Új Tükör, 1981. július-szeptember (18. évfolyam, 27-39. szám)
1981-07-05 / 27. szám
PRÁGAI SÉTÁK MAGYAR ÍRÓK NYOMÁBAN csatát követő korszakot és a nemzeti megújhodást. Jan Neruda, Prága szülötte, a XIX. század legjelentősebb cseh költője a korabeli Kisoldal lakói családi titkainak feltárója. Jarroslav Hasek prágai népi figurája, Svejk, legendás alakjává vált a világirodalomnak, mint Don Quijote vagy Till Eulenspiegel. A németül író Franz Kafka prágai látomásaira emlékezteti az olvasót A per című regénye, amelyiknek ködös kulisszái mögül föl-fölsejlik a Bankpalota a város közepén, a szegények külvárosi házai, a Károly tér, a Május elseje-híd a Moldván, meg az elhagyott kőbánya a főváros fölötti magaslaton. A lengyel születésű francia költő, Guillaume Apollinaire századeleji prágai látogatása visszhangzik versében: A nagy zsidónegyed órái mind ellenkező irányba forognak S hátrálsz te is az életbe vissza sandalogva Fülelsz a mély kocsmák ölén zegne cseh dallamokra Ha mégy ép fölfelé a Hradzsin útjain s az alkonyat kilobban Mérföldnyire immár a harangok zúgtak, Lobogó zászlóktól lombosak az utak, A prágai érsek szót szólva fogadja, A város, a céhek, a helyőrség nagyja. Kaffka Margit, a Nyugat folyó- i linaire.fy látta a századfordulón hat költőasszonya talán akkor is az ősi várost: tájt járt Prágában, mikor Ápol- Alattam utcák és tornyok és fellegvár messzi képe. Súlyos kőhidak át a platinafényű vizen Prága szépségeit az útikalauzok alig győzik fölemlegetni: káprázatos színekkel mesélnek a virágzó gótika Prágájáról és a huszita kor vitéz városáról. Dicsérik a barokk Prágát és a Moldvaparti Kisoldal palotáit a kertekkel. Elvezetik az utazót a cseh királyok koronázási útjára, és Mozart Prágájának varázsos heteit idézik. Beszélhetünk a szerelmesek városáról, a sörözők és a kiskocsmák birodalmáról, a színházak, a bábszínházak, a pantomimok és a Laterna Magica városáról. Prága történelmét és korabeli hétköznapjait a cseh írók történeteiből ismerhetjük meg. Alois Jirásek nyitja meg a sort, a történeti idők krónikása, aki a regényeiben a cseh történelem három legdrámaibb korszakát örökítette meg: a huszitizmust, a fehérhegyi A magyar írók és utazók Prága-képének összegyűjtésére még nem akadt vállalkozó. Pedig ahogyan bennünk él Párizs, az évszázadok során ott járt magyarok feljegyzéseiből és verseiből, Szepsi Csombor Mártontól és Gróf Bethlen Miklóstól Justh Zsigmondon és Ady Endrén át a maiakig, ugyanúgy az Arany Prága magyar felfedezése is megérne egy antológiát. Hogyan írta 956-ban az utazó arab kereskedő, Ibrahim Ibn Jakub? „Prága városa kőből és mészből van építve, és a szláv országok legnagyobb vásárhelye... Krakkó városából ide jönnek oroszok és szlávok, Magyarországról mohamedánok, zsidók és magyarok, áruval, pénzzel, és rabszolgákat, fémet és pénzeket visznek el innen...” A prágai egyetem az ismeretek megszerzésének hajlékává is vált: az 1348-ban alapított universitáson magyar diákok tanultak, Húsz (Radnóti Miklós fordítása) János környezetében például, aki egy ideig az egyetem rektora is volt, negyven magyar egyetemista polgár jelenlétéről maradt feljegyzés. Az ember tragédiájának prágai színében Ádám a csillagász Kepler személyében vágyódik: „Oh tárd ki, tárd ki végtelen nagy ég, Rejtélyes és szent könyvedet