Új Tükör, 1981. július-szeptember (18. évfolyam, 27-39. szám)
1981-07-05 / 27. szám
«Heti ajánlat Könyv JEL Bor Ambrus elbeszélései Szemérmesen elhallgatott tény, hogy válogatott elbeszéléseket tartunk a kezünkben. A hatvanéves Bor Ambrus átfésült, legjobbnak ítélt írásait. Olyan íróét, aki évtizedekig szenvedte el a félresodortságot, későn kapott alkalmat rá, hogy bizonyítson, és mindmáig az épp hogy megtűrtek között kapott helyet. (Útlevélkép háttérrel című regényét a 30 év aranysorozata után se fedezte fel a kritika, nem elemezte-értékelte, első megjelenésekor pedig elhallgatta, vagy — kritikusai tévedéseim legfájdalmasabbika — félreértette.) Bár Ambrus szerényen és lemondóan már csupán rövidítéseket és jeleket (egy előbbi novellás kötetének címe) akar maga után hagyni. Századunkról, korfordulónkról. Akár egy madár nyomai a havon vagy a homokon. Kívánom neki, hogy ezek a jelek maradandóbbak legyenek, mint sokunk emlékeny monumentumai. (Ismer ilyet a történelem és az irodalomtörténet!) Én csupán három írásra hívom fel a figyelmet. Az egyik a Sergent Jules, egy magyar származású francia idegenlégiós fiktív levelei, melyekben a negyvenöt utálni korszak minden rémsége tükröződik. A másik Az életveszély szabatos leírása, egy szerencsés karambol leírása, a huszadik századi magánmitológiának leírása, a száguldás és köznapi veszélyeztetettség, a hétköznapi életveszély leírása. És végül a Káplán, Szerémi Györgynek, a Magyarország romlásáról rossz latin nyelven megírt, mohácsi csatavesztése papriporterének leírása, akit mai dilettáns szerzőként emelt maga mellé Bor Ambrus, lekezelve és kicsúfolva az élveteg és kétbalkezes írót, aki a történelem körül katuskodva, pletykát pletykáira halmozva, lényeiben hamis és légkörében mégis hiteles beszámolóját adta a nagy tragédiának. Szerémi csak jelet hagyott maga után, vitatható emlékiratot, de mégis a kor igaz ellentmondásait tárta fel: író volt, áldozat és tanú, egy a nép gyermekei közül, aki lentről látta és örökítette meg tragikus korát. (Magvető) 6411 István A TANSZÉK I. Grekova regénye Munkahelyi, „termelési” regény. Igazi kisrealista mű. I. Grekova — igazi neve Jelena Wentzel — való- 2 □ A TANSZÉK jában az alkalmazott matematika professzora. S ezúttal, nyilvánvaló önéletrajzi ihletettséggel, egy moszkvai főiskola alkalmazott matematikai, kibernetikai tanszékének életéről, dolgozóiról ír. Néhol: belterjesen? Olykor: túlságosan részletezően? Ez kétségtelen. Emberábrázoló, figurateremtő képessége azonban újra és újra felülkerekedik, s végül is A tanszék számos részlete szinte észrevehetetlen átmenetekkel válik érdekfesszítővé, drámaivá vagy rendkívül mulatságossá. Idős professzor, törtető vagy sodródó középkorúak, az új nemzedék új excentrikusságát képviselő fiatalok sorakoznak; a munkahelyi megalkuvások „törvényszerűségét” nagyvonalú és bátor vagy oktalan és hősködő lázadások „törvénytelenségei” váltogatják; házasságok, válások, házasságon kívüli viszonyok, leányként szült gyerekek sora jelzi, hogy a hivatás mellett a magánélet is teli konfliktussal, s teli választással a belenyugvás és a merészebb, tisztább élet lehetőségei között. A mai szovjet irodalom a társadalmat szélesen és mélyen feltérképező áramlatai között komoly létjogosultsága van I. Grekova ábrázolásmódjának; alakteremtőképessége és életismerete emeli kisrealizmusát — valódi irodalommá. (Európa) Lázár Wvra mint a Védett férfiak (a nőuralomról), vagy a Málevil (melyben fajtánk tápászkodik fel egy atomkatasztrófa után). Képzeletgazdag, s ugyanakkor a leíróerőt sem nélkülöző, jó sodrású olvasmányok ezek, melyekben annyi irónia lappang csupán, amennyi nem bosszantja fel a kikapcsolódásra, s „hagyományos” prózára vágyakozót, s annyi gondolat, amennyit egy strandon is ki lehet bírni. Ez az 1976-ban született regény viszont, melyet most másfél százezer példányban adtunk közre, feltehetőleg csalódást fog kelteni azokban, akik a korábbi munkákhoz hasonló szórakoztatást vártak. Valamennyi jellegzetesség feltűnik ugyan ezúttal is, sőt, mint új elem, belép a talányosság, ám az a képzeletbeli repülőút, melynek története most az egész könyvet kitölti (és a nemlétező ázsiai országba, Madrapurba vinne egy kis társaságot) voltaképpen egy vizsgálódás csak, az élet és a halál nagy kérdéseiről. Ez viszont meghaladja írónk erejét. Banalitásokon kell átrágnunk magunkat, hosszas