Új Tükör, 1981. január-március (18. évfolyam, 1-13. szám)
1981-01-18 / 3. szám
A futball ördögi pillanatai Uruguay nyerte az Arany Kupát, Európa csalódott. Elképzelhető, hogy ha egyszer megírják a labdarúgás történetét, akkor a mostani időket délamerikai korszaknak nevezik majd. Kedvetlen nyugatnémet, olasz és holland labdarúgók sétálgattak január első napjaiban a montvideói Independencia téren. Tekintetük végigsiklott a középen álló lovas szobron, José Gervasio Artigas alakján és megkérdezték a vendégeket kísérő dél-amerikaiaktól : — Miről híres ez az ember? — Gaucsó és szabadságharcos volt a múlt század első évtizedeiben — hangzott a válasz. — Élete utolsó óráiban lovat követelt, hogy amint ez a pampán illendő, nyeregben nézzen szembe a halállal. Talán profán a hasonlat, de a mostani mini világbajnokságon a dél-amerikai csapatok játékosai úgy küzdöttek, mintha szobrot akarnának Uruguay fővárosának főterén. A labdával pedig olyan ügyesen bántak Uruguay és Argentina legjobbjai, akárcsak a pampa lovasai, a gaucsók a lasszóval. Az Európát képviselő Német Szövetségi Köztársaság Olaszország és Hollandia a vártnál csekélyebb ellenállást tudott kifejteni a délamerikai válogatottakkal szemben. Jupp Derwall csapatának tiszteletre méltó sorozata ért véget az Argentína elleni mérkőzésen. A nyugatnémetek, amint ezt a labdarúgás valamennyi rajongója tudja, előzőleg huszonháromszor vonultak le a pályáról a válogatott találkozók után, anélkül, hogy vesztesek lettek volna. Dél-Amerikában azonban minden másképpen történik, minit az európaiak hiszik. A nyugatnémetek remélték, hogy legalább döntetlenül végződik a párbaj Argentínával. Hrubesch góljával vezetéshez jutottak. Az argentinok azonban gaucsó módjára nyargaltak a gyepen. Az utolsó hat percben fordult a kocka. A mérkőzésnek ezt a szakaszát az egyik nyugatnémet lap így jellemezte: — Ördögi hat perc! Ekkor előbb Kaltz lábáról jutott Schumacher hálójába a labda (1:1), majd két perccel a befejezés előtt Diaz okozott sokkot Derwallnak, mert megszerezte a győztes gólt. Vetélytársai azt hihették, hogy Cesar Menotti, az argentinok kapitánya az ördöggel cimborál, vagy legalábbis még soha nem szaladt át előtte fekete macska az utcán, amikor éppen a világ valamelyik stadionóri és árva igyekezett. De hát Dél-Amerikában a történések nemcsak az európaiakat, hanem a dél-amerikaiakat is megtréfálják. Menotti arra számított, hogy a Brazília—NSZK erőpróbán Derwall csapata győz, de legalább döntetlent ér el. Másként alakult. A nyugatnémetek váratlanul összeomlottak és lehetőséget adtak a braziloknak (4:1), hogy megjavítsák gólkülönbségüket. Cesar Menotti később keserűen jegyezte meg: — Mi mindent megtettünk, becsülettel helytálltunk. Sajnos, az NSZK válogatottja nem tette meg ugyanezt. Bizonyítani az ilyen feltételezést bajos. Elképzelhető, hogy három körülmény miatt kapott négy gólt a nyugatnémet válogatott a braziloktól: 1. Derwall csapata már semmiképpen sem juthatott a mini világbajnokság döntőjébe. 2. A nyugatnémetek nem óhajtották az argentinok újabb diadalát. Ha ugyanis Cesar Menotti tanítványai megnyerik Montevideóban az Arany Kupát, akkor olyan önbizalommal indulhatnának 1982-ben a világbajnokságon, hogy győzelmüket nehéz lenne megakadályozni. 3. Az erőfutball nem tud ellenállni a brazilok játékosságának, önmagában talán egyik körülmény sem döntött, hanem a három együtt. Milyen arányban? Sohasem tudjuk meg. Akkor lehetünk majd okosabbak, ha egyszer Jupp Derwall megírja emlékiratait. Az erőfutball és a játékosságon alapuló futball párharcára azonban érdemes egy kicsit visszatérni. Valami változásnak kell történnie. Európa egyre több országában az erő uralkodik a pályákon, gépiessé vált a küzdelem, sok minden előre kiszámítható. Kevés a szellem, a szépség és a rögtönzés. És, ami még elgondolkoztatóbb : egyre ritkábban tűnnek fel a pályákon egyéniségek, mint amilyen korábban Sindelar, Meazza, Sárosi György, Oewírik, Kopa, Eusebio, Jasin vagy Pelé volt. Azért gépies a futball, mert kevés a nagy egyéniség, vagy éppen fordít Montevideo: a Centanairo stadion, ahol az első labdarúgó-világbajnokság döntőjét játszották 1930-ban és ahol most a mini világbajnokságot rendezték. Egy mozzanat az 1934-es világbajnokságról. Éppen szünetel a játék az olasz—csehszlovák döntő mérkőzésen. Pozzo kapitány beszélget labdarúgóival. Uruguay hajdani híres labdarúgói, akiknek a dél-amerikai ország elsősorban köszönheti az olimpiai bajnokságokat és az 1930-as világbajnoki címet. Nasazzi, Fernendez, Scarone, Gestido 34 □