Új Tükör, 1980. január-március (17. évfolyam, 1-13. szám)
1980-01-13 / 2. szám
VSÁRNAP árnap”-oz eredetileg Boldihelyszínen derült ki: naizsár név. Olyannyira, hogy tunk. De nem is ez volt a égé, sokkal inkább az, hogy hadidő központjában a civészet valóságos fesztiválján színes ruhájú táncosok, (Fekete Tűz együttes tagban működő csoportról reoldalt), a Fővárosi Tanácsok titkára („civilben” jóműködünk, munkásszállóki táborokban lépünk fel legeket a hazai cigányfolklór zatmár megyei Kóta és Ibrszke vagyok egyik szólistehetségét annyira becsülyazországon kiadott folklórnál hivatalosan is értékelik írták a Népművészet Ifjú kultúra igazi hagyományait vel, hiszen ez is a magyarha a magyarországi cigányértsük meg : hagyomány - jegy! Tulajdonképpen keveszi értékei közül. Mi hatan zért dolgozunk. SZABADIDŐ KÖZPONT Miközben az öltözőben beszélgetünk, nyílik az ajtó, szemüveges hölgy lép be, az együttes vezetőjét keresi. Előbb azt hisszük: népművelő és „hivatalos” ügyben jár. Kiderül: szó sincs róla. „Csak” egy néző, akinek nagyon tetszik a műsor, és gratulálni akar a szólistának, Váradi Lászlónak. Dr. Gergely Istvánná foglalkozása tolmács, de mint mondja: hobbija a népművészet: — Nagyon szépen dolgoznak a színpadon, nem olcsó eszközökkel, selymekkel, hajtogatással, kendőlobogtatással, hanem ízléssel, visszafogottan mutatják be, mit tudnak és mit „tud” a cigányfolklór. És úgy érzem, ez benne az igazi... ... És ha már a nézők véleményéről esett szó: találomra megkérdeztük az egyik néző- és vásárlátogató családot: mi a véleményük arról a nemrég nyilvánosság előtt elhangzott furcsa megállapításról, amely szerint a „vasárnapi vasárnapok unalmasak, nem kötik le a nézőt, az idejövő nem érzi, hogy szívesen fogadnák”? Dr. Erdős Károly feleségével és három és fél éves kisfiával „fél szemmel” nézi a műsort, közben válaszol : — Amióta csak megrendezik ezeket a vásárokat, minden vasárnap eljövünk. Nagyon-nagyon jó ötletnek tartjuk ezt a sorozatot, és nagyon szép és eredeti népművészeti tárgyakat látunk itt vasárnaponként. Mondhatnám azt is, hogy lassan már egészen szép kis gyűjteményünk van otthon az itt vásárolt dolgokból. Bárcsak lenne annyi pénzünk, hogy mindazt megvegyük, ami tetszik... A gyermekműsor és a gyermekjátszó is nagyon kedves, őszintén mondhatom: kisgyerektől nagypapáig itt csak jól érezheti magát akárki, unatkozni egyszerűen lehetetlen ... VASÁRNAP Ez a vasárnap egy új kezdeményezés nyitánya is volt: a vásárhoz kapcsolódva az első emeleti kiállítóteremben kezdő, fiatal képzőművésznek biztosított bemutatkozási lehetőséget az Új Tükör Művelődési Központ, Péli Ildikó grafikusművész képeit láthattuk. A szintén cigányszármazású művésznő így vall saját munkáiról: — A szépség és az emberi kapcsolatok harmóniáját próbálom a kép adta lehetőséggel érzékeltetni. Humanistának vallom magam: van a világban elég gond és rossz hír, elég borzalom és tragédia, legalább azok, akik a képeimet nézik, ne lássanak mást, csak a szépet! A gondolatok és az emberi test szépségével próbálom ezt elérni. Egy fiatal cigányköltő első verseskötetének illusztrálásán dolgoztam, amikor a Lapkiadó Vállalat illetékesei felfigyeltek munkámra, és lehetőséget adtak erre a bemutatkozásra. Csertői Oszkár újságíró, a Lapkiadó Vállalat munkatársa a kiállítás megnyitóján mondta: — A cigányfolklór bemutatóhoz kapcsolódva rendeztük meg Péli Ildikó kiállítását. A képek a humánum és természet kapcsolatát a festői grafika módszerével közelítik meg, a tiszta vonalvezetés és az oldott színek használata jellemző rájuk. A megnyitó után Mezei András költő asztalánál alakult ki érdekes vita a magyarországi cigánykultúra hovatartozásáról. Érdemes néhány érdekes gondolatát idézni: — Sokan úgy vélik, hogy az a cigány művész, aki „eladja” művészetét a nagy nyilvánosságnak, már nem cigány. Én másképpen fogalmaznék: aki magyarul alkot, annak munkássága a magyar kultúra része, és ezzel segít közös kultúránk kiteljesedésében írt fehér, hímzett inges fiúkon (Cigány vagyok). László beszél, mint népművészeti A színházterem, a vásár, a grafikai kiállítás látogatottsága bizonyította a Boldizsár-napi kezdeményezés sikerét: a magyar népművészet mellett az etnikumok kultúrájából adott ízelítő is széles körű érdeklődésre tarthat számot. A siker nyomán a Vasárnapi Vasárnapok rendezősége úgy döntött: a cigányfolklór és képzőművészet bemutatóit a következő vásáron, január 13-án megismétli, így azok is élvezhetik, akik csak e sorokból szereztek tudomást arról: ilyen is van. Várjuk tehát a folklór kedvelőit: isági Házban alakultunk. Az uncsak zenével, tánccal fognk többféle művészeti ágból a származású alkotókat. Maettel: elsősorban amatőr felött kilenc tagunk tamburattat be. De nem azt a „kialakult köztudat ismer. Mi kus cigányok vagyunk, hantjuk és újítjuk fel. Újpalaklubban dolgozunk, és egy vannak a magyarországi éivagy keveset tudnak csak szinte semmit sem .. . Mindez kultúra nem biztos, hogy jut el. Ha anyanyelvükön gyetemes kultúra értékeihez, rájuk. Egy példa: nemrég a fán a hazai cigánykultúra s kulturális vetélkedőt ronott a mi tapasztalatainkat és elismerése. Viszontlátásra január 13-án, vasárnap a VERONIKA-NAPI vásáron összeállította: NÁDOR MARA Lapkiadó Fotószolgálat, Futó Tibor felvételei □ 47