy kísérlete volt. Nem veszi rossz néven, ha feltételezzük, talán ha ő ugrik előbb, neki sem sikerül a harmadik kísérlet. De a győzelem esélye mozgósította tartalékait, ez ami sokakból hiányzik, ő ettől nagy versenyző. Ha többi atlétánk nem is ért el említésre méltó eredményt, többségük teljesítette a tőle várhatót. Kiküldetésük feltétlenül helyes volt, mert a nagy verseny is, természetesen bizonyos szinten, a felkészülés része. Ennek biztosítása nélkül nem várható a fiatal versenyzők további fejlődése. A vívók egy része Budapestről, másik része Melbourne-ből érkezett Mexico Citybe. A hangulat nem volt éppenséggel rózsás. Mégis magyar napokat rendeztek a Magdaléna Mitchuxaban. A három aranyérem mindennél többet mond. 1968-ban Kul- mEHICO 79 Palacio de los Deportes, a tornaversenyek színhelye 34 □