Új Tükör, 1982. október-december (19. évfolyam, 40-52. szám)

1982-10-24 / 43. szám

Furcsa, de ez a meggyőző­dés tulajdonképpen a te­nisznek köszönhető.) Indulás 520 000 forinttal Hans-Peter Jansen szavai arra utaltak: a távolról ér­kezők megkülönböztetett fi­gyelemmel vannak Magyar­­ország iránt, s az érdeklődés sok esetben gazdasági, poli­tikai indíttatású. Sokakban fölvetődik például, hogyan működnek az idén a sport­ban is megjelent magánvál­lalkozások. A jubileumi esztendő te­niszéletének egyik jellegze­tessége éppen az volt, hogy megjelentek az első magán­vállalkozások. Viszonylag keveset hallottunk róluk, ám a kezdeti lépések — a sze­zon végeztével — minden­képpen rászolgálnak a rövid bemutatásra. Néhány évvel ezelőtt bizo­nyára kevesen gondolhatták, hogy nálunk az országos te­niszbajnok — a férfiaknál — egy sport-magánvállalkozó lesz: Varga Géza, a BSE ve­teránja. A tényben ezúttal nem az az érdekes, hogy a bajnokságot — amelyen nem szerepeltek a külföldön levő élversenyzők — egy megbízhatóságáról híres, 37 éves játékos nyerte meg, ha­nem az, hogy Varga Géza aktív sportoló létére első volt azok között, akik vál­lalkozószellemüket kiterjesz­tették a sport eddig ki nem aknázott területére. A magyar bajnok öt te­niszpályát üzemeltet a bu­dai hegyek egyik irigylésre méltó fekvésű területén, 1000 négyszögöl áll gondozá­sa alatt. 1977-ben bérelték a területet az IKV-tól, a szer­ződést nemrégiben újították meg. Idén tavasszal nyitot­tak, akkor még rohammun­kára volt szükség, hogy a he­lyi tanács és a KÖJÁL min­den előírásának eleget te­gyenek: szép klubépület és öltöző létesült. — Sokan azt hihetik, óriá­si tőkére van szükség ah­hoz, hogy az ember magán­teniszpályát nyithasson. Én inkább azt mondanám: a le­hetőségek pontos ismeretére és nagy önfeláldozásra van szükség — no meg azért egy kis tőkére. Napjainkban 250—300 000 forintba kerül egy salakos teniszpálya, ha megbízás alapján építik. Nos — barátaimmal renge­teget dolgoztunk — az öt pálya összesen 120 000 fo­rintot emésztett föl. A cent­rum egyéb anyagköltségei 400 000 forintba kerültek — mondta Varga Géza. — Ezek szerint mégiscsak komoly tőkével kellett be­szállni. Mikorra térül meg ez a befektetés? — Az első év csak amo­lyan „bemelegítés”: megis­mertetjük a környékbeliek­kel a pályát. Számításom szerint öt éven belül kell megtérülnie a beruházásnak. Többet szeretnék nyújtani, mint a vetélytársak. — Hogyan alakítja ki a törzsközönséget? — Egyrészt azzal, hogy olyan körülményeket te­remtek, amelyek csalogatják az embereket. Ezt szolgálja a kis park, a televízió — egy­szóval azt akarom, hogy mérkőzés után ne menjenek azonnal haza, hanem beszél­gessenek is egymással, érez­zék jól magukat. A klubta­goknak kedvezményt adok: ezer forint egyszeri lefizeté­se — tehát a belépés — után az idénydíj 2500 forint — ezért a fenntartott pályán bármikor lehet játszani. Kedvezményeket adok az egész idényre pályát bérlő vállalatoknak is, körülbelül 20 százalékot. Egyetlen ag­gályom van: a területet szer­ződés alapján vehetjük bér­be, s azt bármikor fölmond­hatják. Semmi biztosíték nincs tehát arra, hogy a 2—3 év alatt szépen kiépí­tendő klub megéli az évtized végét. Átnéztem a környék fejlesztési tervét: 1985-ig nem terveznek ide semmit, utána viszont egy általános iskolát. E bizonytalansági té­nyező miatt ugyan kedvező a bérleti díj, de ha a jövőre gondolok, mégis összeszorul a gyomrom ... A konkurrencia ellen Varga Géza centrumától nem messze, a Költő utca hason­lóan csodálatos környezeté­ben találni egy Sport és Sza­badidő Központot. Irányítói túllépnek a teniszen, bár e sportág jelenti tevékenysé­gük legnagyobb részét. A te­rületet a Budai Pedagógus Sportklubtól öt évre bérbe vették, mert az egyesület — kihasználási gondokkal küzdve — így látta jónak. A vállalkozó szellemű fiata­lok egyik vezetője szintén egykori válogatott sportoló, a kosárlabdázó Kauzál Ist­ván. — Erre az évre 160 000 fo­rint bérleti díjat fizetünk. Ez így soknak tűnik ugyan, mégsem kellett ekkora tőke az induláshoz: mindössze három hónap díját — 30 000 forintot — kellett letenni az asztalra. A többit kitermelte maga a pálya. Hatalmas te­rületről van szó, nagyok a lehetőségek, de egyelőre csak a teniszre tudunk kon­centrálni. Három kiváló pá­lyánk van, ezeket bérbe ad­juk. Nagy fantáziát látunk a ruk nyújtott színvonal majd környék iskolái húzódoztak attól, hogy nyáron a napkö­zis táborok érdeklődő diák­jait teniszre tanítsuk. — Rugalmasnak látszanak: a jobb kihasználtság