Új Tükör, 1983. január-március (20. évfolyam, 1-13. szám)

1983-01-09 / 2. szám

N Zsúdot Szerb­i EGYFORMA — FORMA 1 (1982. 46. szám) A „jegyközpontúság” jó néhány év­re tekinthet vissza, talán néhány év­tizedre. Az ok egyszerű: az egyete­mi felvétel jelenlegi rendszere, ösz­­szehangolt s következetes pedagó­giai munkával lehet eredményesen küzdeni ellene, ha az egész társada­lom részt vállal benne. Az iskolának azt kell megértetnie a szülőkkel s önmagával, hogy e két legfőbb neve­lői fórum van a gyermekért s nem megfordítva. Az iskolának döntő szerepet kell vállalnia a „biológiai” szülő „pedagógiai” szülővé való át­alakításában. Néhány pedagógiai el­járásról szeretnék számot adni. Ma­gam például mint osztályfőnök, el­mentem azokba az általános iskolák­ba, amelyekből az osztályomba se­reglett 43 tanuló érkezett. A volt ta­nárok, osztályfők, igazgatók taná­csai, egykori tanítványaikról adott észrevételei sokkal többet jelentet­tek, mint az általában sablon szerint készült írásos jellemzések. Ezután került sor a szülői ház meglátogatá­sára. Megismertem azt a környeze­tet, ahonnan a gyermek naponta el­jön az iskolába. Elbeszélgettem — sokszor órákon át — a szülők peda­gógiai elgondolásairól s az iskolának a gyermek emberré, „homo sapiens”­­szé nevelését szolgáló szándékairól, módszereiről. Az Ismerd meg hazá­dat mozgalom keretében négy évre szólóan elkészítettem az országjárás tervezetét, amelyben már szerepet kaptak a szülői munkaközösség tag­jai is. Áldozatos szülők segítettek mind a terv megkomponálásában, mind a lebonyolításában. Ezek az országjárások, ahol a múlt elgondol­kodtató emlékei és a jelen tapaszta­latai ötvöződtek a gyermekek agyá­ban s szívében, mind megannyi drá­ga alkalmat jelentettek az emberré nevelés folyamatában. Külön kell szólni a pályaválasztást is megköny­­nyítő, mai életünk jobb megismeré­sét szolgáló s a szülők bevonását is maximálisan lehetővé tevő, üzemlá­togatásokról. Ezek megtervezése ugyancsak négy évre szólt. A meg­valósítás során a gyerekek megis­merték egy-egy nagyüzem (ipari, mezőgazdasági, kísérleti, egészség­­ügyi) mechanizmusát, eredményeit, árnyoldalait, problémáit. Szülői értekezlet. Ennek lehangoló tapasztalatairól szól Kiss Dénes cik­ke. Az előzőekben említett közös él­mények már meglehetősen tompítot­ták a „jegyközpontúság” életét. Nem volt roham. Egyébként a szülői ér­tekezleteket mindig úgy szerveztem meg, hogy azok egyben, s talán első­sorban, a szülők iskolájává válja­nak. Kottay Ferenc Bp., Kárpát utca 31. * A szülők érdeklődésében valóban kizárólagos és egyedül fontosnak tar­tott területe gyermekük osztályzatok­ban megnyilvánuló előmenetele — már az általános iskolában is, jó, ha nem az óvodában. Elméleti pedagó­gusaink régen felismerték, hogy a felsőoktatás deformálja a középisko­lát, rajta keresztül az általános is­kolát, tán még az óvodát is. Abban, hogy a gimnázium a csú­cson trónoló, mindenható egyetem közvetlen kiszolgálója, ma már úgy­szólván senki nem talál kivetnivalót. Ám ez a „szolga” lejjebb tekintve már úrként viselkedik. A középisko­la legelső ténykedése, hogy a felvé­teli vizsgákon egyszer megrostált gyerekekkel kemény felmérő dolgo­zatokat írat, záporoznak az elégtele­nek, s az amúgy is beilleszkedési nehézségekkel küszködő kis kama­szoknak félreérthetetlenül tudomá­sára hozza, hogy nem oda valók. Ennyire gyengén készít fel az ál­talános iskola? Ennyire. Mi sem bi­zonyítja jobban, hogy évek óta — az alapvető fontosságúnak ítélt tantár­gyakból — középiskolai előkészítő tanfolyamokat szervez — a jelek szerint gyenge hatásfokkal. Sőt, már általános iskolai előkészítőkre is szükség van. Az egészben csupán az a furcsa, hogy egyetemi előkészítő foglalkozások is működnek, mégpe­dig régebben, mint kistestvéreik. Az egysíkúnak értelmezett kímé­letlen teljesítményhajhászás, az is­kolákban is eluralkodott versenyszel­lem természetszerűleg osztja bárme­lyik intézménytípus tanulóit alapve­tően két csoportra. Győztesekre és elmaradókra, első- és másodrendű polgárokra. Az ár, melyet a közössé­get megbontó versenyeztetés oltárán fizetni kell, nem akármilyen. A felül­­kerekedés, a mindenáron való győ­zelem kényszere és utóbb már vá­gya lelkileg torzítja el a gyerekeket. Még a jó tanulók között sem alakul ki igazi közösség, hiszen féltéke­nyek, irigyek egymásra, hacsak any­­nyiban nem, hogy egyöntetűen lené­zik a gyengébbeket. A szerényebb képességűektől gyűlöletet kapnak cserébe. Az alsóbb régiókban kiala­kuló közösségi