Új Tükör, 1982. október-december (19. évfolyam, 40-52. szám)
1982-12-19 / 51. szám
VILÁG-TÜKÖR A •• I •• // // Az ordoguzo püspök esete A Vatikánnak az utóbbi időben elég sok baja van. Előbb az Ambrosiano Bank zavaros ügyei keltettek közfeltűnést, majd arra is fény derült, hogy Paul Marcinkus érsek a nemzetközi pénzpiacon játszott enyhén szólva kifogásolható szerepet. És most itt a harmadik botrány: egy katolikus püspök csodákat tesz. A dolog úgy kezdődött — mint az amerikai Newsweekből megtudjuk —, hogy hat évvel ezelőtt egy rendkívül gazdag amerikai milliomosnő, Karen Swanson, hiába járta végig a leghíresebb amerikai klinikákat. Szívnagyobbodása volt, porckorongja idegszálat nyomott, a vérnyomása pedig olyan magas volt, hogy bármely pillanatban agyvérzés érhette. A milliomosnő a klinikák után véletlenül találkozott Emanuel Milingo zambiai katolikus püspökkel. A püspök a hölgy mellére és hátára tette kezét, és mondott egy imát. Karen Swanson azonnal jobban érezte magát, és nagy meglepetésre ez nemcsak önszuggesztió volt. A műszeres vizsgálatok megerősítették, hogy Swanson asszony vérnyomása a normálisra csökkent, porckorongja pedig visszatért eredeti helyére. Az orvosok nem tudtak magyarázatot adni a „csodálatos gyógyulásra”. Ezzel kezdődött a ma 52 éves Milingo karrierje; a Vatikán fenntartásai ellenére a fekete bőrű püspök ma már tömegesen gyógyítja a hozzá forduló szenvedőket. A római katolikus egyház nem ismeri el azt a gyakorlatot, hogy valaki — gyógyítási céllal — kézrátevést, imát és afrikai varázsszavakat alkalmaz. Különösen akkor nem, ha az illető felszentelt pap, mi több: püspök. A kánonjog szerint csodálatos gyógyulások csak szentek közbenjárására vagy zarándokutakon lehetségesek. Így Milingo hiába tudja felmutatni gyógyításainak híres orvosok által kiadott bizonyítványait, a Vatikán hajthatatlan. Lusaka — Zambia fővárosa — nem egyházilag elismert zarándokutak célpontja, és Milingo püspök visszaél hivatásával, ha betegek gyógyítására adja a fejét — így érvelnek a római Bronzkapu mögött. Az elmúlt években Lusaka érsekévé szentelt püspököt most megfosztották tisztétől, és Rómába hívatták. Milingo elment ugyan Rómába, de a feddő szavak leperegtek róla, és visszatérve ismét felújította „rendeléseit”. Páciensei nemcsak Afrikából, de az USA-tól Indiáig más földrészekről is érkeznek. Az egyház ellenállása érthető. Joggal tart attól, hogy az ateista és tudományos körök újabb céltáblájává teszi a katolikus világszervezetet. Mitingót — úgy tetszik — a legkevésbé sem izgatják a Vatikán lépései. Állítja, hogy 1973 októberében, a II. vatikáni zsinat alatt szállta meg testét a Szentlélek, és attól kezdve gyógyít. Saját állítása szerint betegei között voltak rákosok, bénák, meddő nők, s ma már mind egészségesek. Azzal is megvádolták, hogy egyszerű afrikai varázsló. Milingo azonban nem használja azok hagyományos kellékeit, a csörgőket és amuletteket. Egyházjogi értelemben és tisztán formálisan véve a dolgot, minden katolikus püspöknek joga van „ördögöt űzni”. Ehhez a tevékenységhez nincs is szükség Róma engedélyére. „El tudom űzni a rossz szellemeket, és képes vagyok Isten nevében imával gyógyítani” — írja Milingo The Demarcations című könyvében. Idézzünk e műből még két mondatot: „Az ördögűzés nem könnyű művészet.. Itt az ember képzelőerejét meghaladó erővel állunk szemben: az ördög befolyásával.” A Vatikán továbbra is ferde szemmel figyeli Milingót; az évek során mindent megtettek, hogy — bizonyos ésszerű keretek között — kordában tartsák kompromittáló gyógyításait. 1981-ben Zambia fekete bőrű érseke, Maurice Otunga, ráparancsolt, hogy hagyjon fel a gyógyítással. Milingo egyszerűen nem engedelmeskedett az utasításnak. Milingo már csak a pápában bízik. János Pál ugyanis 1980-as afrikai útján kijelentette, hogy az egyház támogatja, sőt alkalmazza minden nép eredményeit és szokásait. Márpedig az imával történő gyógyítás is — bizonyos értelemben — hagyományos. „Jézus is gyógyított — hát földi képviselői miért ne tehetnék meg ugyanazt?” — érvelnek a Milingo által kigyógyított szerencsések. Sokan viszont — főleg a Vatikánban — úgy vélik, hogy Milingónak csupán egyetlen embert kellene gyógyítania: saját magát. NEMERE ISTVÁN A püspök gyógyít Jégverem vagy melegház? 