előttem ...” Madách aligha járt Prágában — drámai művének hajdani bemutatója olyan tüntetésekkel járt a városban, hogy a rendőrség betiltotta a további előadásokat. Magyar vers Prágáról a régi korokban nemigen született, ha ugyan nem számítjuk Arany János Toldi szerelmének azt a jelenetét, amit maga a költő is históriailag kevéssé megalapozottnak érez. („E prágai dolgot keresed hiába — / Nem íratta bizony császár krónikába”) Íme a magyar király (képzelt) prágai bevonulásának leírása: Útleírásul vegyük elő a reformkori utazót, a kevéssé ismert Hrabowszky Dánielt, aki 1830-as prágai utazásáról színes leírást ad, az 1837-ben Kassán megjelent, kétkötetes könyvében, nyugati „utazási rajzai”-nak friss tollal papírra vetett krónikájában. Előzményül így ír Hrabowszky Dániel (aki „méltóságos széplaki és enyiczkei Báró Meskó Irene kisasszonynak, jeles nevendékének tisztelettel ajánlja” könyvét): „Alig találni valakit a’ műveltség’ pályáján már megindultak’ sorában,ki legalább némellykor ne érezne vágyat utazásra. Magától keletkezike bennünk a’ kívánság, létesítve látni könyvekből gyűjtött esméreteinek’ megigazolását.” Prágába 1830. október 13-án este hat óra tájban érkezik a kíváncsi lelkületű utas, ki egy hetet tölt a megcsodált városban. Kövessük nyomon felfedezéseit: „Prágán sokkal előbb észrevehető, mint a’ mi Budánkon, hogy egykor nem csak fő-, hanem székes város is vala. Akár királyi várát nézzük, akár templomait, akár számos palotáit, ’s egyéb épületeit, Prága a’ nagy nemű külsővel bíró városok közé tartozik.” Mi tűnik szemébe legelőször? „Különösen emelik sok tornyai, nem csak templomain, hanem kissebb alakban számos privát épületein is; emelik sok ’s magas emeletű tömérdek (massiv) házai. Emeli a’ várost hasító pompás kőhídja a’ Muldán.” A híd jellemzése: ,,A’ híd valóban remeke a’ 14- ik századi Csehek’ szorgalmának. IV-dik Károly Császár alatt készült, ’s többnyire faragott kövekből áll.” A „Muldá”-ról, azaz a Prágát keresztül vasul kerítő Moldváról, a Vltava folyóról, a cseh főváros Dunájáról: „Egyébként a’ folyam olly tunya, hogy esését zsilipek által kell siettetni. A’ hídnak mindkét felét nagyszegű tornyos kapuk őrzik, ’s rekesztgetik. Az Óvárosnál esőnek belső oldalán látni Csehország’ czímerét, egy oroszlánt, és ennek alatta az Országtól függő vagy függött tíz tartomány. A’ híd felé eső oldalon pedig egy felírás mutatja, hogy a’ Prágát megrohanó Svédek a’ 30 éves háború’ vége felé csak eddig jöhettek...” „Főkép a’ nyugati városkörnyék magas. A’ Hradschin ’s a’ még sokkal magasb Lőrinczhegy vagynak itt. Mindenik, kivált az első, felette felköltötték emlékezetemben Budát, a’ királyi várral, ’s szent Gellért heggyel. Éjszakra ’s délre is csupa hegy a’ környék. Ott Ziska’ hegye látszik, itt Visegrádnak az ó Cseh székes városnak romjai. Csak keletre, Colin felé áll nyitva környékének a’ város.” Másfél évszázados ez az útirajz. Amikor fotóriporter kollégáimmal Prága régi köveit jártuk, szinte ugyanazzal a városképpel találtuk magunkat szemben, mint Hrabovszky Dániel. A Károly-híd, a Vitus-templom a Hradzsinban. Az Óvárosháza tere, ahol egy ifjú pár, évszázados ősi hagyomány rítusát követi, ugyanúgy, mint IV. Károly vagy Husz János korabeli elődeik tették hajdanán. Prága örök és mindenkori. tobiás Aron 36 □