Új Tükör, 1980. január-március (17. évfolyam, 1-13. szám)

1980-01-20 / 3. szám

Sportnaptár és előrejelzés ESZTENDEJE Mit szólna Koroikosz vagy az ókori olimpia valamelyik másik győztese, ha módja lenne megte­kinteni az 1980-as ötkarikás já­tékok előkészületeit, vagy netán nyáron Moszkvában indítóként el is hangozhatna a szava: — Apite! Lenyűgöző méretűvé váltak a hajdan szerény méretű vetélkedé­sek. Még elég messze vagyunk jú­lius tizenkilencedikétől, a moszk­vai megnyitó napjától, de az ese­mények előszele már azokat is megérintette, akik különben közö­nyösek a sport iránt. Annyi máris megállapítható, hogy olimpiát ilyen körültekintő gondossággal még nem készítettek elő. Korai lenne még rangsorolni, hogy a moszkvai milyen helyet foglal el az eddigi játékok között. Sport­történeti jelentősége azonban már­is nyilvánvaló: szocialista ország most vállalja először a házigazda felelősségteljes szerepét. Hol a határ? Ki vitathatja, hogy az esztendő legjelentősebb eseménye a nyári olimpia, mellette azonban még a mérkőzések-versenyek végelátha­tatlan sorozata okoz majd izgal­makat. Mielőtt időrendi sorrend­ben végighaladnánk a sportnap­táron és kiemelnénk néhány ér­dekességet, három kérdés fejtö­rést okozhat. Az első: hol az em­beri teljesítőképesség határa? Ó, nem úgy, amint ezt már számta­lanszor taglalták és értelmezik, tehát meddig fokozhatók a rekor­dok, hanem úgy, hogy a legjobb sportolók meddig bírhatják a rendkívüli megterhelést. Nézzünk egy labdarúgót. Baj­noki mérkőzések, válogatott talál­kozók, kupacsaták végtelen soro­zata. Fizikailag talán még úgy­­ahogy elviselhető mindez. De ide­gileg? Brazíliában már ráléptek a fékre, csökkenteni óhajtják a válogatott játékosokra nehezedő megterhelést. — Ami sok, már nem szamba, hanem erőlködés — vélekednek a Brazil Labdarúgó Szövetségben. — Ezért nem is veszünk részt 1980. végén a világbajnokok tornáján, a múltunk pedig kötelezne erre bennünket. A cégek szava A második töprengés: Ki diktál­ja az óriási tempót, kinek az ér­deke, hogy ne legyen megállás, és a jelképes citromból az utolsó csöppet is kicsavarják? Sok csatornán csurog a pénz a versenyek rendezőihez, ezért las­sanként odajutunk, hogy a sport­ágak nemzetközi szövetségei csak látszólag urai a helyzetnek, tény­legesen a sportszergyártó cégek döntenek. Az Adidas vagy a Pu­ma szívesen ad pénzt, mert a be­fektetett összeg busásan megté­rül. Divat lett ugyanis a testneve­lés, a sport. Egyre több ország­ban, a járni tanuló gyerektől az aggastyánig edzik magukat, kü­lönféle szinten játszanak, a tollas­labdától a széllovaglásig. Ehhez pedig ruha, felszerelés, számta­lan eszköz szükséges, mégpedig mindig a legújabb, a legmoder­nebb, ami nem is mindig éppen a legolcsóbb. Nincs olyan műsorfüzet, amely­ben a sportszergyártó cégek ne hirdetnének. Fokról fokra mohób­bak lesznek. Nem tekintik másnak a sportolókat, mint eleven és a közönség rokonszenvét könnyen elnyerő reklámhordozónak. Gon­doljunk csak a svéd Björn Borg­­ra, aki a cipőjétől a haját leszo­rító szalagig hirdet valami cik­ket. Nincs messze az idő, amikor a sportszergyártó cégek a verse­nyek rendezőiként is egyre több­ször fellépnek. Hirtelenében nehéz lenne eldönteni, hogy mi az a ha­tárvonal, amit ha átlép az