Új Tükör, 1982. április-június (19. évfolyam, 14-26. szám)
1982-04-04 / 14. szám
A tehetséges város RÁDIÓJEGYZET Közéleti közelképek Kerényi József építész, országgyűlési képviselő Mester Ákos és Vértes Csaba kérdéseire válaszol Vannak kétbalkezes, tehetségtelen városok. Bármit akarnak, semmi sem sikerül nekik. Még az ág is húzza őket, mint a közmondásbeli szegény embert. Kínlódnak, ügyetlenkednek. Mondjuk, fedett uszodát szeretnének építeni. Ilyen-olyan hibák, mulasztások miatt azonban a szép terv kudarcba fullad. Az építmény uszodának nem alkalmas, torzó volta miatt másra se nagyon jó. Kinevezik hát tornacsarnoknak. Aztán életveszélyessé válik egy fontos középület. Azzal zárják be, hogy fennállásának századik évfordulójára teljesen újjávarázsolva nyitják majd meg ismét. Idő van bőven, éppen háromszor annyi, mint amennyi idő alatt annak idején az épület elkészült. De múlik az idő és nem történik semmi. Esztendők telnek el, s egyszer csak kiderül, hogy az építők még nem is kaptak hivatalos megrendelést a várostól. A lakosság rémüldözik. Mi történik itt? Ha így megy tovább, lehetséges, hogy az átadás eredetileg meghirdetett időpontjában még el sem kezdődik az építkezés. Vannak ezekkel szemben másféle városok is. Szerencsések, tehetségesek. Nekik mintha minden sikerülne. Csak kigondolnak valamit és — hipp-hopp — máris megvan. Akárcsak a mesében. Elég bepillantani, benézni például Kecskemétre, besétálni a városba, hogy észrevegyük: itt csakugyan történik valami. Legalább tizenöt éve havonta kétszerháromszor megfordulok ebben a lendületes megyeközpontban, csak átutazóban persze, és majdnem mindig fölfedezek valami érdekeset. Egy figyelemre méltó új épületet vagy egy megszépült régit. Láttam, hogyan változott meg Kecskemét, hogyan alakult ki az új városközpont, hogyan jött létre a naiv művészek múzeuma és legújabban a közvetlenül mellé épült játszóház. Miért kétbalkezes az egyik város és miért sikeres a másik? Van erre valami magyarázat? Már a hatvanas évek vége felé különös hírek érkeztek Kecskemétről. A város tehetséges embereket keres. Folyóirat-szerkesztőt például. A fogadtatás adatai LEGTÖBBEN LÁTTÁK: AZ ANGYAL VISSZATÉR LEGJOBBAN TETSZETT: MOSZKVAI NAPOK BUDAPESTEN Február második felében 6,5 millió nézővel Az Angyal visszatér című bűnügyi film a hetek óta legnagyobb közönségű műsort a Nem kell mindig kaviárt a második helyre szorította vissza. Igaz, hogy ezen második hely is 6,4 millió nézőt jelent. Az esti műsorok közül 6 milliónál több nézővel kiemelkedik még a Bogart-sorozat egyik filmje, a Nem vagyunk angyalok, a Jogi esetek örökléssel kapcsolatos műsora és a Nem kell mindig kaviár azon kedd esti adása, amikor a megszokott nagyon nagy számú közönségből mintegy félmilliót elcsábított a moszkvaiak nyitó hangversenyének megtekintésére a második műsor. Ezek A szegedi egyetemen meg is hirdették. Aki meri, vállalja. Valósággal, mint a hajdani verbuválok: csapj fel, öcsém, katonának. Eleinte mosolyogtunk ezen a furcsa tehetségtoborzáson, ám amikor Kecskeméten járva az utcán találkoztam az ország egyik legjobb kórusvezetőjével, aki egy másik városból nemrég települt át, nem sokkal később egy nagytekintélyű és a szakmában országszerte ismert könyvtárossal, aki szintén máshonnan jött, láttam, hogy ennek fele sem tréfa. De ez csak a dolog egyik része. Fontos az is, hogy az összetoborzott, sokat akaró, dolgos, erejét nem kímélő ember miképpen helyezkedik el a város szerkezetében, működésének mechanizmusában. A kritikus pontokon, ahol a döntések megszületnek, föltétlenül ott kell lenniük, különben akadozni fog a gépezet, nem halad a szekér. Kecskemét országra szóló városépítési sikereit sem az magyarázza egyedül, hogy ott dolgozik Kerényi József. Ehhez nélkülözhetetlen volt, hogy a megye vezetői támogassák, amikor ő kilépett a dolgok intézésének megszokott, formális, bürokratikus rendjéből. A