Új Tükör, 1981. július-szeptember (18. évfolyam, 27-39. szám)

1981-07-19 / 29. szám

Gedővári Imre nem választott sze­rencsésen. Hirteleneben nem ismerte fel, hogy számára mi lenne a leg­eredményesebb. Könnyű ezt utólag és a távolból megállapítani. Ezüst­érmet szerzett az egyéni küzdelem­ben, de később a csapatversenyben vigasztalódhatott. Itt mindenki elfe­­led­tethette az előző esztendők, első­sorban az 1980-as olimpiai év min­den keserűségét. Korábbi tudósítá­sok és leírások már elkoptatták a szavakat, a hangzatos kifejezéseket. Mi illik az idei magyar—szovjet dön­tőre? Idegfeszítő vagy kibírhatatlan? A pengék csatája bővelkedett a for­dulatokban, voltak pillanatok, ami­kor a magyarok egy lyukas garast sem adtak volna a győzelemért. Ke­vesen hitték, hogy a megfiatalított szovjet csapat előnyét be lehet hoz­ni. Talán egyetlen ember bízott eb­ben a teremben : Nébald György. Há­rom ellenfelét győzte le, míg fivére, Nébald Rudolf, Gedővári Imre és Ge­revich Pál két-két alkalommal vo­nulhatott le emelt fővel a pástról, így születnek a sportlegendák. El­képzelhető, hogy egyszer Nébald György 1981-es bravúrját majd úgy emlegetik, mint Petschauer Attila re­meklését az 1932-es olimpián? A ket­tő között felfedezhetünk azonossá­got és eltérést is. 1932-ben az olim­pián óriási csata dúlt. A kardvívás döntőjében a magyarok 8:4-re vezet­tek, ekkor csaknem fordult a kocka. Az olaszok nem adták fel, 8:7 lett! Minden az utolsó csörtén múlott. Megjelent a színen Petschauer Attila és Renato Anselmi. Az izgalom el­érte a felső fokot. A magyar vívó 5:3-ra győzött és Itáliának meg kel­lett hajolnia. Petschauer ragyogó fegyvertényt ért el, a csapatbajnok­ságon húsz ellenféllel találkozott és valamennyinél jobbnak bizonyult. De még nincs vége a­­történetnek. Petschauer Attila az egyéni verseny végén ugyanúgy két vereséggel ke­rült a mezőny élére, ugyanúgy, mint Terstyánszky Ödön. Holtverseny. El kellett dönteniük, kié az elsőség. A pihentebb, biztosabb Terstyánszky győzött, bár a döntő momentumot illetően megoszlanak a vélemények. Helyesbítenem kell. Az 1932-es ví­vódráma részleteinek hatására. Ha Nébald György nevéhez még egy olyan bravúr kapcsolódik majd, mint a mostani, azután meg egy és még egy, majd ha a pástra lép és megnő egy fejjel, akkor válik olyanná, mint Petschauer Attila. A nyomdokain azonban már elindult. Párbajtőrvívásban Székely Zoltán szerzett világhírnevet magának, bár róla eddig viszonyléig ritkán hallot­tunk. Amit beszéltek róla, az nem is mindig tetszett azoknak, akik csak az előre kiszámíthatóan cselekvő em­bereket kedvelik. Az olyanokkal, mint az új világbajnok, valóban több a bonyodalom, ha úgy tetszik, a baj, de általában az ő személyükhöz fű­ződnek az átlagosnál nagyobb telje­sítmények is. Székely Zoltánról ilye­neket is mondogattak: Nehéz ember. Kellemetlenségeket tud okozni. Elképzelhető, hogy így történt. Clermont-Ferrand pástján Székely Zoltán ugyancsak kellemetlenséget okozott. Az ellenfélnek. Győzelmére aligha számíthatott bárki is. Bár a párbajtőrvívás más, mint a kardví­vás. Frissebb. Talán azért, mert a párbajtőrvívásban nincsenek olyan konvenciók, mint a kardvívásban. A lényeg az, hogy a másodperc hu­szonötöd részével hamarabb el kell találni az ellenfelet. Kiszámíthatat­lanabbak az eredmények, a világ­­ranglista első tíz helyezettje közül ugyanis bárki megnyerheti a világ­­bajnokságot. A 29 éves sportoló kellemes meg­lepetést okozott. A legkritikusabb helyzetekben is r­emekül, higgadtan viselkedett, és amint egy szakértő megállapította: Székely Zoltán a kö­zönségnek és a zsűrinek vívott­ Fölényét, győzelmét senki sem vi­tathatta. Mindenképpen megérde­melten nyerte az aranyérmet. Bra­vúrja örvendetes. Aranyának próbája azonban a kö­vetkező világversenyeken lesz majd. Ha ezt a szintet, mondjuk, az 1982-es olimpiáig tartani tudná, akkor nevé­hez új korszak kapcsolódna a ma­gyar párbaj­tőrvívás történetében. Néhány üstököse már volt sportéle­tünknek, csak éppen az állócsillag kevés. Két elsőség az idei vívó-világbaj­nokságon. Örömök oázisai a veresé­gek lehangoló sivatagában. A vívás alapvető gondjai azonban továbbra is változatlanok. Kevés a mester, a tehetség és a te­rem. Amíg az áldatlan helyzet nem javul meg, addig főleg az egyéni bra­vúrokban bízhatunk. MOLNÁR KÁROLY MTI FOTO: PF­TROVITS LÁSZLO ÉS NÉMETH FERENC FELVÉTELEI A magyar női tőrcsapat: Tordasi Ildikó, Kovács Edit, Szőcs Zsuzsa, Maros Magda és Stefanek Gertrud Székely Zoltán és a szovjet Mozsajev küzdelme

Next