Új Tükör, 1982. október-december (19. évfolyam, 40-52. szám)
1982-12-05 / 49. szám
Élénkebben mozdulnak meg képzeletünkben a megmaradt tények, adatok, feljegyzések, töredékek és állnak össze képpé a 100 esztendővel ezelőtti testnevelésről és sportról, ha megismerkedünk a közvetlen előzményekkel. Az 1870-es évek Magyarországa két időtöltést becsült a legtöbbre: a lovaglást és a vadászatot. Az egykori leírások jól érzékeltetik ezt, sok helyen olvashatunk „kopászatokról, medvehajtásokról”. A Tátrában különösen megszaporodtak a kőszáli zergék és nagy vadászatok főrendezője Blásy Ede volt. Mezőhegyesen előkelő társaság foglalkozott azzal, hogy farkasokat ejtsen el. Sikertelenül. Csak korcs kutyák futottak rémülten a puskák csöve elé. A lóversenysport viszont feltűnést keltő eredményeket ért el. Újjászervezték a pesti lovaregyletet és a tenyésztők féltő gonddal, figyelemre méltó szakértelemmel, becsvággyal alapozták meg a későbbi remek eredményeket. 1873-ban pillantotta meg a napvilágot Kisbér, az 1876-as angol Derby győztese. Mozgolódtak azok a sportemberek is, akik a mai kerékpárra alig hasonlító korai változatokkal, a velocipéddel, a vasparipával és a kengyelfutógép használatával próbálkoztak. Váratlan események hullámoztatták meg a Duna csendes víztükrét. 1876 tavaszán Boyton kapitány nagyszerű bravúrral átúszta a La Manche csatornát. Nyáron a vakmerő sportoló, akit vízi kaucsukembernek neveztek, kijelentette, hogy Linzből elúszik Budapestig. Sokan kételkedtek. Boyton kapitány elindult. Úszott vagy másképpen jutott előre? A kapitány ugyanis egy kis evezővel irányította magát. Időnként kürtöst. Hadd lássák a Duna partján bámészkodók, merre halad. Boyton 52 órás úszás-evezés-kürtölés után érkezett a Margitsziget felső csúcsához. Itt hangosan üdvözölték őt a budapesti hajósegyletek tagjai. A kapitány itt még egy mutatvánnyal ragadtatta elismerésre a várakozókat. A lábára erősítette a sok Csillagos amerikai zászlót és azt lobogtatta a vízben. Ilyen előzmények után mi történt itthon és külföldön 1882-ben, tehát pontosan száz esztendővel ezelőtt? Januárban a Szarvasi Korcsolyázó Kör „óriási résztvevő nézőközönség előtt versenyt rendezett. A sík versenyben Kutlik Dani, a lócaugrásban pedig Monspart Andor lett a győztes”. Februárban a korcsolyázó idény rövid volt. Másodikon kezdődött és csak 14 napig tartott. Ugyanekkor a MAC választmánya Zmertich Ivánt múlt évi Párizs—Budapest között megtett gyaloglásáért az egyleti aranyéremmel tünteti ki. Angliából és Franciaországból arról érkezik hír, hogy a két- vagy háromkerekű velocipédek helyett most az egykerekűvel, a monocyclevel kísérleteznek. Márciusban a Borsszem Jankó című vicclap cikket közöl Nők a vívóteremben címmel és megtudhatjuk azt is, hogy április elsejétől Carl Ede vívómester tanfolyamot nyit, ezen 9—10 éves hölgyek is részt vehetnek. Áprilisban „go as you plaese”, vagyis „menj tetszés szerint” elnevezésű hatnapos verseny zajlik le 12 ezer néző előtt a New York-i Madison Square Garden porondján. Első Fitzgerald 610 mérfölddel, Rowel előtt, aki 602 mérföldet gyalogolt. Minden résztvevő hivatásos sportoló. Májusban szerény követőik akadnak. A Pesti Hírlap arról tudósít, hogy miután fiatal uracsok lekicsinylően nyilatkoztak a nők gyalogló tudásáról, két budafoki hölgy elhatározta, gyalog jön a fővárosba. Fél nyolckor indultak és háromnegyed kilenckor a Vigadó elé érkeztek, ötnegyed óra alatt tették meg a hét kilométeres távolságot. Júniusban a Pozsonyi Hajós Egylet három új hajót rendel, amelyeket Józsa, Iza és Fincsi névre keresztelnek, az eseményt házi evezős versennyel kötik össze. Júliusban „egy érdekes Deákereklye beküldését jelzi Győrből Linczer Győző ottani bérlő. Ez egy spanyol nádból készült vívókard, amellyel Deák Ferenc fiatal korában vívni tanult és melyen a gyakori használat nyomai láthatók. A kard markolatába „D. F.” betűk vannak metszve és spanyol viaszkkal kitöltve. A nádkard már 14 