Új Tükör, 1980. április-június (17. évfolyam, 14-26. szám)

1980-06-01 / 22. szám

— Mi a fenét akar? — nyí­lik ki résre az ablak. Mondom: újságíró vagyok, a gyerekek miatt . . . — Mindjárt nyitom, hol az a rohadt kulcs. Az istenit, pont ide kell jönnie? Már ne haragudjon, de miért pont ide? A konyhában ülünk le, mezíte­len, százas körte alá. Valahogy arctalan az asszony, a lakás, nin­csenek színek, szagok. Csak a me­szelt fal, csak a csupasz körte és néhány rendezetlen mozdulat. — Nekem már nem kell egyet­len rohadt férfi sem. Elhiszi? Kaptam lakást az öt gyerekemre, mégse hozhatom haza őket. Mert a Jóska, ez az állat, nem tűri el. Csak a sajátját, ezt a picit. Ancsi kitartóan guggol a kony­haasztal alatt, onnan néz felfelé. — Gyere a mamához, no gyere ki! — Nem. — Jön mindjárt az apuci, hoz grillcsirkét Ancsikának! — Nem. — Akkor maradj, nem szeretlek — legyint fáradt dühösen, s mondja tovább. — Olyan ez az ember, amikor Ancsi a hasamban volt, akkor is ütött, rúgott. Ez tudná más gyerekét elviselni? Vigasztalanul esik odakint. „Hol jártál ebben az esőben?" — ordít a szomszéd, valamelyik szomszéd a folyosón. — Mit mondjak? — néz rám az asszony. 26 éves sincs talán. Négy gyereke két apától évek óta áll a­ GRILu kSvesz tamas felvételei

Next