Adidas, a Puma és a többi cég, az már egyértelműen ártalmas a sport­ágakra. A kérdés összetett. Ve­gyük csak kissé szemügyre az egyik világhírű üdítőital-gyár te­vékenységét. Ezt agyafúrtan ter­vezte meg a reklámfőnök. A gyár dollármilliókkal járul hozzá, hogy a fejlődő országokban megtanul­janak futballozni. Áldozat? Csak az első pillantásra. Inkább sokszo­rosan megtérülő befektetés. Az üdítőital-gyár oktatófilmet és más egyéb anyagot készíttet, mindez elkerül sok televízió műsorába, valamint a lapok sportrovatába. Kívánhat-e valaki ennél jobb rek­lámot? Melyik város ? A harmadik töprengés: a zsúfolt sportnaptár, a felfokozott lázas tempó nem okoz-e előbb vagy utóbb visszaesést, nem fenyegeti-e megszűnés, esetleg lassú elhalás azokat a sportágakat, amelyeket a hirdető világcégek különféle módon nem támogatnak? Bizonyos nyugtalanító jelek már mutatkoznak. Egyre kevesebb ugyanis a rendezést vállaló váro­sok száma. Fogynak azok a ver­senyzők is, akik minden jelentős erőpróbán starthoz állnak. Példa erre a tavalyi fedettpályás atléti­kai Európa-bajnokság. Számtalan kiváló sportoló távol maradt, mert ezt a küzdelmet nem tudta be­illeszteni évi versenyrendjébe. Ha hírességek hiányoznak, akkor nincs elegendő néző, így a bevé­tel is zsugorodik. Melyik város vállalja tehát szívesen a követ­kező Európa-bajnokság rendezé­sét? Olyan kérdések ezek, amelyek­re megnyugtató választ egyik nap­ról a másikra aligha várhatunk. Lázas a sportvilág. Számtalan jel mutat erre. Mi okozza ezt az ál­lapotot? Hajsza a teljesítményért, a népszerűségért, a nézők, a hir­detők és a televízióműsor-szer­­kesztők kegyéért? Ki lesz a vesz­tes fél? Számtalan sportoló. A sok erőpróba, a gyorsulóan növekvő megterhelés feltételezhetően lerö­vidíti a híres versenyzők pályafu­tását, veszélyezteti egészségét és kétségessé teheti békés öregkoru­kat is. Ki tudja, akik ma az él­vonalban vannak és minden utca­sarkon a porondra lépnek, mi­lyen állapotban lesznek majd negyven-ötven-hatvan esztendős fejjel? Edzés, utazás, versenyzés, állandó feszültség. A világ leg­szebb városaiba jutnak el, de nem látnak belőlük mást, csupán ri­deg szállodai szobákat. Fizikai és idegpróbák. Szokatlan környezet. Fárasztó alkalmazkodás a rende­zők, a szervezők, a nézők, az ed­zők, az ellenfelek viselkedéséhez. A magánélet alárendelése a sport­teljesítmény növelésének, íme, ilyen az életük. Egyszer majd be­nyújtják nekik a számlát. Nem kell drága árat fizetniük az ér­mekért, a dicsőségért és a beval­lott vagy titkolt anyagi elő­nyökért? Magyar szemmel időrendi sorrendben haladjunk most végig az 1980-as sportnap­táron. Az események olyan ára­data várható, hogy főleg a ma­gyar szempontból is figyelemre méltó versenyeket-mérkőzéseket emeltük ki. Január 22—27. Műkorcsolya Euró­pa-bajnokság, Göteborg. Földré­szünk legjobbjai itt mérik le, ho­gyan készültek fel a téli olimpiá­ra. Magyar remények: a Regőczy —Sallai kettős érmet szerezhet. Sajnos még mindig csak ez a jégtáncos páros jelenti a hazai télisport színvonalát. Más, aki nemzetközi szinten számítana, nincs. Február 13—23. Téli olimpia, Lake Placid. Ezzel az eseménnyel, tekintve a jelentőségét, a jövő hé­ten külön foglalkozunk. Egy sportfelszereléseket gyártó cég hirdetése

Next