viselkedésleírásokon, elnyújtott reflexiókon, egy legfeljebb novellára érdemes anyag bővül így háromszázhatvan oldalra, s válik a jó indítás után egyre érdektelenebbé. Belopódzik, hát a titokzatos gépre minden lektűr legnagyobb ellensége, az unalom, vele együtt pedig a fokozódó bizonytalanság is, hiszen nem derül ki, takar-e egyáltalán valami mélyebb tartalmat ez a gondosan kimért, poentírozó sejtelmesség. (Nem csak,ak.) „Volt jobb”, szokták ilyenkor mondani, s mi sem summázhatunk másként: végtére is, írói pályákon sem szokatlan a hullámvölgy. Volt jobb, s talán lesz is. (Európa) Szabó György I. GRIVKOVA MADRAPUR Robert Merle regénye Merle könyveiben mindig van egy adag filozófia, egy adag szex meg kaland, de ami a leginkább lényeges — ami szinte az egész süzet testét adja —, az magia az ötlet: valami fonákra fordított helyzet, melyben közhelyeink lelepleződnek, morálunk torzulatai előbukkannak, s egész emberi értékrendünk próbának vettetik alá". Okkal arattak hát sikert — hogy csak a közelmúltból hozzak példát — az olyan regények. BÚCSÚ A NŐKTŐL Anóka Eszter novellái Az író második novellás kötete saját tehetetlenségükben vergődő, beteg, magányos, avagy másképpen sérült női sorsok, életkísérletek leltára. Nem állhatunk melléjük, nem érvelhetünk ellenük, mert nincsenek előkészítve, hitelesítve a történések. A hősnők szinte légüres térben mozognak, hisz az ellenpólus, s a férfiak világa (minden rossz előidézője), csak jelzésszerűen, a háttérből előrajzolódóan jelenik meg. Egyetlen írásban tűnik fel némileg jobb színben egy férfialak, de ott is csak „hímnek” degradálva, szuperszeretőként. A szexualitás mint alapmotívum végigvonul a történeteken, de főként a hiánya avagy problematikussága, belső kiéletlensége elemződiik. Az összkép: frigiditással és egyéb bajokkal megvert nők közhelyekbe fulladó monológjai, emelkedettnek szánt, de meglehetősen erőltetett stílusban. A széteső elbeszélések egyetlen erénye az eredeti szándékot sejtető „csattanó”. Nem egyszer meglepő, váratlan mélységekig elhatolni tudó, igaz befejezés zárja a novellákat, de megmenteni nem tudja őket: nem találunk egyetlen igazán jó novellát sem a kötetben. (Szépirodalmi) Soltész Éva KÖRÖNDI SZÉKELY FAZEKASSÁG Kocsi Márta és Csömör Lajos könyve „E tanulmány célja a köröndi fazekasság ismertetése ... leírjuk azt a szerepet, amelyet Korond vállal és betölt” — írják a szerzők bevezetőjükben, s így igaz. A köröndi fazekasok messzi földön híres remekeihez méltó ez a könyv szövegében is, képanyagának válogatásában is. Ami szinte egyedülálló — bár sok hasonló kellene — az a „meg lesz mutatva, meg lesz magyarázva” jellege. A minden tudományoskodó nagyképűség nélkül, ízes magyar nyelven fogalmazott alapxis szöveg mellett ugyanis rajzok sorozata ábrázolja, milyen a fazekasok háza, portája, kemencéje, s hogyan készülnek ,a csuprok, korsók — mozzanatról mozzanatra. A szerzőházaspár férfifele rajzol, alázatos egyszerűséggel mutatva be Páll Antal bácsit, amint a korong mellett ül, az agyagból „új csomót tapsol”, s aztán személyhez szólón magyarázza: „Veszem le az ajakát... Csinálom a hasát... Teszem reá ,a nyakat... Igazítom az ajakát s a peremit, hogy álljon szabályosan . .. Teszem le a pócra.” Végigjáratják velünk a rajzok a „halmiskorsó”-készítés, festékőrlés, rézszitálás, égetés minden lépését, rajzos táblák soráról olvashatjuk a hagyományos köröndi motívumszótárt, s értelmet nyernek a díszek: „Tulipános életfa kis napokkal” meg a „Cserelapis bokály pávaszemekkel” rajzos sémáit böngészve. A szöveg tudományos megbízhatóságáért külön is szavatol, hogy dr. Kresz Mária, lektoráltan nemcsak történeti-társadalmi áttekintést ad a fazekasok és a fazekasmunka köröndi kezdeteiről, fejlődéséről, mai állapotáról, hanem érdekes dokumentációja annak, hogy a székely sors hogyan kötötte össze a magyar és a román népművészet forrásait, táplálkozván ez a fazekasság a közös hagyományból és a közös napi szükségletből, a vásárok közönségéből és a „pomána”, a román népi halottkultusz halottak napján cserepet áldozó törő ősi igényéből. Ez a művészi háziipar él ma is: a kötet színes ábrái mind az utolsó három-négy esztendő munkáiból válogatottak, s gyönyörűek. (Népművelési Propaganda Iroda) patkó Imre KAMASZOK Színes francia film Mindenkamasz azt hiszi, amikor találkozik az élettel, a szerelemmel, hogy ami vele történik, az valami