Új Tükör, 1982. január-március (19. évfolyam, 1-13. szám)

1982-03-14 / 11. szám

és tudós férfiak­ ­ TÖRTÉNETÉBŐL látni, hallani a tudományok történetének hazai vonatko­zásairól. Már csak azért is, mert erről oktatásunk is mintha megfeledkezett vol­na ... Jelenleg csupán az ELTE bölcsész karának nép­művelés szakán tanítja ezt Vekerdy László és Gazdag István. — A tantervreform kere­tében a középiskolai történe­lemtanítás még ebben az év­tizedben kibővül a művelő­déstörténet és a tudomány­­történet témakörével. Ehhez igyekszünk új sorozatunkkal némi segítséget nyújtani a pedagógusoknak és a nézők­nek — teszi hozzá Gazdag István. — Természetesen népszerű, szórakoztató for­mában. A sorozat első része a deb­receni református kollégium kincseihez kalauzolja el az érdeklődőket: itt található ugyanis az első hazai termé­szettudományos tankönyvek páratlan értékű gyűjtemé­nye, így például az 1499-ben megjelent, még latin nyelvű matematika tankönyv, majd ennek 1577-ben kiadott ma­gyar nyelvű változata, az 1578-as első magyar fűvész­­könyv, s ugyanebben a kor­ban megjelent valamennyi hazai csillagászati könyv, tu­dományos kalendárium és a jelenlegieknél alig kevésbé megbízható meteorológiai prognózisok. A második részben is Deb­recen a színhely, s a „fősze­replő” az itteni hírneves tu­dóskor, amelyet az ördöngös­séggel vádolt Hatvani pro­fesszor vezetett. Olyan tanít­ványok tartoztak a kör tag­jai közé, mint Csokonai Vi­téz Mihály, Fazekas Mihály, az említett Földi János és Diószegi Sámuel, a híres bo­tanikus. A XVIII. századbeli Erdé­lyi magyar nyelvművelő kör és az akkoriban virágzó töb­bi hazai tudós társaság tevé­kenységét kívánja közel hozni a mai nézőhöz a sorozat har­madik része. És bár nem szándékoznak a szerkesztők tekintélyt rombolni, olyan korabeli dokumentumokat is bemutatnak majd, melyekből kiderül: a nagy tekintélyű tu­dós társaságok tagjai bizony legalább akkora fontosságot tulajdonítottak az­ összejöve­telek alkalmából felszolgált finom ételeknek és italok­nak, mint a poharazgatás közben folyt szenvedélyes vi­táknak .. . Bólyai János és Farkas a főszereplője a negyedik rész­nek. Bólyai Jánost a nemzet­közi összehasonlító tábláza­tok a világ valaha élt tíz leg­nagyobb matematikusa kö­zött tartják számon. Ilyen megítéléssel egyetlen más tu­dományágban sem dicseked­hetünk! Ebben a részben hangzanak el majd részletek abból a tanulmánygyűjte-­­ményből, melyet Németh László állított össze A két Bólyai című drámájának forráskutatása közben — bi­zonyítva, nemcsak kiváló drámaíró, de jeles tudo­mánytörténész is volt! — A sorozat befejező ré­sze — mondja a szerkesztő — elsősorban azokhoz szól, akik bővíteni szeretnék a középiskolában csak hiányo­san megszerzett ismereteiket. Sajnálatos tény ugyanis: még a fiatal szakemberek nagy része sem tud eligazodni a könyvtárakban! Gondot okoz nekik, miként használják a kézikönyveket, bibliográfiá­kat, lexikonokat. Melyek a legfontosabb alapművek és hol lehet ezekhez a legköny­­nyebben hozzájutni? A téma egyébként másutt is foglal­koztatja az illetékeseket. A Magyar Tudományos Akadé­mián éppen most alakult művelődéstörténeti bizott­ság, a Hazafias Népfront pe­dig tudománytörténeti mun­kacsoportot hozott létre, hogy segítse a mind népszerűbb honismereti kutatásokat. Op­timisták vagyunk! A Gólya­vári estéknek egymillió rendszeres nézője volt, de a Régi magyar tudásvilág még ennél is nagyobb érdek­lődésre számíthat, mert — korábbi tapasztalataink hasz­nosításával — reméljük, színesebb, változatosabb, szó­rakoztatóbb, sőt helyenként izgalmasabb és mulatságo­sabb lesz. GARAI TAMÁS Több­féle TÉVÉKRÓNIKA Feleki jutalomjátéka Olyan nagy zaj van a szín­házi világban és olyan ke­vés igazi történés, hogy jól­esik egy kicsit megpihenni, elfordítani a tekintetet a je­len háborúságairól és Feleki Kamillás szombat délutánon­ként felidézni a múltat. Amelynek tudható, ugyan­csak megvoltak a maga kis háborúi — létezhet-e színhá­zi élet enélkül? —, de el­múltak. Meghagyták a tanul­ságot, amelyet ők is tanultak, hogy a színház, a legkisebb is, hatalmasan ellenáll a te­­hetségtelenségnek; forrónak és élettelinek kell lennie ... És ide lehet gondolni még egy sor hasonló közhelyet. Színes és vigasztaló