Új Tükör, 1983. január-március (20. évfolyam, 1-13. szám)
1983-01-30 / 5. szám
A komikus és a törpeautó Érdeklődéssel néztem „a” Kazalt a televízióban. Eltűnődtem azon, hogy az egykor gondolkodásra, cselekvésre ösztönző szövegek és dalok ma mosolyra késztetnek. Felvetődhet, hogy igyekezetünk, a tízperces mozgalom, a gyialó és a többi, nem volt-e naivság. Kazal sztorim megírásához vissza kell ugranom a Tíz perc az nagy idő korszakába, egy teljesen más világba. A Motor Szövetség főtitkára voltam 1948-ban, amikor BMW autómat, amellyel versenyeztem is, az akkori rendeletnek megfelelően be kellett szolgáltatnom. Az akkori időknek megfelelően természetesnek tartottam, hogy sérelmemmel a közlekedési miniszterhez forduljak. A miniszternek előadtam érdemeimet, mert ez feltétele volt a jogosultságnak, s hogy saját konstrukciójú törpeautómat az úttörőknek adtam át, méghozzá díjtalanul, pedig a svédek sok ezer dollárt ígértek érte. Erről egyébként tudott a miniszter. Végül adtak egy írást, hogy a beszolgáltatott autók közül vásárolhatok egyet. Az Autóker-telepen, a Városligetben, több mint száz Topolino közül válogathattam. A kocsikat már elég régen fogyasztották, nem volt könnyű a választás. Másnap megdöbbenve láttam, hogy a nehezen kiválasztott Tepsi mellett Kazal László áll útra készen. Parázs veszekedés kezdődött. A telepvezető arra hivatkozott, mivel eddig nem jöttem az autóért, nem tartotta tovább. Kazal vágta át a gordiuszi csomót, aki nemcsak kitűnő színész, jó pszichológus is volt. Észrevette, hogy a szavak erejével úgy formál engem, ahogy akar. — Surányi elvtárs — szólt hozzám kedvesen —, csak nem fog itt két közismert egyéniség veszekedni, mármint te, a kiváló sportoló, meg én, a kiváló színész — mondotta, tegezésre fordítva a szót, mely önmagában is nagy hatással volt átkozott hiúságomra. — Egy szót se higgy a telepvezetőnek. A valóságban a dolog így játszódott le. Színészi gesztussal felkarjával átkarolta az üzletvezetőt: — Telepvezető elvtárs, aranyvirágom, adjon egy jó Topolinót Kazal Lacinak. — Majd a telepvezetőt utánozva folytatta: — Kedves művész úr, őszintén megvallom, nekem fogalmam sincs, hogy a kocsik közül melyik milyen. Surányi, a kitűnő szakember is harmadmagával két napig vizsgálta a kocsikat, amíg egyet kiválasztott. — Melyik az a kocsi? — Ez a fekete bőrüléses — mondotta a telepvezető erre a kocsira mutatva. — Akkor ez jó lesz nekem, majd maga ad a Simonyinak egy másikat és kitalál valamit. — Mit mondjak még — fejezte be Kazal az alkalmi produkciót —, ez a színtiszta igazság, Surcsikám. Miközben a telepvezető csak hápogott, Kazal kedvesen magához húzott, és így suttogott a fülembe. — Bandikám, kedves legújabb barátom. Az autó természetesen téged illet, de ugye átadod a te Laci haverodnak, aki örökké hálás lesz neked ezért. Mit tehettem ezek után? Kezdtem a válogatást elölről. A történethez tartozik, hogy „a” Kazallal ezt követően többször találkoztam. Bárhol fellépett, kitüntetett figyelmével. Emlékezetes műsoros estje a Békeszállóban. Baráti körben ültünk a kupolateremben, amikor Kardos Magda, az akkori népszerű művésznő lejött a dobogóról, és a vendégek között énekelt. Én ekkor már mint páncélos százados hófehér egyenruhában feszítettem. Amikor a művésznő énekelve mellém ért — bizonyára Kazal biztatására —, egy váratlan fordulattal az ölembe ugrott, és átölelve a nyakam, énekelt valami pikáns kuplét. Természetesen mindenki ránk figyelt. Zavaromban azt sem tudtam, hogy viselkedjem. A kezeimmel voltam a legnagyobb zavarban, nem tudtam mit kezdeni velük. Miután elment a művésznő, feleségem szemrehányó hangja térített magamhoz. — Arról nem tehetsz, hogy a művésznő az öledbe ült, de amit a kezeiddel műveltél, az mégiscsak túlzás volt. — Valamit csak kellett csinálnom, ültem volna tétlenül, mint egy mafla katona? Ezt követően novemberben találkoztunk ismét. Laci barátom a Népköztársaság úton bandukolt viharkabátban, mintha utcaseprőt játszott volna. Vágyakozva nézett felém, aki egy katonai Weapont vezettem. Amikor meglátta, hogy nyílik a Weapon ajtaja, és felismert engem, a kocsihoz futott. — Századoskám — mondta széles mosollyal —, de ni csak, azóta már tábornok lettél, mutatott alezredesi rendfokozatomra. Te mindig előkerülsz, ha Laci barátod segítségre szorul. Beszéd közben a legnagyobb természetességgel beült mellém és vizes kezével szorongatott. — Azt persze nem is kérdem, hogy elviszed-e régi barátodat a Fóti útra, az általad kiválasztott Topolinó elhozataláért, gondolom, ez természetes. Ha már egyszer elindítottál ezzel a Tapsival, akkor segíts útközben is, hapsikám. SURÁNYI ENDRE A Surányitörpeautó, 250 köbcentis motorral, melyből hazal is rendelt a Nemzetközi Vásáron 1948. A Surányitörpeautó a pesti utcán 44 . ORVOSI ÜZENETEK „Reménytelen" „ ... A következő állomásom a nőgyógyászat volt, ahol megállapították, hogy petefészek-gyulladásom nincs. Arra a kérdésre, hogy lehetséges-e esetleges fertőzés, az orvos azt válaszolta, hogy ,felesleges megtükrözni, mert át kellene szakítani a szűzhártyát, ami fájdalommal és vérzéssel jár.’ — Pár hónapja járok egy fiúval. Szexuális kapcsolat még nem jött létre köztünk (21 éves vagyok), de más formában próbáltuk kielégíteni egymást (petting). Ez nekem eleinte semmi kellemetlenséget nem okozott, viszont a hüvelynyílás körül apró repedések keletkeztek. Ezután kezdett fájni a jobb oldalam, majd a bal, végül az egész hasam alja. A mozgás néha enyhíti ezt a bizsergő érzést, de üléskor annyira ég, hogy munka közben is fel kellene állni. Minden rosszra fel vagyok készülve, már két hónapja húzódik ez a betegségem. Eddig mindig olyan boldog voltam, lehetséges, hogy ez a betegség kettétöri az életemet?” — ... Igen sok nő életét keserítik meg a nemi szervek környékén keletkező kisebb-nagyobb gyulladásos elváltozások (amelyek nem nemi betegségek: hüvelygyulladás, gyakori petefészek-gyulladás stb.). Az eljárás, amelyet követni kell, nem a levelezés, hanem a nőgyógyászati kezelés. A fokozott tisztaság mindig is alapvető követelmény volt, és az is marad. Számtalan jó irrigáló szerünk van, a puszta mosdás nem mindig elegendő, még ha alapos is. „Koros” „... 15 éves fiú vagyok, mások jóképűnek tartanak, szóval, sikerembernek számítok. ” (A kettő nem mindig azonos. Dr. B. P.) Eddig minden rendben is volna, de van egy szörnyű gátlásom! Emiatt nem tudok lányokkal tartósabb kapcsolatot kiépíteni, és félszeg vagyok velük szemben ezen a téren! Nevezetesen arról van szó, hogy a fityma nem fedi a makkomat tökéletesen, és félek, ha mindig ,kint’ van, érzéketlenné válik. — A másik problémám az, hogy a hímtestemtengelye’ nem egyenes, s ez különösen merevedésnél és.:telhető. Lehet-e ez ellen tenni valamit?” — Gátlásosságra nincs oka. A makri fed ellensége aligha okoz bajt, igen gyakori. A fehér-miű o okozott tisztaságára ügyelni kell. A hímvessző „ferdesége" semminek nem akadálya, főképp a nemi életnek nem. „December” „ ... Korosztályomhoz képest sokáig nem volt kapcsolatom senkivel. Barátnőim kiröhögtek ...” (Miért? Dr. B. P.) „ ......én meg azzal védekeztem, hogy nekem érett férfira (idősebbre) van szükségem. Ez az állapot hosszú évekig tartott, és az tudatosult bennem, hogy meg is találom az ideálomat egy apámkorú férfi személyében, aki engem szeretni fog, dédelgetni, mint édesapám tette, akit sokkal jobban szerettem, mint anyámat. A sors — és a pánik, hogy én már senkinek sem kellek — belesodort egy házasságba, ami nem sok jóval szolgált. Ahogy megszületett a gyermekem, megismerkedtem egy nálamnál 30 évvel idősebb férfival, s a hipotézis, amit évekig színeztem magamban, beteljesedett. Kapcsolatunk közel négy évig tartott, és egy pillanatnyi »elmezavarban« szakadt meg. Nem hiszem, hogy részemről is véget ért volna, mert azóta is az álomképet kergetem. — Aki ismer engem, irigyel kiegyensúlyozottságomért. —(Hej, Hölgyem, de sok baj van a látszólagos „kiegyensúlyozottságok” mögött! Dr. B. P.) — Kapcsolatkereséseimben sohasem anyagi szempontok motiváltak. Az első alkalomtól megosztottuk még a mozijegy árét is. Az álom mindig egy volt: egy idősebb férfi, aki nagyon szeret engem, és én is nagyon szerethessem őt. . . És ők gyanakodnak. Nem értik. Felmerül bennük a kérdés: mit akarok. És nem is érthetik meg, mert mire eljutnék oda, hogy beszélhessek róla, odébbállnak. Ez nekik magas . . . Elmúltam 30 éves, kellene valakihez tartoznom. Férjhez kell mennem. Fiatal férfit biztosan találnék, de mi a biztosíték arra, hogy a nagy ,és nem megint akkor tűnik-e majd fel, amikor már asszony leszek...” — Kétségtelenül szokatlan a problémája (nem csoda, hogy a férfiak gyanakszanak). Biztos, hogy nem gerontofiliával (idősebb, illetve öregek iránti nemi vágy) van gondja; ez az aberráció egyébként is ritka a nők életében. Elemezni kellene édesapjához fűződő egykori kapcsolatát; lehet, hogy őt keresi jelenlegi kapcsolataiban — ami bizony nem helyes, ha házasság formájában akarja ezt megtalálni. A szülői kapcsolat házasságban való kutatása gyakori tény, de nem sok jóra vezet; két teljesen különböző pszichés kontaktusról van szó. Javasolnám a kettő különválasztását: egyéb módon is elnyerheti idősebb emberek szeretetét, kapcsolatteremtési igényét — a házasságban inkább a szerelmet, a nemi örömöt, a gyermeknevelést igényelje. Ha szerencséje van, meg is kapja. Továbbra is várom jeligés leveleiket. Dr. B. P.