Új Tükör, 1983. január-március (20. évfolyam, 1-13. szám)
1983-01-16 / 3. szám
Nemes Endre: Az úttörők Pantheonja Mintha el se mentek volna - suttogta a fülembe a megnyitón egy ismert gyűjtő. Valóban, ha visszaemlékezünk a külföldön - ezen most gyakorlatilag Nyugat-Európa, Amerika és Ausztrália értendő - élő magyar vagy magyar származású művészek 1970-es kiállítására, és arra, hogy akkoriban milyen kiállítások voltak a Műcsarnokban, valamint emlékezetünkbe idézzük a nemrég zárt Stúdió ’82 anyagát a Tisztelet a szülőföldnek képeivel, kollázsaival és szobraival, akkor feltűnő, menynyire kisebb az eltérés a külföldi magyarok és a hazai, 35 éven aluli magyarok stílustörekvései között Nem hiszem, hogy lehet még valamilyen elmaradásról vagy éppen lemaradásról beszélni - sőt a mostani tárlat összességében szinte „konzervatívabb" a Stúdió '82-nél, tekintettel arra, hogy itt naiv művésztől kilencvenedik évén felül járó mesterig, geometrikus stílusú építésztől világhírű riportfotósig minden alkotótípus fellelhető. Hiszen a katalógusban csaknem háromszáz név és ezernyi mű található, és alig maradt ki belőlük. A kiállítók egy részével találkozott már a tárlatlátogató korábban is; vagy úgy, hogy többször is elküldték műveiket, vagy úgy, hogy hazai pályájukat a közelmúltban szakították meg, máshová települve. Ebben is különbözik a mostani bemutató az 1970- estől — nem rekeszti ki még a néhány éve diszidáltakat sem. Lehet-e ennyi mű közül „igazságosan" válogatni? Azt hiszem, ez a feladat meghaladja erőime, így kedvcsinálónak néhány olyan festményt és szobrot mutatunk be, amelyhez a leginkább alkalmazható a lap nyomdatechnikája... SZ.A. Kepes György: Mozgó természet