Új Tükör, 1983. január-március (20. évfolyam, 1-13. szám)
1983-01-02 / 1. szám
komponált ritmusban mozognak a színészek (oly vakmerően, hogy olykor szorongtam, száguldásuk bármennyire megszerkesztett is, egy rossz mozdulat nehogy balesetet okozzon). Az erény egyben fogyatékosság is: az előadás helyenként túlkoreografált, túlrendezett. Nem győzött meg arról, helyes-e minden férfiszereplőt egyforma bordó ingbe és maid. - íz inkább : a húszas meg az ötveévekbelire emlékeztetően topis silány konfekció öltönybe (a gyeket is mai ruhákba) öltöztetni? a túl nyersen direkt eszköz ez mondandó aláhúzására? Talán ez sem szólna lényegében másról előadás, ha korabeli ruhákban zanák Gogolt, zsabóban, frakk, gorokkban, kamásniban eszméletlék rá a közönséget — jobb, ha nga fedezi fel, mintha eleve a szájába rágják —, hogy a minden országbeli és minden korabeli, tehát a mai, itteni és mostani korrupcióról, szolgaiságról és aljasságról is szól a ese. Róbert polgármestere korpiságában és korlátoltságában töltetes, Máté Gábor álrevizora unokságában is olykor bájos svihák, sákányi Eszter és Lázár Kati segütően mulatságos. A kitűnő kisvársi panoptikumból is kiemelkedik obcsinszkij és Bobcsinkij megformálója : Bezerédi Zoltán és Lukáts Ador. (Képünkön Csákányi Eszter, ■ázár Kati, Máté Gábor és Kottás lábért) „ . „ _ Barabás Tamás nyelvén íródtak, s mindig sajátos hőfokukkal, összetéveszthetetlen színpadszerűségükkel, arányosságukkal hatottak. A Budai Táncfórumon bemutatott új darabjai — az Agnus Dei, a Relációk III. és a Makar Csudra — korábban már megfogalmazott témáinak sikerületlen újrafeldolgozásai. Alkotó lendületéből most csak általánosságokra futotta, a „jó” és a „rossz” küzdelmének romantikus leegyszerűsítésére. Ezúttal koreográfiai nyelvezete sem meggyőző, sajátos formavilágának eszközei kimunkálatlanul, funkciótlanul sorakoznak egymás után, így az ábrázolni kívánt fenséges és heroikus, az alantas és a rút helyén szépelgést, álpátoszt és külsőséges „drámázást” látunk. Kricskovics nem egy kimagasló koreográfiában igazolta már kísérletező módszerének, a néptánc és a modern dance ötvözésének létjogát. Ezért is lenne fontos, hogy a társulat profilját színező úgynevezett táncszínházi programokban legjobb művei kapjanak helyet — a választott testnyelvet tökéletesen beszélő előadóművészek interpretálásában. Fuchs Lívia OROGVA, TÁNCOLVA, DALOLVA Budapest táncegyüttes Az utóbbi évtizedben a Budapest táncegyüttes elsősorban az idegenforgalom igényeinek is megfelelő olklózműsorokkal jelentkezett, bár néhány éve a társulat vezetői újból szorgalmazták a néptánckincs színpadra állításán túllépő koreográfiák bemutatását. Mégis, az együttes arculatát — itthon és külföldön — e folklórestek rajzolták ki, s valószínűleg — Lobogva, táncolva, dalolva című műsoruk ellenére — a jövőben is meghatározzák. Az új program ezért amolyan kiruccanásnak tekinthető a Folklórból a Művészetbe — mintha néptánc és táncművészet külön szféra lenne. Kricskovics Antal — a társulat új művészeti vezetője, aki két évtizede az amatőr néptáncművészet markáns alkotóegyénisége — eddig is el-elrugaszkodott az anyanyelvét jelentő vulkáni folklórtól. Legsikerültebb koreográfiái éppen a legkülönfélébb mozdulatrendszerek egyénivé tett Film KÉTES HÍRŰ MENYASSZONY Színes, szovjet film Hagyományroncsok és hagyománycsírák között élünk, bizonytalanul bukdácsolva. Nosztalgiával nézünk vissza a régmúlt biztonságosnak tűnő etikájára, megnyugtató értékrendjére ide, ugyanakkor ellenérzésekkel ugyanezen világ személyiségnyomorító törvényeire. Ez a kettős látás emeli figyelemre méltó filmmé a kétes hírű menyaszszonyt. Egy isten háta mögötti örmény falu ősi rítusait látjuk hétköznapi természetességgel megélni; megszeretjük Grigor agát, a törvényeket átszellemesítő, biztonságot és erőt sugárzó férfiút; de egyszerre mihaszna, álmodozó nevelt fiát is, aki láthatóan éppen ezeknek a törvényeknek a világába nem tud beilleszkedni. Hozzá, az elveszett és a közösségből kitagadott fiúhoz ezért csak magafajtájú: egy „rosszlány” való. De milyen ártatlan, és milyen gyönyörű ez a rosszlány! És természetesen tisztább, mint a falu tisztességes lakói együttvéve. Természetesen bírom, mert ez a film mese. Mese, amelyben végül a különbözés joga győzelmeskedik, az árvák boldogok lesznek, s a képmutatók megszégyenülnek. Mese, amelyet csúfondáros humora a grúz filmekhez, s néhol a cseh új hullám nagyjaihoz tesz hasonlatossá. Mese,s a mesére mindig szükségünk lehet" Faragó Zsuzsa ELVIS PRESLEY Részben színes amerikai film A címben szereplő részben szónak most stilisztikai jelentősége van. Malcolm Leo és Andrew Solt olyan filmet forgatott, ahol az eredeti