játék, amit Feleki Kamill öt estén át csinált a televízióban, ön­feledtté tette a nézőt, miköz­ben ő maga egyetlen pilla­natra sem vált azzá. Ven­dégségbe hívott hajdani kor- és pályatársakhoz, színhá­zakba és színészekhez, ő ta­lálta ki vagy neki találták ki, mindegy, a fontos az eredmény. Ebben az esetben a szórakoztató, bizonyos per­ceiben megrendítő, majdnem azt mondanám, hogy költői emlékezés a voltakra. A kor, amelyről beszél, már a filmé is, a fennmaradt részletek nélkül színészgalé­riájának alakjai nem lettek volna felidézhetők. De eb­ben a ciklusban mégiscsak az emlékezet a főszereplő, a színész emlékezete, fél év­századnál is hosszabb szín­padon töltött idő élményvi­lága. Feleki csalhatatlanul tudja, melyik az a színházi pillanat, amikor egy színész élni kezd é­s tudja azt is, hogy meddig. És talán min­dennél jobban tudja, hogy a színházban, a színpadon le­het ugyan okoskodni, de ah­hoz nem társ a közönség. A közönség azé, , aki képes meg­érinteni a szívét. Ebben a fáradságos szakmában — aréna a maga módján — mindent meg kell és meg le­het tanulni, kivéve ezt az egyet. Ehhez kell a legna­gyobb tehetség. Egy gondolatára emlékez­tetek. Bejön egy gyönyörű, tehetségtelen színésznő a színpadra, s mire vége van a jelenetének, megcsúnyul — bejön egy csúnya, tehetsé­ges, és megszépül. Ilyen sza­bályok vannak itt. Bensőleg Feleki is beleszépült ebbe az emlékezésbe; egy nagy szí­nész, túl a pálya csúcsán, miközben másokról beszél, mégiscsak önmagáról. S ez az önmaga, az egyszerűségé­vel, színházi tájékozódóké­pességével, gazdag élmény­rétegeivel olyan ötórás pro­dukciósorozatot nyújt, ami­ben a felidézettekkel egyen­lő értékű életet él ő is a színpadon, pontosabban a képernyő előtt. A holtak asszisztálnak ugyan neki, de viszonozza. Nem hinném, hogy kellene arról beszélni, mennyire sze­reti Feleki Kamill a színhá­zat. Inkább arról, hogy mennyire ért hozzá. De hát arról meg minek sokat be­szélni, ami nem szorul bi­zonyításra? Értelmet és hangzást ad egy fakó vígjá­téki filmrészletnek is. Nagyon kellemes volt a részvétel ebben a jutalom­játékban, amelyet hibátlan ízlés, mértéktartás, hangulat és finom báj keretezett. A színlap úgy írja a televíziós közreműködőkről, hogy „akik a vendégséget létrehozták”, így mondom tehát én is utá­na — Abonyi Antal, Bános Tibor, Bilicsi Erzsébet, Fel­­ber György, Radnóti Kati, Kalmár András. Ezt az öt tél végi késő dél­utánt, kora estét a közönség nem egyhamar felejti el. TAMÁS ISTVÁN Munkás-Oidipusz Franz Xaver Kroetz, a 36. évében járó német drámaíró és színész világra eszmélése akár a német „gazdasági cso­da” bűvkörében is történhe­tett volna. Ám őt mániáku­san a kisemberek, kivált a munkások sorsa izgatja. És nem is az öntudatosabbjai, a komoly tapasztalatra szert tett, szervezett dolgozók éle­te. Sokkal inkább azoké, akik sodródó levélként létezhet­nek általában a „fogyasztói társadalom” világában. Így él a tévében is bemu­tatott Felső-Ausztria című drámából ismert Anni és Heinz, így egy másik család, amelyben a gyermeki bosszú „természetes” eszközévé lesz az apagyilkosság, s így a nemrég szintén a mi televí­ziónkban is bemutatott nyu­gatnémet tévéfilm, A fészek fiatal házaspárja: Kurt és Martha. Sorsukban a bűntelen bű­nösség oidipuszi végzetének kicsinyített mása keveredik egyetlen tudatos bűnnel: a megalkuvással, és elemeiben így Szophoklész mellett ott érezzük Brechtet is. Ám, hogy a magát sokáig védett­nek, sőt favorizáltnak tudott sofőr — főnöki ukázra — mérgező anyaggal fertőzi meg a tó vizét, s evvel tud­tán kívül veszélybe sodorja kisfiát — mindez eredeti mű hamisítatlan konfliktusát hozza létre. S a katarzis nem is lehet egyéb, mint em­berünk öntudatra ébredése. A családjában, családjával emberséges emberként élő Kurt, aki munkahelyén — saját szavai szerint — csak amolyan idomított majom volt, a világban is emberré vált. Drámájának kibontakozá­sát jól segítette a tévéfilm. Gedeon Kovács a szerzővel megosztott forgatókönyvírói munkája, és mindvégig ha­tásos rendezése, Alfred D. Ebner színekben is kápráza­tos képei, s végül Lisa Fritz a feleség szerepében, vala­mint a Kürtőt — írnunk sem kell — mély átéléssel játszó szerző-színész: Franz Xaver Kroetz. MELCZER TIBOR □ 31

Next