Új Tükör, 1982. április-június (19. évfolyam, 14-26. szám)

1982-04-18 / 16. szám

Figyelemre méltó az is, hogy a szurkolók lakását milyen távolság választja el a stadiontól. 100 km-nél távolabbról 5% A felmérés leglényege­sebb kérdése ez volt: — Miért nem járnak gyak­rabban mérkőzésre? A válaszokat három cso­portra osztották a felmérést végző szakemberek. Az el­ső: gazdasági okok, vagyis a helyárak. A második: a labdarúgáson kívüli okok. Hétvégi kirándulások (20°/0), családi ügyek (18%), egyéb szórakozások (14%), televí­zió (4%). Mit lehet e gátló körülmények ellen tenni? Hétköznap kell játszani (er­re már történtek intézkedé­sek), és vonzóbbá kell ten­ni a futballt (erre még nem). A harmadik: a futballnak tulajdonítható okok. A vá­laszokból ez derült ki: Gyenge a csapatom 16% A játék minősége hanyatlik 13% Kevés gól esik 12% Kevés a parkolóhely 8% Kényelmetlenek a stadionok 7% Nehézkes a jegyváltás 6% Szervezetlen a közlekedés 5% Változó a kezdési időpont 4% Más szurkolók nem adtak határozott választ. Mindezen talán nemcsak a francia csapatok, játéko­sok és a francia labdarúgó­szövetség tűnődhet el. Az ezerarcú szurkoló című kö­tet nemcsak szórakoztató, hanem hasznos olvasmány is. Érdemes lenne folytatni. Ilyen fejezetcímekkel: Az ezerarcú kapus, az ezerar­cú középpályás, az ezerarcú profi, az ezerarcú edző, az ezerarcú elnök, az ezerarcú szövetségi ember és főem­ber, végül az ezerarcú sport­­újságíró. A téma kimeríthe­tetlen. MOLNÁR KÁROLY Életkoruk 15—19 éves 20—24 éves 25—20 éves 30—34 éves 35—39 éves 40—44 éves 45—49 éves 50—54 éves 55—59 éves 60—64 éves 65 fölött 15% 15% 13% 15% 11% 8% 9% 6% 3% 2% 3% Foglalkozások Mezőgazdasági munkás 2% Kiskereskedő 5% Nagykereskedő, vállalkozó 0% Tisztviselő 32% Fizikai munkás 27% Középiskolás 8% Főiskolás 6% Nyugdíjas 5% Nem dolgozik 4% 1 km-nél kevesebb 8% 1—5 km 28% 5—10 km 23% 10—50 km 29% 50—100 km 7% Április 3-án, szombaton a Budapest Sportcsarnokban tízezer néző előtt nem­zetközi karateversenyt rendeztek. Ered­mények. Formagyakorlatok (kata): Fér­fiak: 1. Belgium, 2. NSZK, 3. Anglia... 5. Magyarország (Hardi, Baranyai, Arisz­totelész). Nők: 1. Jugoszlávia, 2. NSZK, 3. Magyarország (Faludi, Balogh, dr. Tóth). Küzdelem (kumite): 1. Francia­­ország, 2. Anglia, 3. Csehszlovákia. (Újsághír) Meg nem értés, bevillongások el­lentmondásos légkörében is alig tíz év alatt tömegsporttá vált hazánk­ban a karate. Az eredetileg távol­keleti önvédelmi harcművészet előzmények nélkül robbant be sport­életünkbe. Az 1970-es évek elején alig néhányan, ma hatezren tanul­ják, ismerik a karate valamelyik stílusirányzatát. Kevesen tudják, hogy a magyar karate azon kevés sportágak egyike, amely eltartja önmagát, az egyes klubok szinte kivétel nélkül bázis­szerv nélkül működnek. A költsége­ket a versenyek bevételeiből és a tagdíjakból fedezik, inkább az él­sport tartja el a tömegsportot, mint fordítva. Klubfoglalkozások, kulturá­lis rendezvények, kirándulások nö­velik a karate vonzását.