Új Tükör, 1980. október-december (17. évfolyam, 40-51. szám)
1980-11-30 / 48. szám
Kérdések Növényi Norberthez Michel Bonet francia sportpszichológus több élvonalbeli sportembernek feltette a kérdést: — Mi ösztönzi a nehéz erőfeszítésekre és a győzelemre? A leggyakoribb válasz így hangzott : — Szeretném az olimpiai játékokon a Marseillaise-t hallani. Ilyen motivációk általában az ifjú sportolókat serkentik, a gyerekeket legtöbbször más vonzóerők terelik az edzőtermekbe. Növényi Norbert esetében döntőnek bizonyult az otthoni légkör. Édesapja is birkózott és nemcsak százhúsz kilós súlyával, hanem sikeres edzői tevékenységével is tekintélyt szerzett önmagának. Norbert vézna, nyughatatlan fiúcska volt. Egyszer valahol a Duna-kanyarba kirándult és mozgékonyságával nehéz perceket okozott a kiszámíthatatlanul viselkedő kölykök kísérőjének, aki később ezt tanácsolta a Növényi papának: — Le kellene valami hasznos elfoglaltsággal kötni ezt a gyereket. Ha nincs ez a kirándulás, akkor is előbb-utóbb az edzőteremben találta volna magát a kis Norbert, mert apja aligha tud ellenállni a kísértésnek, hogy megpróbáljon bajnokot nevelni a fiából. Eleinte a Növényi csemete, amint erre mostanában visszaemlékszik, csak kényszerből végezte a különböző gyakorlatokat, és ismerkedett a különböző fogásokkal, dobásokkal, a híddal, a gyötrődés és a szenvedés változatos formáival. Abban az időben még hallotta, hogy a híres elődök miként vélekednek a birkózásról. Varga János, aki a mexikói olimpiáról aranyérmet hozott, egyszer arra a kíváncsiskodásra, hogy mit jelent neki a birkózás, ezt válaszolta: — Munkát, lemondást, de ez a kisebbik része az ügynek. Gyötrődést, sokszor önkínzást. Minden mérkőzés más. Nincs két egyforma mozdulat soha. Mindig valami újat kell csinálni. Ez az örök előremenés, ez adja meg a szépségét, az értelmét az egésznek. Lassanként mutatkoztak az eredmények is. Az ifjú Norbertet otthon gyakran ösztökélték, apja a hiúságára igyekezett hatni és az unalomig ismételte: — Huszadik akarsz lenni a sorban? Dolgozz, gyötörd magad! Talán ez önmagában nem lett volna elegendő, de szerencsére a kezdő birkózó meghallott egy-két rossz véleményt is: — Semmi sem lesz ebből a srácból. Kár a gőzért! Norbert dacból még több erőfeszítést tett. Edzett a szabadban és a teremben. Futott, súlyokat emelt, gyűrte a fogások, próbálgatások közben a klubtársai fülét. Alakja megnyúlt, izmai arányosan fejlődtek, étvágya is megnőtt, naponta ötször-hatszor evett, egyáltalán nem úgy, mint egy torkos gyerek, hanem akként, amint a sportorvosok ajánlották. Egyre följebb került a ranglistán, és aligha kétséges, hogy sportpályafutásának alakulása szorosan összefügg Hegedűs Csaba sorsának alakulásával. Előbb balszerencsés, később szerencsés módon találkoztak össze. Növényi Norbert és a müncheni olimpia magyar birkózóbajnoka kezdetben a szőnyegen szemben álltak egymással. — Nem hiszem, hogy hosszasan kellene ecsetelnem, mennyire nem jó az, ha valaki ugyanabban a súlycsoportban akar a ranglista élére kerülni, ahol Hegedűs Csaba is versenyez — mondja Növényi Norbert. — 1978-ban vereséget szenvedtem tőle. Azután számomra kétszeresen is kedvező fordulat történt. Csaba visszavonult és elvállalta a szövetségi kapitányi tisztet. Duplán jól jártam. Egy különösen veszélyes ellenféllel kevesebb vár rám a szőnyegen és kaptam egy szívembert, aki mindent elkövet azért, hogy a tanítványai sikert érjenek el. Úgy érzem és Növényi Norbert edz, partnere Hegedűs Miklós. A gyakorlást Hegedűs Csaba irányítja 34 .