érzés alapja sem va­lami erkölcsi érték, legfeljebb a kö­zös passzivitás vagy deviáns maga­tartásforma, amellyel kirekesztettsé­güket ellensúlyozzák. Miért nem tudnak meghonosodni a tanulók együttműködésére építő tanulási-tanítási módszerek? A szo­ciálpszichológusok kikísérletezték, bebizonyították, hogy eredményessé­gükben sem maradnak alul a verse­nyeztető módszereknél. Mi nyomja, mi erősíti ezt a kétségkívül közös­ségbomlasztó rendszert? A szülők becsvágya, érvényesüléscentrikussá torzult értékrendje? Lehetséges, hi­szen az osztályzatfétis is ezt húzná alá. Ám a szülők kárhoztatott etikai értékrendjének is van gyökere. Hon­­nét szívja táplálékát? — különösen egy olyan társadalomban, amely a közösséget minden mást megelőző erkölcsi értékként írta zászlajára. ARANY ÉS MEGTALÁLT UTAK (1982. 42—50. szám) Sajnos való igaz, hogy sűrűn kell hiánycikként kezelnünk olyan kiad­ványokat, amelyek jellegüknél fog­va „standard”-nek minősülnek. Ez a helyzet könyvesboltjaink jelentős ré­szében a két közleményben említett művekkel is. Meg kell jegyeznünk, hogy 1981-ben megjelent a 3 kötetes Arany János költői művei a Szép­­irodalmi Kiadó Nagy klasszikusok sorozatában, a Toldi a Magyar Heli­kon és a Szépirodalmi közös gondo­zásában, díszes kiadásban, a Toldi­­trilógia a Móra Kiadó Diákkönyvtár sorozatában és a Buda halála ugyan­csak a Diákkönyvtár sorozatban. Verses és képeskönyv formában Reich Károly illusztrációival jelent meg egy kiadvány a Móra Kiadónál Este van, este van címmel. Az évfor­duló tiszteletére gazdagnak mondha­tó az 1982. évi kiadói termés is Arany János műveiből. Szép, ugyanakkor olcsó (29,5 Ft-os) kiadásban jelent meg a Szépirodalmi Kiadónál Arany János balladái és a Színes klassziku­sok sorozatban a Csaba-trilógia. Arany János Kapcsos Könyve az 1982. évi téli könyvvásár újdonsá­ga, az Akadémiai és a Helikon Ki­adó közös gondozásában, fakszimile kiadásban. Arany gazdag levelezéséből egy kötetnyi a Gondolat Kiadónál (Arany János leveles könyve címmel) és egy kötetnyi az Akadémia Kiadó gondo­zásában az Arany összes művei so­rozat XVI. darabjaként. A gyerme­kek részére a Móra Kiadó adta ki Arany János Juliska elbújdosása cí­mű művét lapozó formátumban. A Helikon erre az évre tervezte Arany János összes költeményes bibliofil ki­adását, ez a terv azonban az ismert importkorlátozások miatt meghiúsult. A felsorolt Arany-kiadványok a könyvesboltok nagy részében elfogy­tak. Sajnos, a könyvkiadókra és a könyvterjesztő vállalatokra érvé­nyes szabályozórendszer nem teszi lehetővé több éves szükségletnek megfelelő mennyiség kinyomtatását, illetve ennek finanszírozását. Ma­gunk is sajnáljuk elsősorban Arany János összes költeményeinek hiá­nyát, de reméljük, hogy 1983-ban kapható lesz. Ami a többi klasszikus költő gyűjteményes kiadását illeti, Petőfi Sándor összes költeményei a Nagy klasszikusok sorozatban 1981 végén, Szabó Lőrinc összes versei a Magyar remekírók sorozatában né­hány hónappal ezelőtt, Tóth Árpád összes művei 1979-ben jelent meg a Szépirodalmi Kiadó gondozásában. Arany-kötet, ha nem is az összes költői művek gyűjteményes kiadása, jelenleg kapható könyvesboltjaink­ban, a Szabó Lőrinc-gyűjtemény a sorozat előjegyzői (előfizetői) részére jelent meg, a többi klasszikus művei könyvesboltjaink többségében sajnos már nem kaphatók. A könyvszakma irányítója, a Ki­adói Főigazgatóság éppen a hasonló jellegű, más klasszikusokat és más „standard” műveket érintő panaszok enyhítése és­ az egész problémakör megoldása érdekében hathatós intéz­kedésekre készül. Egri Emil Művelt Nép Könyvterjesztő KÜLDJÖN EGY KÉPET_______________________________ EGY FUTBALLISTA FRANCIAORSZÁGBAN A napokban kezembe került egy édes emlék, amelytől nehe­zen válok meg. A képen látható kedves barátom, Sebes Gusz­ti, aki szíve-lelke volt csapatunknak, ő otthon van, én még ma is itt élek, 1923 óta. 84 éves vagyok, ma is szeretem a fut­ballt. Itt rajtam kívül kevesen élünk, akik ezt a csapatot győ­zelemre vittük. Salzer Ödön él még, velem egyidős. Többen élnek viszont odahaza, akikre szeretettel gondolok. Régi elő­fizetőjük : Francois Reiner 60, rue Carnot, Romainville Franciaország A képen az ülő sor közepén: Sebes Gusztáv, a Sporting-Club Nomade játékosaként, az 1925—26-os évadban, amelyben meg­nyerték a francia szövetségi kupát. Kedves levélírónk sajnos nem közölte, hogy ő maga hol látható a képen SPORTING-CLUB NOMADE - Champion de France 1925-26 (F.S.T.) □ 45 Miksa Lajos Kémes, Vértanúk u. 1.

Next