Új Tükör, 1981. január-március (18. évfolyam, 1-13. szám)
1981-03-15 / 11. szám
§fQti ajánlat ESTÉLY AZ IZABELLÁN Vészi Endre novellái Egy televíziós portréfilmben körülbelül azt mondta Vészi Endre a kötetéről, hogy az „egy történelmi ember magánéletrajza”. Szokatlan szóhasználatában is pontos meghatározás: végig lehetne kísérni novelláiban az utóbbi negyven-ötven év történelmét. Nem mint történelmet, amely nagy és vad gesztusokkal jellemzi önmagát, hanem az egyes ember életére halkítva, finomítva, keservesítve. Közhely Vészi Endre novelláiról elmondani, hogy legfőbb tárgyuk a kiszolgáltatottság, a védtelenség, de éppen, a történelemre való hivatkozás teszi szükségszerűvé, hogy megismételjük. A szappanfőző apa védtelenségét saját írástudatlansága szik, makacs és következetes vállalkozó szellemével, mindegyre tömörülő, mélyülő gondolatiságú, nagy „fesztávolságú” költeményei tanulsága szerint. Szervesen beállított új versgyűjteménye, a Rajzok a levegőre három más-más módon szintézis jellegű, terjedelmével is feltűnő lírai darabot tartalmaz. Könyvcímadója a jelen és a múlt létezés-tanulságait játszatja egybe, így lesz sűrített világlátomássá egy kerti munkával eltöltött, idillikus nyári nap. A Mária, vasárnap délelőtt tulajdonképpen sodró szerelmes vers, biblikus felhangokkal. De — magasabb értelemben — felfogható az életigenlés ódájának, a jelen iránti bizalom természethimnuszának is. A Kedd, szerda közt a tevékeny, építő ember gondjaival foglalkozó, megint csak európai kitekintésű, de hazai ihletésű vallomás. Benne a szállóigének sem utolsó költői aforizma: „Álmomban én József Attila-nemzetiségű vagyok.” Bihari Sándor egyre igényesebb és teherbíróbb költészetével tudatos és eredeti követője e századi klasszikusunknak. Legjobban lehet jellemezni őt a saját találó megfogalmazásával : „te is kihagyásos technikával költöd a valóságot.” (Szépirodalmi) Iszlai Zoltán és a húszas évek társadalmával szemben; a deportáltak védtelenségét az SS-ekkel és testük élni akarásával szemben; a csendesek, a szegények, a jogukban járatlanok védtelenségét az új rend tekintélyeivel vagy gazdagjaival szemben; a szegények védtelenségét a szegényekkel, az értelem védtelenségét az ösztönnel szemben. Ámbár — s ez már Vészi külön erénye — a védtelenség nem mindig kerül ki vesztesként az összecsapásból. Nem hiszem, hogy ez a gyűjtemény Vészi Endre legerősebb novelláskötete, részben azért, mert kevesebb kiemelkedő, nagy erejű novellát találtam benne, mint az előzőben, részben mert van egy ciklusnyi túlságosan is irodalmi vagyis finoman mesterkélt novella benne. De hát ezért igen jó kötet s megint nem győztem örülni Vészi mesteri, párszavas jellemzőképességének, stílusa hangulatébresztő erejének s nem győztem irigyelni szerencsés írói természetét, hogy mennyi mindent — témát, helyszínt, magatartást, tárgyat — tud magába fogadni és nyersanyagként hasznosítani. (Magvető) Szász Imre RAJZOK A LEVEGŐRE Bihari Sándor versei Mintha csak Petőfi Sándor örök érvényű tanácsára figyelmezne, Bihari Sándor — köznépnemzedékünk fontos képviselője líráinkban — sosem fog „könnyelműen a húrok pengetésihez”. Költői gyakorlatára ez a megállapítás annak dacára érvényes, hogy nem mindenáron erőlteti a közéleti mondanivalók közvetlen kimondását verseiben. Annál politikusabb és közösségibb műveket ír áttételesen, a világ jelenségeinek átfogására, a foghatatlannak tetsző idő formába kényszerítésére törek 2Q SZÁZHETVENÖT HUSZÁR Válogatás a magyar irodalom katonaelbeszéléseiből A világirodalom legjobb katonaelbeszéléseit tartalmazó gyűjtemény ikerkötete a hazai katonai témájú novellisztikából válogat. A kötet ötvenkilenc író elbeszélését tartalmazza Jókai Mórtól Örkény Istvánig, Tolnai Lajostól Sándor Kálmánig, Mikszáth Kálmántól Zalka Mátéig, Móricz Zsigmondtól Rideg Sándorig. A nevek ötletszerű felsorolásával jelezni kívánjuk, hogy a gyűjtemény készítője — Tabák András — az elképzelhető teljességre törekedett, különféle irányzatú írók munkáit gyűjtötte össze az 1848 49-es szabadságharctól 1945-ig ívelő időszak terméséből. Milyen alapvető tanulsággal szolgál prózairodalmunk katonai vonalának keresztmetszete? Talán meglepő, de elsősorban azt mutatja, hogy íróink hitelesebben ábrázolták a katonát békeidőben, mint háborúban, meggyőzőbben szerepeltették a háború idején a hátországban mint a fronton. Természetesen eddig