év óta van Linczer birtokában, s csak most határozta el, hogy azt megőrzés végett a Nemzeti Múzeum Deák-szobájában helyezteti el”. Augusztusban fontos szakkérdést tárgyalt a Tornatanítók Egylete első rendes közgyűlésén, kimondta, hogy „az összes elemi iskolák tornázási tanításában osztálytornázás behozatala, s a tornatermeknek és tornahelyiségeknek ezen célra való felszerelése feltétlenül szükséges”. A következő hónapban Finnország hallat magáról. Megindulnak az „Achilles” versenyek és a hozzávetőlegesen 356 méteres távon a futók idejét egy finn órásmester különleges szerkezetével mérték. Októberben ebben az esztendőben nincs említést érdemlő esemény. Novemberben György angol király rendeletet bocsát ki, eszerint az iskolákban a testgyakorlásra fordított óraszámot kettőről felemelik háromra. 1882 utolsó hónapjában Manchesterben megegyeznek, hogy egységesítik az angol, a skót, a walesi és az ír labdarúgószabályokat. Ugyanebben az évben megírták a pesti lapok azt is, hogy „Erzsébet királyné, mikor Budára érkezett, reggeli tornagyakorlatot tart, majd dolgozóasztalához ül, aztán lovaglóiskolába hajt, ahol 3,4-ed óra hosszat lovagol, ebédel, ebéd után Fürstenberg grófnéval Káposztásmegyerre hajtat, ott ismét lovagol. Ezt követőleg híre jött annak is, hogy a királyné vívógyakorlatokat is folytat, mégpedig valamelyik Friedrichhel, a jó emlékű magyar vívócsalád tagjával.” Mindezt a Testnevelési és Sportmúzeum közleményeinek 100, 75, 50 éve történt, Adatok a testnevelés és sport tárgyköréből című kötetébőltudhatjuk meg. Vajon 2082-ben milyen mostani eseményeket emelnek majd ki a sportvilág hírözönéből és ezeket ki jelenteti meg? molnár Károly Mosolygó magyar lányok bronzéremmel a nyakukban, virágcsokorral a kezükben a fényképészek villanóinak kereszttüzében. Ünnepélyes csend, majd a magyar Himnusz hangjai. A legjobb lesz ezzel a jelenettel emlékezni a luzerni sakkolimpia megpróbáltatásaira, amely az utóbbi három hétben alaposan kipróbálta az idegeinket. A rendezőség, kedves gesztussal, fordított sorrendben kezdte a díjak kiosztását, majd mindezt megtoldották azzal, hogy az érmesek himnuszait eljátszották. Első ízben fordult elő, hogy nemcsak az első helyezetteket ünnepeltük ily módon, de az ezüst- és bronzérem kiharcolói is részesülhettek ebben a megtiszteltetésben. Így elsőnek mégiscsak a magyar Himnuszt hallgattuk Hát, igen. Az utóbbi években elkényeztettek bennünket a sakksport egyéni és a csapatversenyek kimagasló magyar eredményei. Tizenkét év alatt három ezüst, egy arany a férfiaknál, három ezüst, egy bronz a nőknél a legmagasabb szintű csapatversenyeken nem csekélység. Portisch Lajos világbajnoki szereplése, több kiemelkedő nemzetközi győzelme, Adorján András és Ribli Zoltán világbajnokjelöltsége a sportág dicsőségtábláján messziről fénylik. S első ízben a magyar nők közül Verőci Zsuzsának sikerült a női világbajnokjelöltek körébe jutnia. E parádés felsorolás mellett nyilván szürkének látszik néhány halványabbnak tűnő: a bathi EB bronzérme, a luganói és a nizzai olimpia hatodik helye. Való igaz, kellemesebb a dicsőség fényében sütkérezni, mintsem egy kisebb baleset tört fényszóróinak üvegdarabjait keresgélni, jóval alacsonyabb szinten hajladozva. De a tények tények maradnak, és bizony szembe kell velük nézni, ha újra meg akarjuk mutatni fényünket a világnak. Egy ötödik hely — jobb Bucholzcal — nem kell, hogy a boldogságtól mámorossá tegyen minket. Mint ahogyan nem is érzünk semmi ilyesmit. Mindenekelőtt azonban összegezzük a tapasztalatokat. A táblázat minden fontos mozzanatot tartalmaz, ami az olimpia statisztikájában szerepet játszhat. Sakkolimpia 1982. X. 30. — XI. 15. Luzern, Svájc. A sötét mezők jelzik, amikor a játékos sötéttel játszott, a fekete négyzetek a függőjátszmákat, szám szerint tizenhatot jelölnek. A *-gal jelzett Élőpontszámmal négy játékos pontjainak átlagát, a zárójelben a magyar csapat 6 tagjának Élő-átlagát tüntettük fel 34 □