Új Tükör, 1981. október-december (18. évfolyam, 40-52. szám)
1981-12-20 / 51. szám
A tizenkilencedik század elején alapított londoni egyetem ódon épületének portása ügyes kis térképvázlatot adott, amikor a szláv és kelet-európai intézet után érdeklődtem. Az udvarok, oszlopsorok és kanyargós folyosók, lépcsők között jó hasznát is veszem, amíg rábukkanok az Egyetemi Tanács épületére, amelynek második és harmadik emeletén székel az intézet. Cushing professzor, a londoni egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanára, az intézet aligazgatója, egyúttal a tanári kar elnöke és a könyvtári bizottság vezetője, a történelmi hangulatú épületben teljesen korszerű, tágas, levegős és világos dolgozószobát rendezett be magának, és amikor körülnézek benne, úgy érzem, hogy a szigetországban ez a szoba a magyar kultúra szigete: a falon egy poszterről Petőfi tekint le rám, a könyvespolcokon magyar könyvek, az íróasztalon magyar folyóiratok sorakoznak. A hangulatot, az otthoni légkört még csak hangsúlyozza a professzor úr ízes, árnyalt magyar beszéde. Rögtön meg is kérdezem: — Professzor úr, kérem, árulja el, hol tanult meg ilyen szépen magyarul? — Idehaza kezdtem el a magyar nyelvvel foglalkozni, s a második világháború után két évig az Eötvös Kollégium tagja voltam. A magyar nyelv azóta munkám szerves része lett. — G. F. Cushing nevét Magyarországon sokan ismerik, a magyar kultúra nagykövetei között tartjuk számon. A londoni egyetem szláv és kelet-európai intézetéről azonban keveset tudunk. Mielőtt az irodalomhoz elkanyarodnánk, hadd kérdezzem meg, mikor alakult ez az intézet. A két foglalkozás, a két hivatás szorosan összefügg, és tudomásom szerint az intézet fejlesztésében és mai arculatának kialakításában professzor úrnak oroszlánrésze volt. A szláv intézetet a londoni egyetemen 1915-ben alapították meg a King’s College részeként. Angliában akkortájt keveset tudtak Kelet-Európa népeiről. Az intézet egyik első munkatársa volt T. G. Masaryk professzor, a Csehszlovák Köztársaság későbbi elnöke. Igen jelentős és ma is sok szempontból érdekes 1915 októberében megtartott A kis népek problémái az európai válságban című első előadása. Az intézetben 1930-ig a szláv nyelvek oktatása folyt. A magyar nyelv és irodalom tanítása — a románnal egyidejűleg — 1930-ban indult meg. Ekkor egészült ki az intézet neve is szláv és kelet-európai intézetté, amely 1932-ben kivált a King’s College-ból és önálló egyetemi intézetként működik tovább. — Úgy tudom, az intézet vezetését két évig professzor úr látta el. — Igen, 1979-ben A. H. Walker igazgató egészségi okok miatt lemondott és ügyvezető igazgatóként két esztendeig én láttam el, oktatói feladataim mellett, az egész intézet irányítását, így azután, sajnos, kevés időm maradt a fordításra, sőt, még az új magyar irodalommal való ismerkedésre is. Ezért örültem nagyon annak, amikor kinevezték igazgatónak a finn nyelv és irodalom professzorát, dr. M. A. Branch-ot. Most többet tudok foglalkozni az oktatással és a könyvtár kérdéseivel is. — Az Egyetemi Tanácson kívül ez az épület az Egyetemi Könyvtárnak is otthont nyújt. Hány magyar könyv található benne? — Az intézet kézi könyvtárán kívül, amely főleg tankönyvekből és a legszükségesebb segédkönyvekből — szótárakból és enciklopédiákból — áll, a magyar és a magyar vonatkozású könyvek száma 18—20 ezer körül jár. Az Egyetemi Könyvtár állománya több mint kétszázezer, amiben a legnagyobb számban az orosz könyvek szerepelnek, de igen sok lengyel könyvünk is van. — Könyvespolcain tekintélyes helyet foglal el a magyar irodalom: több százra tehető a könyvek és a folyóiratok száma. — Ezek többnyire saját könyveim, de persze ez csupán csekély hányada magánkönyvtáram magyar anyagának. Néhány éve el is kellett költöznöm régi lakásomból, mert nem fértek el a könyveim. Most, legalábbis