Új Tükör, 1983. január-március (20. évfolyam, 1-13. szám)

1983-03-13 / 11. szám

■ Beköszöntött a tavasz a ma­gyar atlétikába. A sötét fel­hők eloszlottak a Budapest Sport­­csarnok fölött és a régen várt de­rű, jó hangulat uralkodott az új létesítmény légkörében. Talán még a legbizakodóbbak sem szá­mítottak arra, hogy Szalma László aranyérmet, Pálóczi Gyula ezüst­érmet, Bakosi Béla és Nagy István bronzérmet nyer a XIV. fedettpá­lyás Európa-bajnokságon. Nem tudhatjuk pontosan, hogy mit gondoltak a magyar verseny­zők, amikor még csak épült az új sportcsarnok. Elképzelhető, hogy amikor megpillantották, megsok­szorozta a szorgalmukat és arra készültek, hogy az új nagyterem­ben, a sok ezer néző előtt majd megmutatják, mire képesek. Nem is kell olyan messzire mennünk a múltban, már tapasztalhattunk hasonló jelenséget. Amikor 1953. augusztus 20-án fölavatták a Nép­stadiont, óriási ösztönzést adott a magyar atlétikának. Két kedvező körülmény is közrejátszott. Elő­ször is korábban hol mutathat­ták volna meg a magyar atléták itthon nyolcvan-kilencvenezer né­ző előtt, hogy mire képesek. Má­sodszor pedig a pálya már eleve kitűnő feltételeket biztosított az országos csúcsoknak, a világcsú­csoknak. Gondoljunk csak Iharos Sándor káprázatos futásaira vagy arra, amikor Kovács József előbb Vlagyimir Kuc, később Emil Zá­topek előtt futott be a célba. Ha nincs Népstadion, ha nincs nyolc­van-kilencvenezer harsogó néző­­akkor a magyar atlétika ma né­hány diadallal és világrekorddal szegényebb lenne. Ugyanez az eset a Budapest Sportcsarnokkal is. A nyolcezer néző jelenléte már eleve figye­lemreméltó teljesítményre ösztö­nözte a magyarokat. Ne kesereg­jünk most azon, ha előbb készül el a korszerű Budapest Sportcsar­nok, akkor — elképzelhetően — a magyar atlétika is előbbre tarta­na. Bár a fedettpályás versenyzés nem öncélú, a szerepe elsősorban az, hogy a kedvezőtlen téli időjá­rás ellenére is lehetőség kínálkoz­zék a gyakorlásra és versenyzésre és porondja híd legyen a nyárutó és a tavaszi idény között. Mindez semmit sem von le a fedettpályás erőpróbák értékéből. A terem le­hetőségeinél fogva csökkenti a versenyszámokat, mégis sok lát­ványt izgalmat és szórakozást nyújt a nézőnek. A zárt küzdőtér és a szabadtéri pálya között olyan az eltérés, mint a különféle hang­versenyek között. A teremből nem szökik ki az izgalom légkö­re, egy pisszenés vagy a verseny­ző kiáltása is feszültséget kelt. Nem is említve, itt milyen hatá­sos, ha a közönség teli torokkal biztatja kedvenceit. A technikai adottságok is szerencsésebbek egy nagy sportcsarnokban, minden jól megvilágítható, minden lát­ható­ hallható, tehát a közönség minden változást nyomon követ­het. A résztvevőknek is figyelem­be kell venniök a különleges kö­rülményeket. Főleg a futókra vo­natkozik ez. Gondoljunk csak a méretek közötti eltérésre. A sza­badban a stadionok ellipszisei négyszáz méteres kerületűek. A Budapest Sportcsarnokban két­száz méter kerületű pályán ver­sengtek a futók. Élesek tehát a kanyarok és gyakoriak. Ez mind­járt azzal jár, hogy egyáltalán nem biztos, a fedettpályán ugyan­azok érvényesülnek, mint a sza­badban. Az atlétika rajongói em­lékeznek ilyen esetekre. Megtör­tént ugyanis, hogy a harmincas években Szabó Miklóst- a nagy­szerű közép- és hosszútávfutót meghívták az Egyesült Államok­ba. Fedett pályán azonban nem ért el olyan kitűnő eredményeket mint a szabadban. Később hason­ló eset történt Rózsavölgyi Ist­vánnal is. Nem is olyan nagyon régen en­nek ellenkezőjét is tapasztalhat­tuk. Major István fedett pályán 1971-ben, 1972-ben és­­73-ban is Európa-bajnokságot nyert. Hason­ló teljesítményt azonban nem ért el nyílt téren. A sport külön vi­lág. Mindenre találunk példát és mindennek az ellenkezőjére is. Sok versenyző bebizonyította már kivételes képességeit, akkor is, ha tető van a feje fölött, és ak­kor is, ha a szabad ég. A mostani Európa-bajnokságon szerepelt legjobb magyar atléták is ilyenek. Szalma László, a rendkívül jó alakú és ruganyos távolugró már többször bizonyította Európa kü­lönféle stadionjaiban, hogy re­mek sportember. Ezt mutatta MTI FOTÓ NÉMETH FERENC ÉS PETROVITS LÁSZLÓ FELVÉTELEI A 800 méteres női síkfutás győztese a szovjet Szvetlana Kitova befut a célba A 60 méteres női síkfutás döntőjének mezőnye a célban. Jobbról a harmadik a nyertes Marlies Göhr

Next