érde­kében villanyvilágításra áll­tak át. — Igen, ezzel ugyanis 2—3 órával tovább tudjuk bérbe adni a pályákat. Egyelőre ugyanis — s ez logikus — főleg a késő délutáni, esti órákban vagyunk tele, ami­kor az emberek ráérnek. Havi villanyszámlánk ugyan 4500 forint lett, mégis meg­éri a befektetés. Egyébként a pályák üzemeltetésére évente 100 000 forintot köl­tünk. — Még hatalmas kihasz­nálatlan terület áll rendel­kezésre! — Igen, tervünk az, hogy újabb négy pálya építésével csökkenthessük a pályák bérleti díját — főidőben 120 forint körül mozog —, s ez­zel „alákínáljuk” a konkur­enciát. Mi nem teniszcent­rumot csinálunk, hanem sza­badidő-központot. Tehát min­den igényt igyekszünk telje­síteni: ha egy iskolai csapat focizni akar — megteheti, ha utána szalonnát akar süt­ni — megteheti. A téli hóna­pokra is készülünk: sítanfo­­lyamot akarunk indítani, korcsolyapályát is nyitunk. A jövő pedig: támogatókat próbálunk szerezni, hogy uszodát építhessünk. Ezzel a környékbeli iskolák gondján is enyhítenénk. Célunk, hogy valóban színvonalas szóra­kozást nyújtsunk. Csak an­­­nyit vállalunk, amennyit tel­jesítünk is! Azt hiszem, ez a „türelem vállalkozása”. Re­méljük, hogy három év alatt megtérülnek a befektetések. Ezt célozzák reklámjaink is: a Skála és mások támogatá­sával például augusztus vé­gén amatőr teniszversenyt rendeztünk — 74-en indul­tak! (Zentai Ferenc, a Magyar Tenisz Szövetség főtitkára: — Örülök a vállalkozások elterjedésének, mert egyre több pálya épül, s népszerű­­södik a sportág. Ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy szakmailag problémáink is vannak velük. Arról van szó, hogy amúgy is kevés számú jól képzett szakembergár­dánk egy részét elszívják, így ők kiesnek az élsport szolgálatából. Jobban fizetik őket, mint egy vezető egye­sület, ráadásul szinte semmi felelősség nem hárul rájuk. A másik probléma: a gyen­ge képességű edzők magán­­vállalkozóknál, tenisztanfo­lyamok vezetésével többet kereshetnek, mint az élsport­ban ténykedő szakemberek, ez is növeli a feszültséget. Amíg nem sikerül keretek közé szorítani, ki és men­­nyiért dolgozhat magánvál­lalkozónál, addig — legalább­is az élsport, tehát a vezető egyesületek — további ne­hézségekkel kénytelenek szembenézni.) Fedett pályák? Tenisz-magánvállalkozók irányításával pattog a lab­da a Népstadion melletti hat felújított teniszpályán is. A Stadion Sportszolgálta­tó Gazdasági Munkaközös­ség szaktanácsadója, Luga­­si Vilmos szerint magánvál­lalkozók számára más sport­ág nem jövedelmező, mert nem lehet tömegeket oktatni, s mert hiányzik a megfelelő pénzügyi háttér. Teniszpá­lyákat egyesületektől alig lehet bérelni, a vállalatok te­hát szívesen keresik meg a magánvállalkozókat. — A Népstadiontól és in­tézményeitől egy idényre 400 000 forintért kaptuk meg a hat pályát. Bár az összeg soknak tűnt, belementünk, mert számításaink arra utal­tak, hogy megfelelő munka­­szervezéssel főállásban dol­gozó társaink havi 3—4000 forintot keressenek. Ez ter­mészetesen az első évre vo­natkozik, reméljük, jövőre nagyobb lesz a bevételünk. — Eddigi tapasztalatom szerint a magánvállalkozók abban bíznak, hogy az álta­luk nyújtott színvonal majd a későbbiekben hozza a na­gyobb tömegeket s a nagy pénzt. — Mi is erre számítunk. Aki gyorsan akar meggazda­godni, az elhibázza. Két tényt kívánok kiemelni. Az egyik: itt mindenki maga is dolgozik, ráadásul nem is keveset. Nemcsak a pályák kezeléséről van szó, hanem arról, hogy csak azokat en­gedjük be, akik fizettek. A másik: ha az emberek meg­szokják a kulturált körül­ményeket, a jó pályákat, jö­vőre még többen kell hogy jöjjenek. Egyetlen példa. Olyan minőségű pályákat csináltunk, hogy a Külker SE a csapatbajnoki mérkő­zéseit is ide hozta, tehát bé­relt pályára, majd pedig ná­lunk tartották edzéseik egy részét is. — Mennyit költöttek rek­lámra? — Újsághirdetésekre húsz­ezer forintot, eközben sok vállalatot személyesen is fel­kerestünk, így szereztünk ügyfeleket. Tapasztalatunk az, hogy reggel 6 és 8 óra között, valamint este 16 és 19 óra között nagy az érdek­lődés, szinte minden pálya foglalt, ugyanakkor napköz­ben viszonylag kevesen jön­nek. Az első évad tapaszta­latai kedvezőek, s ha min­den tervünk valóra válik, nincs messze az az idő, amikor fedett teniszpályákat is kiadhatunk, tehát a te­niszre specializált munkakö­zösség tevékenysége a téli hónapokban sem szünetel. OLTVÁNYI TAMÁS NÉMETH FERENC, PETROVICS LÁSZLÓ (MTI) ÉS A SZERZŐ FELVÉTELEI Taróczy Balázs Machán Róbert □ 35

Next