egyelőre, remélem, nem szorítanak ki a könyvek a házamból. — A hallgatók tankönyvként használják a professzor úr által összeállított és fordított magyar irodalmi antológiát, valamint Illyés Gyula Puszták népét. Ezekben a versbetéteket is professzor úr fordította. Van-e arra remény, hogy a magyar líra, amelyet mi a magyar irodalom legjellegzetesebb műfajának tartunk, valaha is áttöri a nyelvi korlátokat? — Erről már sokat beszélgettem itt is és Magyarországon is. Sajnos, nincs olyan nagy angol költő, aki magyarul tudna. És az angol prozódia — a rím és a ritmus — nem tudja pontosan kifejezni a magyar nyelv finom árnyalatait. Teljesen más a két nyelv struktúrája. És talán azt is hozzátehetném, hogy a költészetről kialakult felfogásban is van bizonyos fáziseltolódás közöttünk. Vannak természetesen kivételek, és különösen az utóbbi időben számos kitűnő fordítás jelent meg József Attila, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Pilinszky János, Nagy László, Weöres Sándor és sok-sok más költő verseiből. A Corvina Kiadó és a Columbia University Press kiadásában néhány éve megjelent versantológia is sokat segít a magyar költészet megismertetésében, népszerűsítésében. — Professzor úr számos magyar könyvet fordított le angolra. Melyik áll szívéhez legközelebb? — Egyik első fordításom Illyés Gyula könyve, a Puszták népe. Ez már három kiadásban megjelent. — Ady prózájából válogatott és fordított kötete 1977-ben jelent meg. Az Irodalomtörténeti Füzetek 100. száma tanulmányát közli A Nyugat — angol szemmel címmel. Az Életünk múlt évi első számában Ady és Krúdy jelentőségéről írt elmélyült eszszét, és bizonyára még számos magyar tárgyú írása jelent meg angolul is. Nem is gondolja, professzor úr, mennyire izgalmas nekünk egy kiváló angol tudós és műfordító véleményét megismerni, az ő szemszögéből is látni irodalmunkat. — Ady és Krúdy sokáig foglalkoztatott. Nem csupán az évfordulók ürügyén, hanem elsősorban azért, mert mindkettőjüket európai formátumú írónak tartom. De hosszú lenne felsorolni azoknak a prózaíróknak a névsorát, akik felkeltették figyelmemet, és akik könyveikkel sikert arattak az angol nyelvterületen. Ady és Krúdy mellett hadd említsem talán mégis Kuncz Aladár, Karinthy Frigyes, Kassák, Kodolányi, Kosztolányi, Márai, Móricz, Sárközi, Szerb Antal, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő és a kortársi irodalom képviselői közül Déry Tibor, Illyés Gyula, Lengyel József, Németh László, Sarkadi Imre és Szabó Magda nevét. Az utóbbi években több érdeklődés mutatkozik Angliában a fordított irodalom iránt (az angolok zöme hosszú ideig idegenkedett a fordított irodalomtól, ódzkodott attól, hogy történelmi, társadalmi összefüggések ismerete nélkül olvasson külföldi műveket). Remélhető, hogy most már a magyar könyvek is inkább megtalálják olvasóikat — és kritikusaikat is. — Mivel foglalkozik most? — Évek óta érdekelnek az erdélyi memoárírók. Tanulmányt is írok róluk és fordítani is szeretném őket. Fontosnak tartom műveiket nemcsak irodalmi, de történelmi szempontból is. — Tudom, hogy sokat jár Magyarországon, és ízes magyarságát bizonyára azok a „nyelvi fürdők” is gazdagítják, amelyekbe a magyar környezetben olykor-olykor elmerül. Miközben beszélgettünk, minduntalan felbukkant azonban bennem az a kérdés, miért is tanult meg magyarul. Mi vonzotta ehhez az angol ember számára annyira idegen és nehéz nyelvhez? Vagy úgyis megfogalmazhatnám a kérdést: Miért kezdtek el a londoni egyetem magyar szakos hallgatói magyarul tanulni? — Hadd válaszoljak egy tréfával. Amikor megkérdezték Sir Edmund Hillaryt, a Mount Everest megmászóját, hogy mi ösztönözte őt erre az emberfeletti feladatra, mi késztette arra, hogy ezt az irgalmatlanul nagy hegyet megmássza, azt felelte: „Az, hogy ott van.” KARIG SÁRA IRODALMUNK KÜLFÖLDI BARÁTAI George Frederick Cushing □ 9