Új Tükör, 1981. április-június (18. évfolyam, 14-26. szám)

1981-04-12 / 15. szám

run PEST? Úgy emlékszem, Peterdi Pál kollégánk volt a kocogás-fu­tás első „legújabbkori” apos­tola, aztán a „joggingot” a Magyar Rádió karolta föl és a KISZ­ flörtölt vele — si­kertelenül — a Magyar Atlé­tikai Szövetség; közben pe­dig Monspart Sarolta mond­ta a magáét, hogy mit látott, hogyan csinálják ezt ott, ahol a tömegsport már nem jár gyerekcipőben. Tájfutó­­világbajnoknőnket hiába nyomorította a gátlástalan betegség, botokra támasz­kodva is odaállt a Velencei tó körbefutására készülő „aranyjelvényesek” gárdája elé, hogy hűséggel hitet te­gyen még így is arról, hogy futni jó, futni kell. És Monspart Laci csatát vesztett és csatát nyert: az insorvasztó kör vele feladat­ra, de százak és ezrek álltak a helyére! A futás papnője segítőre talált először is Brestyénszky Lászlóban, a KISZ Budapesti Bizottságá­nak munktársában, aztán még vagy tucatnyi önfelál­dozó emberben, akik vele együtt vallják, hogy az egész­­séges életmód legegyszerűbb fenntartója a futás, ennek pedig a legjobb reklámja, buzdítója a versengés! Ez a lelkes „kemény mag” hívta életre a Futapest Klubot, egyelőre öt idei versenyre. És bár a hírverés nem volt va­lami remek, az első, február végi közös edzésig három­százan váltották ki a 60 vagy 90 forintos igazolványokat, a szezonnyitó margitszigeti versenyen pedig nyakbavaló apróságoktól a nagyapákig csaknem nyolcszázan futot­tak, annak ellenére, hogy másnap rendezték 2000 részt­vevővel az országos mezei bajnokságot és hogy Huba László a Magyarországban megtámadta a joggingot. A gyakorlati és elméleti kérdé­sekben egyaránt jártas Monspart Sarolta azt mond­ta egy tévéműsor felvételén: — Olyan ez a cikk, mint a mellé tett kép aláírása: egy szó igaz belőle, négy téves. (A képen egyébként ország­úti tömegverseny látható, aláírása pedig: „Hajnali ko­cogok egy nyugatnémet vá­rosban.”) A tévé illetékes szerkesz­tői nem akartak így nekiron­tani a méltán közkedvelt hetilapnak, ezért az előző mondatot kivágták a műsor­ból , amitől a tény azért tény marad. Meg kell hagyni, a témá­ban járatlan szerző ügyesen bebiztosította magát a bírá­latok ellen, amikor megírta, hogy a jogging hívei fanati­kusak, akik „nem tűrik az ellenvéleményt”. Mivel én is csak egy „hülye futó” va­gyok, mellőzöm a vitát, pusztán két passzust idézek a pamfletból. Az első hasáb­ban azt állítja a szerző: „a nyolcvanas évek elején az ember feltalálja a futás hasznosságát”, az utolsó ha­sábban pedig fittyet hányva saját időszámításának — hi­szen a nyolcvanas évek ele­jéből van még vagy három esztendő — megállapítja: „a kocogás közben világszerte lekerült a napirendről”. Gyors műtét volt, gratulá­lunk! De melegítsünk! — Ez azért Fabulon futás — mondja társának egy jól értesült tízéves —, mert a Fabulon-sportkör csinálja! Egy ötéves legényke, föl­tűnően csinos mamája kezét ráncigálva skandálja: — Fabulon a bőre őre, Ne feküdjön hideg nőre, Felfázik a p... tőle! A mama pirul zavarában, megköti a kölök cipőfűzőjét, kifujatja vele az orrát, ám a tájékozatlan fiúcska még nem fejezte be, felkiált: — Anyu, mi az, hogy Fa­bulon? Igazi népünnepélyhez illőn van itt attrakció meg att­rakció, közülük a leglátvá­nyosabb a legeredménytele­nebb: töb­bénk emelkedik a Malév HA 601-es léghajója. Ez a futás fakultatív: le­het futni, lehet nézni, és le­het 5 és 8 kilométer között választani. Nekem meglepe­tés, hogy a jelenlevők egy­­harmada a hosszabb távra vállalkozik. A szervezők el­mondják, éppúgy, mint más országokban — vagy az Aranyjelvényesek az olim­piára versenysorozaton — nálunk is alkalmazott, értel­miségi, tanuló a tömegspor­tolók többsége. Szembeszö­kően sok most itt a miki egér — a harmadikos-ne­gyedikes gyerek , ami nem­csak a közeli belvárosi is­kolák gyér sportolási lehe­tőségéről árulkodik, de ar­ról a nevelési gondról is, hogy a diszkó-korosztályt, a tizenéveseket szinte semmi­re sem lehet a tunyaságból kimozdítani. Közben elporoszkál az öt kilométeresek félezres mező­nye, a lányok, hölgyek saj­nos inkább a nézők között foglalnak helyet, így kétsze­resen is dicséretes néhány „molettebb” hölgy bátorsága, és azoknak a mamáknak az indulása, akik hároméves csimo tájukat húzták kézen fogva körbe a szigeten! A nyolckilométeresek csa­pata úgy néz ki, mintha igazi futók lennének, de hogy sportemberek, az biz­tos — például nem csal sen­ki, nem vágja le a sarkokat —, és dicsérhetjük a közön­séget, a sziget szombat dél­utáni népes sétálótáborát is: nincs legyintgetés, idétlen megjegyzés! (Megtanuljuk végre tisztelni más szokását, felfogását?) A száz Fabulon-ajándék­­csomag versenyvégi sorsolása a picinyke hadsereg valósá­gos seregszemléje; az arany­jelvényesek nemzeti színű melegítései feszítenek, akár a tábornokok, de itt van, a be­futók között a sokat dicsért és sokat szidott Jakabházy László és jégkorongos le­génysége, vagy dr. Bagyoni Attila szexológus is, az egész­séges életmód kiváló propa­­gátora. Pataki Ágnes — a „Fabu­lon lány” — fáradhatatlanul húzgálja a sorsjegyeket; egy tizenéves szemránckrémet nyer, a hatás biztos! Viszont­látásra május 2-án, a Futa­­pest-versenyen, várja önöket a szerző is, aki ezen a már­cius végi vetélkedőn öldöklő küzdelmet folytatott a 64. helyért , és alulmaradt. PÜNKÖSTI ÁRPÁD GÁTI GYÖRGY FELVÉTELEI

Next