Új Tükör, 1982. október-december (19. évfolyam, 40-52. szám)
1982-10-24 / 43. szám
Furcsa, de ez a meggyőződés tulajdonképpen a tenisznek köszönhető.) Indulás 520 000 forinttal Hans-Peter Jansen szavai arra utaltak: a távolról érkezők megkülönböztetett figyelemmel vannak Magyarország iránt, s az érdeklődés sok esetben gazdasági, politikai indíttatású. Sokakban fölvetődik például, hogyan működnek az idén a sportban is megjelent magánvállalkozások. A jubileumi esztendő teniszéletének egyik jellegzetessége éppen az volt, hogy megjelentek az első magánvállalkozások. Viszonylag keveset hallottunk róluk, ám a kezdeti lépések — a szezon végeztével — mindenképpen rászolgálnak a rövid bemutatásra. Néhány évvel ezelőtt bizonyára kevesen gondolhatták, hogy nálunk az országos teniszbajnok — a férfiaknál — egy sport-magánvállalkozó lesz: Varga Géza, a BSE veteránja. A tényben ezúttal nem az az érdekes, hogy a bajnokságot — amelyen nem szerepeltek a külföldön levő élversenyzők — egy megbízhatóságáról híres, 37 éves játékos nyerte meg, hanem az, hogy Varga Géza aktív sportoló létére első volt azok között, akik vállalkozószellemüket kiterjesztették a sport eddig ki nem aknázott területére. A magyar bajnok öt teniszpályát üzemeltet a budai hegyek egyik irigylésre méltó fekvésű területén, 1000 négyszögöl áll gondozása alatt. 1977-ben bérelték a területet az IKV-tól, a szerződést nemrégiben újították meg. Idén tavasszal nyitottak, akkor még rohammunkára volt szükség, hogy a helyi tanács és a KÖJÁL minden előírásának eleget tegyenek: szép klubépület és öltöző létesült. — Sokan azt hihetik, óriási tőkére van szükség ahhoz, hogy az ember magánteniszpályát nyithasson. Én inkább azt mondanám: a lehetőségek pontos ismeretére és nagy önfeláldozásra van szükség — no meg azért egy kis tőkére. Napjainkban 250—300 000 forintba kerül egy salakos teniszpálya, ha megbízás alapján építik. Nos — barátaimmal rengeteget dolgoztunk — az öt pálya összesen 120 000 forintot emésztett föl. A centrum egyéb anyagköltségei 400 000 forintba kerültek — mondta Varga Géza. — Ezek szerint mégiscsak komoly tőkével kellett beszállni. Mikorra térül meg ez a befektetés? — Az első év csak amolyan „bemelegítés”: megismertetjük a környékbeliekkel a pályát. Számításom szerint öt éven belül kell megtérülnie a beruházásnak. Többet szeretnék nyújtani, mint a vetélytársak. — Hogyan alakítja ki a törzsközönséget? — Egyrészt azzal, hogy olyan körülményeket teremtek, amelyek csalogatják az embereket. Ezt szolgálja a kis park, a televízió — egyszóval azt akarom, hogy mérkőzés után ne menjenek azonnal haza, hanem beszélgessenek is egymással, érezzék jól magukat. A klubtagoknak kedvezményt adok: ezer forint egyszeri lefizetése — tehát a belépés — után az idénydíj 2500 forint — ezért a fenntartott pályán bármikor lehet játszani. Kedvezményeket adok az egész idényre pályát bérlő vállalatoknak is, körülbelül 20 százalékot. Egyetlen aggályom van: a területet szerződés alapján vehetjük bérbe, s azt bármikor fölmondhatják. Semmi biztosíték nincs tehát arra, hogy a 2—3 év alatt szépen kiépítendő klub megéli az évtized végét. Átnéztem a környék fejlesztési tervét: 1985-ig nem terveznek ide semmit, utána viszont egy általános iskolát. E bizonytalansági tényező miatt ugyan kedvező a bérleti díj, de ha a jövőre gondolok, mégis összeszorul a gyomrom ... A konkurrencia ellen Varga Géza centrumától nem messze, a Költő utca hasonlóan csodálatos környezetében találni egy Sport és Szabadidő Központot. Irányítói túllépnek a teniszen, bár e sportág jelenti tevékenységük legnagyobb részét. A területet a Budai Pedagógus Sportklubtól öt évre bérbe vették, mert az egyesület — kihasználási gondokkal küzdve — így látta jónak. A vállalkozó szellemű fiatalok egyik vezetője szintén egykori válogatott sportoló, a kosárlabdázó Kauzál István. — Erre az évre 160 000 forint bérleti díjat fizetünk. Ez így soknak tűnik ugyan, mégsem kellett ekkora tőke az induláshoz: mindössze három hónap díját — 30 000 forintot — kellett letenni az asztalra. A többit kitermelte maga a pálya. Hatalmas területről van szó, nagyok a lehetőségek, de egyelőre csak a teniszre tudunk koncentrálni. Három kiváló pályánk van, ezeket bérbe adjuk. Nagy fantáziát látunk a ruk nyújtott színvonal majd környék iskolái húzódoztak attól, hogy nyáron a napközis táborok érdeklődő diákjait teniszre tanítsuk. — Rugalmasnak látszanak: a jobb