Új Tükör, 1979. október-december (16. évfolyam, 40-52. szám)

1979-12-09 / 49. szám

34 □ 11 fs sakk­világbajnokság -és mi­ gfejeződtek a világbajno­ki zónaközi versenyek, kialakult a világbajnok­jelöltek páros mérkőzé­seinek mezőnye. Megtör­tént a sorsolás is. Íme a párosítás: (1) Korcsnoj— Petroszjan, (2) Szpasszkij—Por­­tisch, (3) Tál—Polugajevszkij, (4) Hübner—Adorján. Ezek a ne­gyeddöntők. A középdöntőben az (1) győztese a (3) győztesével, a (2) győztese a (4) győztesével mé­ri össze erejét. Már e száraz adatokból is né­hány érdekes következtetést lehet levonni. Az egyik ilyen megálla­pítás, hogy az ifjúság csődöt mon­dott. Teljesen alárendelt szerepet játszott a jug­oszláv Ljubojevics, közepesen szerepelt az angol Miles, a nyugati világ második legjobbja. A holland Timmant so­kan esélyesnek tartották, de vé­gül, az utolsó fordulóban, ő is ki­esett Rióban. Míg a nőknél két 17 éves lány, Joszeliani és Gurieli, bejutott a legjobb nyolc közé, a férfiaknál a tapasztalt idősebbek érvényesültek. Rigában a két leg­idősebb, Polugajevszkij és Tál foglalta el az első két helyet. Rió­ban továbbjutott Petroszjan ex­­világbajnok, aki 50. születésnapja alkalmából a közelmúltban kapott magas szovjet állami kitüntetést. Szempontunkból örvendetes, hogy magyar az egyetlen újonc,, Adorján András. A legjobb nyolc közül heten már régebben is vol­tak világbajnokjelöltek. A zóna­versenyekből került tovább Ador­ján és Hübner, a többiek a ki­emeltek közül kerültek ki, akiket régebbi eredményeik alapján fel­mentettek a zónaversenyeken va­ló részvétel alól és közvetlenül a zónaközi tornán indulhattak. ..... MÉG A FALAK IS SEGÍTENEK Ez tüstént előtérbe tol egy másik kérdést, amelyet főleg a vezető nagymesterek gyakran pedzenek. Van-e értelme a FIDE hosszadal­mas és költséges világbajnoki rendszerének, amelynek értelmé­ben a négyéves világbajnoki cik­lus első esztendejében megrende­zik a zónaversenyeket, a máso­dikban a zónaközi tornákat, a harmadikban a világbaj­nok jelöl­tek páros viadalt és a negyedik­ben a világbajnok és a „kihívó” mérkőzését? Annak valószínűsé­ge, hogy valaki a mélyből, a leg­alacsonyabb lépcsőt jelentő zóna­versenyekről végigküzdje magát a csúcsig, meglehetősen csekély. A több lépcsős versenysorozat éve­ken át leköti a legjobbak idejét és erejét, ráadásul jelentős össze­get költenek el a szervezők. Hi­szen ma már vannak értékszá­mok. Élő pontok. Nem volna-e helyesebb a világ- Tal Polugajevszkij Hübner .

Next