dokumentumfelvételek, filmbejátszások — többnyire fekete-fehérben — tarka egyveleget alkotnak a részben feke- rotl ajánlat te-fehérben rekonstruált, részben színes nyersanyagra rögzített életrajzi jelenetekkel, amelyekben négy színész próbálja megközelíteni a megközelíthetetlent. Az eredeti cím provokatív: This Elvis — Ez Elvis! A magyar cím egyszerű, mint a tévé minden heti portréinak a cinéi általában. Ugyanakkor valamféle objektivitást, netán szócikkszerű távolságtartást sugall — szemlén a film vállalt nemzedéki elfogytságával. Ami pedig a film vitathatatlan értéke. Arról próbál beszéli, hogy vajon mi is volt nekünk az az Elvisjelenség, amellyel milliók tudtak azonosulni, s legalább ugyanannyian — enyhén szólva — ne?!Utólag azt is konstatálni lehet, hogy Elvis Presley tekintetében az amerikai és a közép-európai konzervativizmus (és most nem politikáról van szó, hanem az Ízlés konzervativizmusáról) a legeljesebb mértékben jegyben járt, még akkor is, ha a mi Elvis-kultuszunk óhatatlanul a másodlagosság farikaturisztikus vonásait viselte magán. A film láttán valamit megsejtünk abból is, hogy a show-bussnes és az ellen-kultúra mint a mapreburgi féltekék tapadnak egymáshoz olyan korszakokban, amikor az értékek válsága egyszersmind nemzetközi válság is. Ami azonban homályban marad, az alkotók mindén törekvése ellenére, az éppen a sajátos Elvis-személyiség. A fim Elvis Presley-je inkább hasonlít a megszokott sztártörténetek hőseihez — sanyarú gyermekkor, érdes modor, de érző szív, nagy siker, ám kínzó magány stb. —, mintsem önmagához. Emiatt a film nem az Elvis-etalon, csak egy mozi Elvisről, amelyben azonban, többek közt, elhangzik a Heart-Break Hotel is, és ezért sok minden megbocsátható ... Ám az is kétségtelen: a film nyomán nem tört ki Magyarországon újabb Presley-láz. A nézőterek foghíjasak, a film nem szerzett Presley-nek újabb híveket. A régiek, különösen a korai Elvis-hívők,azonban most sem fognak csalódni saját magukban. Marx József is rácsodálkozhassunk. Igen, az „ismeretlen” Haydn szól hozzánk ezekből a szépséges alkotásokból, korának érett, kifinomult zenei stílusát reprezentálva, s hangja — az előadóművészek ihletett tolmácsolásának köszönhetően — e műfajban is varázslatos... A kiadvány, bízom benne, nem egyszerűen lemezsiker lesz, hanem élő hangversenyrepertoárunk gazdagodásának-felfrissülésének forrása; nagy öröm volna, ha a Seena di Berenice, a Miseri női, misera patria, s kivált az Arianna a Vaxos koncertpódiumainkon is elfoglalná az őt megillető helyet. A felvételen szereplő gárda interpretációja határozottan ezt a vágyat kelti a hallgatóban: Bártfai Éva kifejezőkészsége, különleges színű és szokatlanul tág skálán mozgó hangja, Nicholas McGegan mesteri fortepiano-játéka és a szombathelyi zenekar felkészült, gondos produkciója valósággal dobogó után kiált — a hangversenyrendezőknek most kellene ezt a kitűnő „készterméket” — zenei rendező-szerkesztő: Székely András — saját területükön is kamatoztatniuk. Sokan és sokat nyerhetnénk vele. (Hungaroton) Kerényi Mária Hanglemez HAYDN-KANTÁTÁK Ínyenceknek való csemege és — főként a klasszikus muzsika kedvelőinek — igazi ajándék ez a lemez, melynek remélhetőleg a folytatása sem marad el. Mert Haydn hatalmas életműve számunkra még jócskán tartogat felfedezésre érdemes kincseket, s ahogyan operáinak reneszánszát is egy jubileumi év indította el nálunk, '* . Most egy újabb ünnepi dátum szolgáltatott alkalmat arra, hogy a kantátaszerző zsenialitására ROCKLEGESTÁK 1966-1970 Ami ezen a korongon hallható, az ma már a honi „beatzene” történelme. Göczey Zsuzsa szerkesztő egy izgalmas zenei korszak muzsikáiból próbál ízelítőt adni, 1966-tól 1970-ig. Gondolná-e valaki ma, hogy volt idő, amikor Szörényi Levente még Fényes Szabolcs—Bacsó Péter szerzeményt énekelt? Aligha, pedig igaz. (Táskarádió). És abban az időben a három nagy mellett— Illés, Omega, Metró — hallatlan népszerűségre tettek szert olyan együttesek is, mint a könnyed játékosságot képviselő Echó; a diák bulik sikerbandája a Dogs; a ragyogó muzsikusokból álló Syrius; Flamm Ferenc szerző-énekes sikercsapata az Atlas, a Bajtala-trió, vagy a legendás hírű Baksa Soós János irányította Kex! De hallható a lemezen a „régi’ Hungária (Rémlátomás), Koncz Zsuzsa (Rohan az idő), a Tolcsvay-zenekar (Ne menj el!) az Omega egy Presser szerzeménnyel (Azt mondta az anyukám...) és természetesen a Faragó „Judy” vezette Scampolo-Komárral. A színes, a teljességre igényt sem tartható kitűnő válogatás, amelyről azért nagyon hiányzik a korszakot meghatározó Illés-zenekar, remek hangulatot átadva idézi meg a 60-as évek hazai „beattörténetének” egy szakaszát. (Krém) . ... .. Lato Janos