is tudtuk, hogy Ady Endre európai mércével is egyedülálló háborús költészetétől messze elmaradt a kortárs prózairodalom. Sajnos — ezt igazolja a gondosan és minden elérhető anyagot számításba vevően válogatott gyűjtemény — az első világháború külföldi ábrázolóinak világlátásától is kárára különbözik. Tanulságos a második világháborúról szóló novellatermés is, arra figyelmeztet, hogy korántsem szabad kimerítettnek tekintenünk a legutóbbi világháború különféle helyzeteit elemző, a lelki magatartások valódi mozgatóit is feltáró próza lehetőségeit. Az efféle tematikus gyűjtemény egyúttal mindig kis irodalomtörténet is. Hadd emeljük ki a kötet ebbéli érdemei közül azt, hogy egy méltatlanul elfelejtett írót is feltámaszt, Kacziány Gézát. (Zrínyi) Simor András VASÚT A VADNYUGATON Dee Brown könyve „Nem mi megyünk a vasúton: a vasút jön rajtunk. Gondoltak-e rá valaha is, mik azok a talpfák a sínek alatt? Mindegyik egy-egy ember, egy írhoni, egy jenki.” E gyönyörűkomor mottó nyitja a történetet arról, hogyan épültek a múlt század második felében az USA nagy vasútvonalai. S Dee Brownnak ez az idő nemcsak a polgárháború veteránjaiból, ír és más európaiakból s kínaiakból toborzott, agyonhajszolt — de magasan fizetett — munkásbrigádok ideje; nemcsak Buffalo Billé, aki úgy szerezte legendás bölényöldöklő hírét, hogy a vasútépítőket kellett ellátnia a legolcsóbb hússal; nemcsak Ülő Bikáé, aki hiába küldte halálba ifjú indiánok százait, amikor fölismerte, hogy nekik éhínséget hoz a vasút. E könyv főhősei pénzemberek, a nagy vasútépítési és üzemeltetési biznisz pénzügyi hiénái. Elképesztő az anyagi és politikai korrupciónak, a harácsolásnak, az állam és a naiv részvényesek megfejésének, tollforgatók, képviselők, sőt elnökök felvásárlásainak az a kavalkádja, amelyet Dee Brown színes-ízesen s indulatosan elénk tár. No persze, ami később az autó- és az olajipar lett, az volt előbb a vasút. S megteremtői a kor tőkés vállalkozói közül is kiemelkedtek — gátlástalanságukkal és agyafúrtságukkal, erőszakosságukkal és hitványságukkal. A kép azonban végül is eltorzul kissé. Mert csak néhol és futó mondatokban kap szót, hogy a vasútkorszak az USA szédületes gazdasági fölemelkedésének ideje is — és nem véletlenül. Verejték, könny, vér, korrupció, ez mind ott volt a fizetendő árban. Ám a vasút végül is a modern Amerikát szülte meg sínein — olyanná persze, amilyen. — Tandori Dezső páratlan szorgalmából nemcsak arra telt, hogy virtuózan fordítsa le ezt az alapjában szürke alapszövetű dokumentumkönyvet, hanem még arra is, hogy közben remek szójátékokkal szórakozzék s szórakoztasson minket. (Kossuth) Lázár István Színház A BALESET A Madách Kamara a Gyermekszínházban A dramaturgok azt tartják, hogy nincs és nem is lehet a színpadi játéknak hatásosabb kerete egy bírósági tárgyalásnál. Hiszen minden feltétel adott: kihallgatás kihallgatást követ, és fény derül az érdekes bűneset részleteire. Abban a feszült légkörben, melyben a bíráknak egy, vagy esetleg több ember sorsáról dönteniük kell, megismerjük a bűnösök és a tanúk jellemét is. Ez a furcsa Dürrenmatt-mű alaposan rácáfol erre a nézetre. Először enyhe, majd egyre fokozódó érdektelenséggel üljük végig a nagyon hosszúnak tetsző kétórás játékot. Ki a hibás? Első helyen természetesen a tettes, aki ezzel az elhibázottan színdarabosított kisregénnyel még egy hiedelmet cáfolt meg. Azt szokták mondani, hogy az embernek pályája elején keményen meg kell küzdenie a nevéért. A későbbiekben már lazíthat, majd a neve dolgozik érte. Nos, a színházból fejcsóváló, bosszús nézők indultak haza, s alaposan leszedték a keresztvizet a neves íróról. Ha már a keresztvíznél tartunk: Dürrenmatt, a svájci lelkész fia, érzésem szerint akkor hibázott, amikor a kisregényhez képest „megemelte”, stilizálta Alfredo Trapi textilügynök történetét. Ettől aztán a darab társadalomkritikai észrevételei, erkölcsi ítéletei olyan közhelyszerűen hangzanak, mint egy rosszul sikerült vasárnapi prédikáció. Köröspataki Kiss Sándor TROILUS ÉS CRESSIDA Szolnoki Szigligeti Színház Néhány évvel ezelőtt a Troilus és Cressidáról szóló kritikák számára kényelmes egyenbevezetés kínálkozott: el lehetett mondani, hogy Shakespeare egyik legritkábban játszott, évszázadok óta mellőzött művéről van szó. Rövid idő alatt, akárcsak szerte a világon, nálunk is megfordult a helyzet: alig van a klasszis