vezetőknek tudniuk kellett, mi a forma és mi a lényeg, melyik a fontosabb a kettő közül. Kecskeméten tudták. De hogy még ilyen körülmények között is milyen nehézkesen és küzdelmesen született a siker, jól példázza a rádióműsor. Kerényi József nem is sikerekről beszélt, inkább kudarcokról, akadályokról, a formákat a lényeg fölé emelő működési rendről. Ettől függetlenül az olyan kívülálló, messziről szemlélődő számára, mint például én, Kecskemét városrendezési eredményeiben tagadhatatanul van valami valószerűtlen és hihetetlen. Hogyan tudták ezt ők megcsinálni és miért nem tudják mások? A rádióműsorból kiderült, hogy ami náluk van, nem úgy jött létre, mint a mesében, hogy csak kigondolták és máris meglett. Hosszadalmas, következetes, konok szervező munka előzte meg az eredményeket. Nem mindent tudtak egyszerre, azonnal megcsinálni, ők is kudarcokkal kikövezett úton jártak. De nem hagyták el magukat. Ezért sikeresek. ÖKRÖS LÁSZLÓ a műsorok a nézőknek — a magas tetszésindex alapján — kellemes időtöltést jelentettek. A péntek esténkénti Delta — Az akasztófa árnyékában választási lehetőség a két program között szerencsés kínálat volt, mert az akkor tévéző 5,5 millió felnőtt fele az egyik, fele a másik műsort nézte szívesebben. Mindkettő nagyon tetszett a közönségnek. Egyetlen esti műsort említünk még külön, mert közönsége az átlagosnál nem volt alacsonyabb, de nézőinek nagyon nem tetszett: Az elszánt rezesbanda. A többi esti műsort — A 78-as körzet, a Család, a Madigan, a Külpolitikai fórum — körülbelül annyian nézték, amennyien máskor is nézik az ilyen típusú műsorokat, s a fogadtatásuk is átlagos volt: nem elutasított, de nem is sikerműsor. A vizsgált két hétben a legnagyobb közönségű délutáni műsor az Allegro con brio című szovjet film volt, melyet 3.5 millióan láttak, s utána a 3 milliós nézettségű Vasárnapi muzsika következett. Hétköznap késő délután 2.5—3 millió nézője volt az Emlékszel még operettműsornak, az Ablak című szociálpolitikai műsornak. Ugyanennyien látták a szombat délutáni Feleki Kamill-műsorokat, és a Lehet egy kérdéssel több? című vetélkedőt. Úgy látszik, ebben a két hétben a hétvégi délutánokra nem ígért igazi csemegét a műsorkínálat, hiszen egy-egy már kedvelt műsor hétköznap késő délután is vonzott akkora közönséget, mint a hétvégi délutáni műsorok. Persze az igazsághoz tartozik az is, hogy a Feleki-műsorokkal egyidőben ismételték a 2. műsorban a Sándor Mátyást, mely a H1 -es év egyik nagy sikere volt, s ezt most is mindkét alkalommal 1 millióan megnézték. Az említett műsorok általában tetszettek is. A főműsor után sugárzott műsorok köréből nagyszámú közönsége miatt — 4,5 milliónál több — kiemelkedik a Kapcsoltam és a Cirkusz a jégen. Sokan megnézték még a Riporter kerestetik középdöntőit, a Stúdió ’82 két adását és az Operett a jelmeztárban című műsort. Ezek a műsorok is általában tetszettek, de igazán sikeres csak a Cirkusz a jégen és az Operett a jelmeztárban volt. Három műsor viszont itt is külön említést érdemel még, melyeket bár sokan láttak, de nagyon alacsonyra értékeltek: a Boccaccio 70 című olasz-francia film 2. részét, a Koportos című magyar filmet és a Nőuralom című Arisztophanész-komédia magyar tévéváltozatát. RÉVÉSZ KLÁRA A játszóház és játékmúzeum 30 □ TÉVÉKRÓNIKA Illyés és a nemzeti dráma Illyés Gyula lírára és gondolati prózára, esszére született. Mégis, míg anyanyelvünkön olvasnak és beszélnek a Duna-völgyben, drámaírói munkásságának mindig lesz időszerűsége. Érzem a kijelentés súlyát, mely arra késztet, hogy az Ungvári Tamással és Czimer Józseffel a drámaíró műhelyében folytatott Illyés-diskurzusból, a műsorban szóba kerültek közül arra a színpadi műre hívjam fel mindenekelőtt a figyelmet, amelyben az ércnél maradandóbb matériát a legmágnesesebb vonzásúnak érzem. Mert tartsam bármily becsben a beszélgetés során érintett Illyés-művelt népeket Illyés Gyula