Új Tükör, 1981. január-március (18. évfolyam, 1-13. szám)
1981-03-01 / 9. szám
II futballozó Svájc Április 28-án Luzernben Svájc—Magyarország világbajnoki selejtező. Világbajnoki selejtezőt még nem játszott egymás ellen a két ország válogatottja. Játszott viszont a franciaországi Lille-ben 1938-ban, a világbajnokság 16-os döntőjének II. fordulójában. Sárosi dr. és Zsengellér góljaival 2:0-ra győzött a magyar csapat. (Svájc előzőleg Németországot ütötte el a továbbjutástól, nagy meglepetésre.) 1943-ban Genfben találkozott a két együttes. A magyar csapat 3:1- re győzött, a svájciak vezető góljára Bodola két, Zsengellér egy góllal válaszolt, ők ketten voltak egyébként a mezőny legjobbjai. A magyar labdarúgó-válogatott tudvalevőleg Ausztria ellen játszotta viszonylag legtöbb mérkőzését, úgy százhuszonöt körül tart. Sorrendben, Csehszlovákia után, Svájc következik, több mint harminc összecsapással. Ezek közül a magyar csapat sokkal többet nyert meg, de nem egyet csak nehezen. (Teljesítménye körülbelül 80 százalékos.) Ám nézzük előbb a vereségeket. Figyelmeztetés gyanánt. Essünk túl rajta, illetve rajtuk. Emlékezetes volt mind az öt. LEMOND A KAPITÁNY 1911 januárjában, Zürichben, 0:2. A mérkőzés után lemondott Minder Frigyes szövetségi kapitány és Kiss Gyula, a válogató bizottság egyik tagja. 1924 májusában, szintén Zürichben, 2:4. A magyar csapat útközben Párizs — abban évben az olimpia városa — felé. Fogl II., Orth, Molnár és a többi csillag figyelmeztető jelzést kap. De nem használ. Az olimpián nagy leégés, Egyiptom ellen 0:3. Svájc viszont a döntőig jut és nagy küzdelemben ezüstérmet szerez! Csak Uruguaytól kap ki. 1932. május, Bem, 1:3. Hiába játszott a magyar csapatban Sárosi (FTC, középfedezet és középcsatár). Kalmár (MTK—Hungária, középcsatár, majd jobbhátvéd), Lázár (FTC, balfedezet), Toldi (FTC, balösszekötő), Turay (FTC, majd MTK, középcsatár, majd középhátvéd), Avar (Újpest, jobbösszekötő). Titkos (MTK—Hungária, balszélső), az egyetlen magyar gól a svájci balhátvéd öngólja volt. 1935. április, Zürich. Legsúlyosabb vereségünk Svájctól: 2:6. Dr. Sárosi, Avar, Titkos, Lázár ezen a napon nem volt méltó ellenfele a svájciaknak, különösen pedig középcsatáruknak, a szemüveges Kielholznak, aki három gólt rúgott, nem zavarta őt, hogy időnként leesett az okuláréja, és az ördöngös balösszekötőnek, a többieket remekül kiszolgáló, s közben két gólt is szerző Abegglen III.-nak. Cseh II. (MTK) szépített, két gólt ért el. 1939. április, Zürich, 1:3. Szabó (MTK, kapus), Bíró (MTK, balhátvéd), Sárosi III. (FTC, középfedezet). Zsengellér voltak a magyar csapat csillagai, de alulmaradtak a svájciak akkori „nagy” csatársorával szemben (Bickel, P. Rebi, Walaschek, Abegglen III., G. Aeby). Azóta se kaptunk ki. Ami mármost a győzelmeinket illeti ... FŐSZEREPBEN: TICHY LAJOS 1911 októberében a néhány hónappal korábban Zürichben mérsékelten szerepelt Schlosser (MTK), Borbás (FTC) balszárny — a társakkal együtt — 9:0-lal vágott vissza Budapesten, „Slózi” nem kevesebb mint hat gólt rúgott. Majdnem ilyen nagyarányú (8:0-ás) győzelmet aratott Svájc ellen válogatottunk a Népstadionban, 1959-ben, akkor Tichy Lajos négy góllal játszott főszerepet, Göröcs 2, Sándor és Albert 1—1 gólt rúgott. 1931-ben a Hungária úton az újpestiek gólzsákja, Avar „Ricsi” három góllal tüntette ki magát, 6:2 volt a végeredmény, a svájciak góljait (kétszer vezettek!) Abegglen III. lőtte. Álljunk meg egy percre ennél a névnél. Talán minden idők legjobb svájci futballistája volt ez az alacsony, keménykötésű, vörös hajú csatár. Nagy tudású és amellett lelkes játékosa volt előbb a zürichi Grasshoppersnek, majd a genfi Servette-nek. Az ilyen futballistákra szokták mondani, „ha kell, hát meghal a pályán”. Nos, ez a közhely „Trello” — így becézték — esetében tragikus színezetű: közel járt a negyvenhez, amikor Chaux-de-Fonds város akkor első osztályú csapatának játékosedzőjeként, edzés közben szívrohamban halt meg. Volt még jó néhány 3:0 a javunkra itthon is, odakint is , egyszer pedig 5:1 idegenben. Bázelban 7:4 arányú magyar győzelem született az Üllői úton 1948-ban, mégpedig nehezebben, mint a számszerű eredményből gondolhatnánk. A svájciak már 3:1-re vezettek! Többszörös svájci vezetés után győztünk kétszer 5:4-re, egyszer 1929-ben, Takács II.nek, az FTC jobbösszekötőjének kitűnő mérkőzése volt, egyszer pedig 1955-ben, amikor is az újonc Machos (Honvéd) szerepelt nagyszerűen. A svájciak vezettek — 2:0-ra — az 1952-ben lejátszott zürichi mérkőzésen is; a második félidőben csereként beállt Hidegkúti Nándor játéka hozta meg a fordulatot, úgyhogy végül 4:2-re győzött a magyar együttes. Grosics—Buzánszky, Lóránt, Lantos—Bozsik, Zakariás—Budai, Kocsis, Palotás, Puskás, Czibor volt a kezdő csapat. Vagyis már az úgynevezett aranycsapat. A 60-as, 70-es években három minimális, 1:0 arányú magyar győzelem, kettő Svájcban, egy pedig Szolnokon. Jó lesz tehát vigyázni, mert minden szériának vége szokott lenni. Svájcnak a húszas években, a harmincas évek vége felé és a negyvenes években volt az európai élvonalba tartozó válogatott csapata (megverte például Olaszországot, Németországot, Portugáliát, Angliát); mostanában ugyan a válogatott látszólag gyengébb, de a régi, híres klubcsapatok, a zürichi Grasshoppers, a genfi Servette stb. általában figyelemre méltó eredményeket érnek el a nemzetközi kupákban. Leon Walker, a búcsúzó kapitány Xam Abegglen (II.) Csehszlovák gól a svájci kapuban (1934) A svájci Minelli és a csehszlovák Planicka a játékvezetővel egy hajdani világbajnoki mérkőzésen 34 □