­ ­ MÍTOSZ ÉS DIVAT Az igazolt versenyzők száma 300, közöttük tucatnyi nemzetközi szín­vonalú. Többen szereztek eddig elő­kelő helyezést rangos nemzetközi versenyeken. A magyar karate még gyermekcipőben jár, mégis felmu­tathat már csak rá jellemző sajátos­ságokat. Európában csak nálunk rendeznek nyílt, azaz minden stílus­­irányzat képviselői számára közös versenyeket. Talán éppen nálunk si­került először megteremteni a stílu­sok (all-style, kyukushinkai, shoto­­kan, tae-kwon-do, stb.) közötti bé­két. A karate a legtöbb országban a köréje fonódott távol-keleti míto­szoknak, a ráaggatott egzotikumnak, a divatnak köszönheti népszerűsé­gét. Sokan úgy állítják be, mint a ,,lélek kiteljesedésének útját”. A karatemesterek tanítványainak nem­egyszer olyan módszer elsajátítását ígérik, amely az ősi tudás birtoko­sát legyőzhetetlenné teszi. Nyugaton a közbiztonság helyenként siralmas állapota miatt ez az érv döntő je­lentőségű. A „legyőzhetetlenség” igazolására a középkori Kína törté­netileg ellenőrizhetetlen legendáiból merítenek példákat. A karate őse feltehetőleg a kínai shaolin kolostor fegyvertelen szerze­teseinek a rablóbandák és a szeszé­lyes császárok csapatai elleni kiala­kított önvédelmi, testgyakorlási módszere, illetve ennek évszázadok alatt rendszerezett és továbbfejlesz­tett változata, a Kempo. Az időköz­ben Kínában jelentkező tanok és vallások — taoizmus, buddhizmus, konfucianizmus — természetszerű­leg hatottak a harcművészetekre, s a karate ideológiai magyarázatai is eszerint változtak. A karate Japánból, Koreából és Kínából indult világhódító útjára. Az első világhírű iskolákat az 1920- as, 30-as években Japánban alapí­tották. Japán eredetű a karate el­nevezés is, ami ma sokféle irányzat gyűjtőneve. A japán és koreai mes­terek újra rendszerezték az ősi harc­művészetek módszereit, amit tanít­ványaik tovább csiszoltak, és így önálló iskolákat teremtettek. A má­sodik világháború után az Egyesült Államokban is elterjedt ez a sport. Az 50-es években Kaliforniában is iskolákat alapítottak, amelyekben a hagyományos harcművészeteket a huszadik századi küzdősportok igé­nyei szerint alakították át. Ma már az a helyzet, hogy se sze­ri, se száma a stílusoknak. Az egyes iskolák vezetői sem az egységre tö­rekednek, hanem azt követelik ta­nítványaiktól, hogy a beléjük suly­kolt harcmodort egyedül üdvözítő­nek ismerjék el. Nálunk a sportág akkor még ma­gányos úttörői az 1970-es évek ele­jén tűntek fel. A svédországi Mészá­ros Attila volt az első, aki tanítani kezdte a karatét. Az első klub, a Mélyépterv Sportkör 1974-ben ala­kult. Egy évvel később a klubok szá­ma már tíznél is több volt. A japán hagyományokat leginkább követő shotokon Magyarországon sokáig irányító szerepet töltött be, ám ha­marosan megjelent a kyukushinkai, a tae-kwon-do, sőt az aikido. 