Új Tükör, 1980. október-december (17. évfolyam, 40-51. szám)
1980-10-05 / 40. szám
34 □ JELIGE: „Találkozunk 1982-ben Spanyolországban Valaha legendák keringtek a nagy játékosok körül. Meséltek a szurkolók egy kapusról, aki állítólag fegyvert helyezett el a háló alján és ezt ígérte a mérkőzés elején: — Ha kapok egy potyagólt, akkor golyót röpítek a fejembe! Akkoriban olyan kapusok kápráztatták el Európát, mint a spanyol Zamora, a csehszlovák Planicka és a magyar Zsák. Artistaügyességgel vetődtek, úsztak a levegőben vagy öklöztek, amint a helyzet éppen megkívánta. Potyagól is volt, történetesen éppen egy magyar—spanyol találkozón. 1925. október 4. Üllői út, 34 880 fizető néző. Így állt fel a magyar válogatott: Zsák (33 FC) — Fogl II. (UTE), Hungler II. (FTC) — Rebró (MTK), Kléber (MTK), Fuhrmann (FTC) — Lenkey II. (MTK), Molnár (MTK), Priboj (UTE), Opata (MTK), Kohut (FTC). FEGYVER ÉS SÖR Csak annyit az ellenfélről, hogy a kapuját Zamora óvta a góltól és a balösszekötő Carmelo volt. Az osztrák Braun sípjelére kezdődött a küzdelem. Zsák az első 45 percben káprázatosan védett, a vendégek hálóját sem rezzentette meg a labda. Gól nélkül telt el a félidő. Szünet után a hetedik perc eseménye megdöbbentette a nézősereget. Húsz-huszonkét méterre a magyar kaputól szabadrúgáshoz jutnak a vendégek. Fuhrmann, Rebro és Lenkey sorfalat akar állni. Zsák rájuk szól: — Hagyjátok. Nem kell, fiúk. Carmelo áll a labda előtt. Hátrál, nekifut. A közönség zaja fokozatosan elhalkul. Tompa zaj, akárcsak egy távoli tarack. A lövés azonban nem erős, nem is csalafinta. Félmagasan száll a bőrgolyó, majd lehull a földre. Gurul a pálya porában és fűcsomóin. Zsáknak az ilyesmi hárítása semmiség. Lehajol, hogy elcsípje a labdát. Szétterpeszti a lábát. De mi történik? A nézőtéren senki sem akar hinni a szemének. A labdát egy fűcsomó eltéríti várható útjából és a kapus kezét érintve, a lába között begurul, bevánszorog a hálóba. Potyagól. Ezzel győz Spanyolország. Zsák a fejét fogja, nekidől a kapufának. Fegyvert azonban nem vesz elő. Más a legenda és megint más a valóság. Ma nem terjengenek ilyen mendemondák, de nincsenek Zsák vagy Zamora mellé állítható kapusok sem. Napjaink játékosairól legfeljebb olyasmit beszélnek-mesélnek, hogy bár egyedül ülnek az asztalhoz, mégis így rendelnek a pincérnél: — Hat üveg sört kérek. Azután szép csendben sorra megissza valamennyit. Ha a vendéglátóipar sok mindent látott dolgozója esetleg csodálkozik, akkor a futballista hozzáfűzi a rendeléshez : — Miért topogna ide minden üveggel, fehér kabátos mesterem? Beszélnek olyan labdarúgókról is, akik ha betegnek-sérültnek érzik magukat és az orvos ágybakórházba küldi őket, akkor mégis talpon maradnak, önmagukat gyógyítják? Képzelt betegek? Különös história. Más. Tervezik, állítgatják a nemzeti válogatottat. Módosul, változik egészen a mérkőzés kilencvenedik percéig. Végül a legtehetségesebbek hiányoznak belőle. Okkal vagy anélkül? Legfeljebb egy mesterdetektív derítheti fel, hogy miért. Létezik egy mondás: — Csak a szép nőket fenyegeti veszély. Ugyanezt így módosíthatjuk a labdarúgókra is: — Csak a legtehetségesebbeket környékezik meg a különféle testi-lelki nyavalyák. KALLÓDÓK CSAPATA Ha valaki ismeri az elmúlt évtized hazai fegyelmi ügyeit és gondolatban végighalad az összes főszereplőn, akkor könnyedén öszszeállíthat az elkallódókból egy válogatott csapatot. Jelenleg nincs annyi tehetség, hogy a sportág megengedhetne magának hasonló fényűzést, hogy a legjobbakat hosszabb vagy akár csak rövid ideig is nélkülözze. Tiszteletreméltóan igyekvő, de ezenkívül sok másért csak biztató szándékkal dicsérhető a spanyolok ellen pályára lépő ma Zamora, az egykori legendás spanyol kapuvédő Zsák Károly Juanito a magyar hálóba juttatja a labdát c . * *.• " ' .. V - ■&*** jataL. tv.... «.. eE^Serüss*# WK