kihasználtság érdekében villanyvilágításra álltak át. — Igen, ezzel ugyanis 2—3 órával tovább tudjuk bérbe adni a pályákat. Egyelőre ugyanis — s ez logikus — főleg a késő délutáni, esti órákban vagyunk tele, amikor az emberek ráérnek. Havi villanyszámlánk ugyan 4500 forint lett, mégis megéri a befektetés. Egyébként a pályák üzemeltetésére évente 100 000 forintot költünk. — Még hatalmas kihasználatlan terület áll rendelkezésre! — Igen, tervünk az, hogy újabb négy pálya építésével csökkenthessük a pályák bérleti díját — főidőben 120 forint körül mozog —, s ezzel „alákínáljuk” a konkurenciát. Mi nem teniszcentrumot csinálunk, hanem szabadidő-központot. Tehát minden igényt igyekszünk teljesíteni: ha egy iskolai csapat focizni akar — megteheti, ha utána szalonnát akar sütni — megteheti. A téli hónapokra is készülünk: sítanfolyamot akarunk indítani, korcsolyapályát is nyitunk. A jövő pedig: támogatókat próbálunk szerezni, hogy uszodát építhessünk. Ezzel a környékbeli iskolák gondján is enyhítenénk. Célunk, hogy valóban színvonalas szórakozást nyújtsunk. Csak annyit vállalunk, amennyit teljesítünk is! Azt hiszem, ez a „türelem vállalkozása”. Reméljük, hogy három év alatt megtérülnek a befektetések. Ezt célozzák reklámjaink is: a Skála és mások támogatásával például augusztus végén amatőr teniszversenyt rendeztünk — 74-en indultak! (Zentai Ferenc, a Magyar Tenisz Szövetség főtitkára: — Örülök a vállalkozások elterjedésének, mert egyre több pálya épül, s népszerűsödik a sportág. Ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy szakmailag problémáink is vannak velük. Arról van szó, hogy amúgy is kevés számú jól képzett szakembergárdánk egy részét elszívják, így ők kiesnek az élsport szolgálatából. Jobban fizetik őket, mint egy vezető egyesület, ráadásul szinte semmi felelősség nem hárul rájuk. A másik probléma: a gyenge képességű edzők magánvállalkozóknál, tenisztanfolyamok vezetésével többet kereshetnek, mint az élsportban ténykedő szakemberek, ez is növeli a feszültséget. Amíg nem sikerül keretek közé szorítani, ki és mennyiért dolgozhat magánvállalkozónál, addig — legalábbis az élsport, tehát a vezető egyesületek — további nehézségekkel kénytelenek szembenézni.) Fedett pályák? Tenisz-magánvállalkozók irányításával pattog a labda a Népstadion melletti hat felújított teniszpályán is. A Stadion Sportszolgáltató Gazdasági Munkaközösség szaktanácsadója, Lugasi Vilmos szerint magánvállalkozók számára más sportág nem jövedelmező, mert nem lehet tömegeket oktatni, s mert hiányzik a megfelelő pénzügyi háttér. Teniszpályákat egyesületektől alig lehet bérelni, a vállalatok tehát szívesen keresik meg a magánvállalkozókat. — A Népstadiontól és intézményeitől egy idényre 400 000 forintért kaptuk meg a hat pályát. Bár az összeg soknak tűnt, belementünk, mert számításaink arra utaltak, hogy megfelelő munkaszervezéssel főállásban dolgozó társaink havi 3—4000 forintot keressenek. Ez természetesen az első évre vonatkozik, reméljük, jövőre nagyobb lesz a bevételünk. — Eddigi tapasztalatom szerint a magánvállalkozók abban bíznak, hogy az általuk nyújtott színvonal majd a későbbiekben hozza a nagyobb tömegeket s a nagy pénzt. — Mi is erre számítunk. Aki gyorsan akar meggazdagodni, az elhibázza. Két tényt kívánok kiemelni. Az egyik: itt mindenki maga is dolgozik, ráadásul nem is keveset. Nemcsak a pályák kezeléséről van szó, hanem arról, hogy csak azokat engedjük be, akik fizettek. A másik: ha az emberek megszokják a kulturált körülményeket, a jó pályákat, jövőre még többen kell hogy jöjjenek. Egyetlen példa. Olyan minőségű pályákat csináltunk, hogy a Külker SE a csapatbajnoki mérkőzéseit is ide hozta, tehát bérelt pályára, majd pedig nálunk tartották edzéseik egy részét is. — Mennyit költöttek reklámra? — Újsághirdetésekre húszezer forintot, eközben sok vállalatot személyesen is felkerestünk, így szereztünk ügyfeleket. Tapasztalatunk az, hogy reggel 6 és 8 óra között, valamint este 16 és 19 óra között nagy az érdeklődés, szinte minden pálya foglalt, ugyanakkor napközben viszonylag kevesen jönnek. Az első évad tapasztalatai kedvezőek, s ha minden tervünk valóra válik, nincs messze az az idő, amikor fedett teniszpályákat is kiadhatunk, tehát a teniszre specializált munkaközösség tevékenysége a téli hónapokban sem szünetel. OLTVÁNYI TAMÁS NÉMETH FERENC, PETROVICS LÁSZLÓ (MTI) ÉS A SZERZŐ FELVÉTELEI Taróczy Balázs Machán Róbert □ 35