1979- ben megalakult a Hunyadi János SE All-style Sport Karate klubja is. Je­lenleg minden stílusnak nagyjából azonos számú, összesen mintegy 50 klubja működik Budapesten és vi­déken. Az Országos Testnevelési és Sport­­hivatal 1980 januárjában ismerte el a­karatét azzal, hogy képviselőit fel­vette tagjai sorába. Az elismeréshez nem kis mértékben hozzájárult az a körülmény, hogy a KISZ — első­ként — felismerte és felkarolta a magyar karatét. IRÁNYZATOK HARCA 1980-ban megalakult az OTSH Csel­gáncs Szövetsége Karate Szakbi­zottsága. Kezdetben azonban a ma­gyar karatére is rányomta bélyegét az irányzatok között világszerte dú­ló „hidegháború”. A kilenctagú szakbizottságban például a shotokon öt, a másik három népszerű irány­zat képviselői egy-egy képviselővel voltak jelen. Ez a helyzet gyakorla­tilag lehetetlenné tette a bizottság működését, és a testület ugyaneb­ben az évben fel is oszlott. Az új karate szakbizottság 1981 tavaszán alakult mm­eg, s tagjainak összetétele már tükrözte a sportág reális erőviszonyait. Ilyen körülmé­nyek között született a testület azon állásfoglalása, miszerint minden irányzat azonos jogokat és kedvez­ményeket élvez. Egységesen kidol­gozták a négy legnépszerűbb irány­zat versenyszabályzat-rendszerét, lehetővé tették ezzel közös bajnoksá­gok lebonyolítását. Az első ilyen 1981 tavaszán volt. Mindez úgy vált lehetővé, hogy a testület a karate küzdősport jelle­gét hangsúlyozta, lehántva a husza­dik századivá vált harcművészetek­hez kötődött misztikus elemeket. A fejlemények ilyetén alakulásá­ban kezdeményező szerepet játszott az all-style irányzat, amely — mint neve is mutatja — igyekszik magába foglalni minden stílus használható elemeit. KÜZDŐSPORT VAGY ÖNVÉDELEM? Koncz­­János, a Hunyadi SE és a Karate Szakbizottság elnöke így beszél erről: „ Nem volt könnyű megteremte­ni az egységet még a nagyon fiatal magyar karatéban sem. A japán tra­dicionális stílusoknak ugyanis épp­úgy vannak értékei, mint a koreai, vagy kínai eredetűeknek, illetve euró­paivá, amerikaivá vált változataik­nak. A karate viszont soha nem sze­rezhet magának tekintélyt, soha nem válhat olimpiai sportággá, ha maguk a legtekintélyesebb karatésok sem értenek egyet alapvető kérdé­sekben: küzdősportnak vagy önvé­delemnek, testi vagy lelki gyakor­latnak kell-e elsősorban tekinteni? Nekem az a meggyőződésem, hogy a karatét olyan küzdősporttá kell tennünk, amely kielégíti a tömegek egészséges mozgásigényét, megadja a sportolás örömét és a versengés lehetőségét is. Ehhez az szükséges, hogy az irányzatok képviselői köl­csönösen elismerjék, tiszteljék egy­mást. A Karate Szakbizottságot mindezen érvek ellenére máris érik olyan hatások, amelyek az élsport és a tömegsport különválását ered­ményeznék. Mi azonban nem tarta­nánk helyesnek a fejlődés ezt a út­ját, hiszen a magyar karatét éppen a közösségi gondolat vitte sikerre. Alig van olyan versenyünk, ahol üresek lennének a lelátók, s nyilván a karatéban szerzett közösségi él­mény teszi, hogy önzetlen sportbará­tokból kiterjedt társadalmi aktíva­­hálózat alakulhatott ki. A magyar karate sajátosságaira egyébként külföldön is felfigyeltek. Bár a Karate Szakbizottság nem tagja egyik világszövetségnek sem, gyakran hívják képviselőit különfé­le nemzetközi karatetanácskozá­sokra, versenyekre. Legutóbb Koncz János vezetésével magyar karate­küldöttség vett részt Guayagilban a III. Tea­kwon-do világbajnokságon. SZENTGYÖRGYI TIBOR

Next