Új Tükör, 1983. január-március (20. évfolyam, 1-13. szám)
1983-03-13 / 11. szám
■ Beköszöntött a tavasz a magyar atlétikába. A sötét felhők eloszlottak a Budapest Sportcsarnok fölött és a régen várt derű, jó hangulat uralkodott az új létesítmény légkörében. Talán még a legbizakodóbbak sem számítottak arra, hogy Szalma László aranyérmet, Pálóczi Gyula ezüstérmet, Bakosi Béla és Nagy István bronzérmet nyer a XIV. fedettpályás Európa-bajnokságon. Nem tudhatjuk pontosan, hogy mit gondoltak a magyar versenyzők, amikor még csak épült az új sportcsarnok. Elképzelhető, hogy amikor megpillantották, megsokszorozta a szorgalmukat és arra készültek, hogy az új nagyteremben, a sok ezer néző előtt majd megmutatják, mire képesek. Nem is kell olyan messzire mennünk a múltban, már tapasztalhattunk hasonló jelenséget. Amikor 1953. augusztus 20-án fölavatták a Népstadiont, óriási ösztönzést adott a magyar atlétikának. Két kedvező körülmény is közrejátszott. Először is korábban hol mutathatták volna meg a magyar atléták itthon nyolcvan-kilencvenezer néző előtt, hogy mire képesek. Másodszor pedig a pálya már eleve kitűnő feltételeket biztosított az országos csúcsoknak, a világcsúcsoknak. Gondoljunk csak Iharos Sándor káprázatos futásaira vagy arra, amikor Kovács József előbb Vlagyimir Kuc, később Emil Zátopek előtt futott be a célba. Ha nincs Népstadion, ha nincs nyolcvan-kilencvenezer harsogó nézőakkor a magyar atlétika ma néhány diadallal és világrekorddal szegényebb lenne. Ugyanez az eset a Budapest Sportcsarnokkal is. A nyolcezer néző jelenléte már eleve figyelemreméltó teljesítményre ösztönözte a magyarokat. Ne keseregjünk most azon, ha előbb készül el a korszerű Budapest Sportcsarnok, akkor — elképzelhetően — a magyar atlétika is előbbre tartana. Bár a fedettpályás versenyzés nem öncélú, a szerepe elsősorban az, hogy a kedvezőtlen téli időjárás ellenére is lehetőség kínálkozzék a gyakorlásra és versenyzésre és porondja híd legyen a nyárutó és a tavaszi idény között. Mindez semmit sem von le a fedettpályás erőpróbák értékéből. A terem lehetőségeinél fogva csökkenti a versenyszámokat, mégis sok látványt izgalmat és szórakozást nyújt a nézőnek. A zárt küzdőtér és a szabadtéri pálya között olyan az eltérés, mint a különféle hangversenyek között. A teremből nem szökik ki az izgalom légköre, egy pisszenés vagy a versenyző kiáltása is feszültséget kelt. Nem is említve, itt milyen hatásos, ha a közönség teli torokkal biztatja kedvenceit. A technikai adottságok is szerencsésebbek egy nagy sportcsarnokban, minden jól megvilágítható, minden látható hallható, tehát a közönség minden változást nyomon követhet. A résztvevőknek is figyelembe kell venniök a különleges körülményeket. Főleg a futókra vonatkozik ez. Gondoljunk csak a méretek közötti eltérésre. A szabadban a stadionok ellipszisei négyszáz méteres kerületűek. A Budapest Sportcsarnokban kétszáz méter kerületű pályán versengtek a futók. Élesek tehát a kanyarok és gyakoriak. Ez mindjárt azzal jár, hogy egyáltalán nem biztos, a fedettpályán ugyanazok érvényesülnek, mint a szabadban. Az atlétika rajongói emlékeznek ilyen esetekre. Megtörtént ugyanis, hogy a harmincas években Szabó Miklóst- a nagyszerű közép- és hosszútávfutót meghívták az Egyesült Államokba. Fedett pályán azonban nem ért el olyan kitűnő eredményeket mint a szabadban. Később hasonló eset történt Rózsavölgyi Istvánnal is. Nem is olyan nagyon régen ennek ellenkezőjét is tapasztalhattuk. Major István fedett pályán 1971-ben, 1972-ben és73-ban is Európa-bajnokságot nyert. Hasonló teljesítményt azonban nem ért el nyílt téren. A sport külön világ. Mindenre találunk példát és mindennek az ellenkezőjére is. Sok versenyző bebizonyította már kivételes képességeit, akkor is, ha tető van a feje fölött, és akkor is, ha a szabad ég. A mostani Európa-bajnokságon szerepelt legjobb magyar atléták is ilyenek. Szalma László, a rendkívül jó alakú és ruganyos távolugró már többször bizonyította Európa különféle stadionjaiban, hogy remek sportember. Ezt mutatta MTI FOTÓ NÉMETH FERENC ÉS PETROVITS LÁSZLÓ FELVÉTELEI A 800 méteres női síkfutás győztese a szovjet Szvetlana Kitova befut a célba A 60 méteres női síkfutás döntőjének mezőnye a célban. Jobbról a harmadik a nyertes Marlies Göhr