1982 márciusában a naprendszer bolygói a Nap egyik oldalán egy vonalba „sorakoztak fel”. Az ilyen együttállásokhoz sokféle hiedelem, „elmélet” kapcsolódik. De, mint magunk is tapasztalhattuk, semmiféle baljós esemény sem következett be. Ellenben most egy másik típusú együttállás, amikor a Föld a Nap egyik oldalán, az összes többi bolygó pedig a másik oldalán egymáshoz meglehetősen közel helyezkedik el, hatással lehet a Föld időjárására. Egy-két évtizedig igen szigorúak lesznek a jelek az északi féltekén — mondja egy kínai előrejelzés, amely egy kínai meteorológiai szakfolyóiratban jelent meg. A tanulmányt a New Scientist cikkírója ismerteti. Az angol fizikus a bolygók mozgásának és az időjárásra vonatkozó régi feljegyzéseknek az összevetésével vagy tíz évvel ezelőtt arra a megállapításra jutott, hogy a bolygók „felsorakozását” gyakran követi lehűlés. A kínai meteorológusok a több mint háromezer évre visszanyúló kínai krónikákban kívánták az állítás helyességét ellenőrizni. Az adatok részletes vizsgálata után azonban arra a következtetésre jutottak, hogy ugyan a „felsorakozásnak” az időjárásra semmiféle hatása nincs, ellenben, ha a bolygók a téli hónapokban a Napnak a Földdel átellenes oldalán tömörülnek, akkor ennek az együttállásnak van szerepe. Megállapították azt is, hogy ilyen típusú együttállások körülbelül 180 évenként követik egymást, tehát a lehűlési ciklusok is ilyen hosszúak. A jelen ezredévben 1126, 1304, 1483, 1665 és 1844 téli hónapjaiban volt ilyen együttállás. És ezek az évszámok a feljegyzések adatai szerint valóban a nagy hidegek kezdeteivel kapcsolhatók össze. Az első hideghullám vezetett például a grönlandi viking telepek megszűnéséhez. A XV. század végén bekövetkezett teleknek köszönhetők a flamand festők látványos téli képei; a mai Hollandia teleit látván az ember egyszerűen képtelen elhinni, hogy azok a havas tájak valóban léteztek Németalföldön. Az évezred leghidegebb periódusa a XVII. század végén volt, az úgynevezett „kis jégkorszak”, amelyről az európai és a kínai krónikák egyaránt drámai képet festenek. Befagyott a Sárga-folyó és a Temze is. A kínai kutatók számítása szerint is a XVII. századi lehűlésnek kellett a leghidegebbnek lennie, mert a bolygók éppen akkor voltak egymáshoz legközelebb. Hatásukat a kínai meteorológusok a következőképpen magyarázzák. A Napnak a Földdel ellentétes oldalán tömörült nagy bolygók — a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz — összegezett gravitációs erőtere már elegendő ahhoz, hogy bizonyos Téli vásár a Temze jegén 1683—84 telén mértékben módosítsa a Föld pályáját és sebességét. A pályasugárban bekövetkező változás szerintük kereken egyszázalékos — aminek ugyan már lehet klimatikus hatása —, de ennél sokkal nagyobb mérvű a sebességváltozás. Amikor a Föld az összetömörült nagy bolygók felé halad, felgyorsul, amikor tőlük távolodik, lelassul. Végeredményben a tél így összesen egy héttel hosszabbodhat meg, ami valóban érzékelhető lehűléshez vezethet. Az elmélet helyessége elvileg ellenőrizhető. Van ugyanis lehetőség arra, hogy egzakt fizikai vizsgálatokkal határozzák meg a korábbi korok hőmérsékletét. Egy dán kutatócsoport által kidolgozott módszer szerint a sarki jégtakarókban mért oxigénizotóp arányból következtetni lehet a jég képződése idején uralkodó hőmérsékletre. Grönland gleccsereiből származó jégminták tanúsága szerint az északi félteke éghajlatában valóban körülbelül 180 éves lehűlési ciklusok figyelhetők meg. A kínai kutatók elmélete nem áll ellentétben a tudományos megfigyelésekkel. A New Scientist cikkírója azért elevenítette most fel ezt a tanulmányt, mert 1982 a „bizonyítás éve” lehet. Pontosabban: már tavaly is viszonylag közel voltak egymáshoz a bolygók, és mivel a Nap körül a Földnél sokkal lassabban keringenek, még egy ideig — egy-két évtizedig — együtt is maradnak, de a tömörülés 1982 novemberében volt a legnagyobb. Az elmélet szerint tehát már 1981—82 telének is keménynek kellett lennie — hideg is volt —, de még hidegebbek lesznek a következő telek. Hozzá kell azonban tenni, hogy akár beválik a kínai előrejelzés, akár nem, ez egyáltalán nem perdöntő jelentőségű az elmélet szempontjából. Az időjárást ugyanis nagyon sok tényező határozza meg. A XIX. század eleje például nagyon hideg volt, minden együttállás nélkül. Erős vulkáni tevékenység következtében ugyanis a légkörbe került hamu leárnyékolta a napsugarakat. Jelenleg is több tendencia figyelhető meg. A grönlandi „jéghőmérő” tanúsága szerint a hőmérséklet kis mértékben, de egyenletesen csökken. Több kutató szerint hamarosan új jégkorszak köszönt be. A néhány éve ismét erős vulkáni tevékenység ugyancsak csökkentheti a hőmérsékletet. Ugyanakkor a légkörben összegyűlő szén-dioxid melegházhatása következtében növekedni kell a hőmérsékletnek. Lehetséges — kérdi a New Scientist —, hogy a végén még hálásak leszünk a környezetszennyezőknek ? A tudományos közvélemény a történelmi búvárkodáson alapuló, kétségtelenül érdekes elméletet udvarias érdeklődéssel fogadta, hallgatólagosan elismervén, hogy manapság a meteorológiában még szinte minden igaz lehet, és annak az ellenkezője is • ■ ■ ZÁDOR ERIKA 42 □