Új Tükör, 1983. január-március (20. évfolyam, 1-13. szám)

1983-01-16 / 3. szám

Nemes Endre: Az úttörők Pantheonja Mintha el se mentek volna - suttogta a fülembe a megnyitón egy ismert gyűjtő. Valóban, ha visszaemlékezünk a külföldön - ezen most gya­korlatilag Nyugat-Euró­­pa, Amerika és Ausztrália értendő - élő magyar vagy magyar származású művé­szek 1970-es kiállítására, és arra, hogy ak­koriban milyen kiállítások voltak a Mű­csarnokban, valamint emlékezetünkbe idézzük a nemrég zárt Stúdió ’82 anyagát a Tisztelet a szülőföldnek képeivel, kollá­zsaival és szobraival, akkor feltűnő, meny­nyire kisebb az eltérés a külföldi magya­rok és a hazai, 35 éven aluli magyarok stí­lustörekvései között Nem hiszem, hogy le­het még valamilyen elmaradásról vagy ép­pen lemaradásról beszélni - sőt a mosta­ni tárlat összességében szinte „konzervatí­­vabb" a Stúdió '82-nél, tekintettel arra, hogy itt naiv művésztől kilencvenedik évén felül járó mesterig, geometrikus stílusú épí­tésztől világhírű riportfotósig minden alko­­tótípus fellelhető. Hiszen a katalógusban csaknem háromszáz név és ezernyi mű ta­lálható, és alig maradt ki belőlük. A­ kiállítók egy részével találkozott már a tárlatlátogató korábban is; vagy úgy, hogy többször is elküldték műveiket, vagy úgy, hogy hazai pályájukat a közelmúltban szakították meg, máshová települve. Ebben is különbözik a mostani bemutató az 1970- estől — nem rekeszti ki még a néhány éve diszidáltakat sem. Lehet-e ennyi mű közül „igazságosan" válogatni? Azt hiszem, ez a feladat megha­ladja erőime, így kedvcsinálónak néhány olyan festményt és szobrot mutatunk be, amelyhez a leginkább alkalmazható a lap nyomdatechnikája... SZ.A. Kepes György: Mozgó természet

Next