Új Tükör, 1983. április-június (20. évfolyam, 14-26. szám)
1983-04-03 / 14. szám
Sieti ajánlat műért fizetnek, hanem az aláírásért, meg az azonnal, a belépő vendég által méterekről is felismerhető stílusért. Azokért, amelyek nem jellegzetesek, például a gyerekrajz jellegűekért (közülük a mackós tál igen bájos) összehasonlíthatatlanul kevesebbet kérnek. Szeretnék azonban valamit leszögezni. Bennem tiszteletet ébreszt ez a kiállítás. Szász visszatalált az agyagművesség és az ornamentika ősi, keleties kapcsolatához. Adottságai arra predesztinálják, amit most csinál: a díszítőművészetre. A felület művészet a szó minden értelmében. (Képünkön kék-arany mintájú váza) Székely András Bár e négy évtizedet átfogó válogatás a sokrétű életműből ezúttal csupán a kisebb méretű festmények bemutatására vállalkozik, anyaga mainak hat. Az életrajz ismerete nélkül is ámulatot kelt az a különös életöröm, amely ott bújócskázik a drámai feszültséget hordozó kompozíciókban is. (Képünkön a Prince és Chambellan című festmény) Husz Mária MARTYN FERENC FESTMÉNYEI Pécs, Martyn-ház Könnyen megzavarja értékítéletünket, ha „eleven művészettörténet” jár köztünk. Martyn Ferenc a Párizsból hazatért Rippl-Rónai házában itatódott át egy életre az európai művészet szellemiségével. Majd amikor 15 éves franciaországi tartózkodás után Pécsre költözött, ő hozta magával az avantgárd levegőjét, s a bontakozó elvont törekvések jelentős alakja lett. Művei, konstruktív szerkesztettségük, szimbólumokkal telítettségük ellenére sem sorolhatók irányzathoz, hiszen stíluskötelmek helyett mindig egyfajta benső szabadság, világra nyitottság vezette a művészt a formák és a színek törvényszerűségeinek keresésében. Az egymáson átütő síkok, vonalak hol geometrikusan szigorú, hol hevesen játékos, hol expresszíven szürreális, távolabbi jelentésekkel telített képi világa tág teret hagy a fogadói fantázia számára. Az emlékezés belső birodalmába kalauzolják, az élet rejtett viszonylatai felé terelik a figyelmet. Folyóirat A februári számból több cikk is figyelmet érdemel. Dr. Kiss Eszter írásában azt vizsgálja, hogy miként hasznosítható energiatermelésre hazánkban a biomassza: az élő anyagnak eddig föl nem használt tömege, amely vagy visszakorhad a közfogyásba, s akkor legalább a természetben jól hasznosulhat, vagy hulladékként még termeli, rontja is környezetünket. A városi hulladékok begyűjtésének és hasznosításának kérdéseiről, különös tekintettel Budapestre, dr. Hajdú György és Somos Béla ír. Rab Attila pedig áttekinti, hogyan történik, mennyire eredményes ma hazánkban az újrafeldolgozásra oly igen alkalmas papír hasznosítása. Meglehet, akadnak, akik a Búvárt még ma is „csak” kis természetbúvárok, ifjú akvaristák vagy éppen a könnyűbúvársport szerelmesei lapjának vélik. Ezért kár volna sok évtizede ismert címét megváltoztatni. Ám a komplex természet- és környezetvédelem, amelynek korszerű szemlélete oly lassan terjed csak el hazánkban, alapvonásaiban ilyen lapot kíván, amely egyszerre, egymás mellett szól a Kiskunsági Nemzeti Park szépségeiről és értékeiről; a környezetvédelem gondjairól, konfliktusairól Borsod megyében; a kubai krokodiltenyésztésről — és a hulladékbegyűjtés meglehet, kissé „gusztustalan”, ám életbevágóan fontos kérdéseiről. Ezért tartom én gazdag, jó számnak a februári Búvárt. S talán ha harcosabb lenne, többször és bátrabban menne élesebb csatákba az értetlenekkel, hanyagokkal, bűnösökkel, akik az ország bármely részén, bármely poszton rongálják életlehetőségeinket, felelőtlenül bánva a természettel, az ember környezetével, akkor tekintélye, olvasottsága is növekedhetne. S ezzel hatása is. Úgy például, ahogyan a márciusi számban Lőrincz István szolnoki természetvédelmi felügyelő kipécézi, miként puskázhattak olasz vendégvadászok — mégpedig a MAVAD tevőleges közreműködésével! — az engedélyezett balkáni gerlék helyett a védett vadgerlékre, amelyekből csak az utolsó, bűnjelekkel bizonyított esetben 238 esett áldozatul. A védett madarak e tömeg mészárlásáért — amely egyáltalán nem írható a véletlen vagy a tudatlanság számlájára, hiszen a vadásztatok jól ismerik vagy kellene hogy ismerjék természetvédelmi rendelkezéseinket — a vétkes vadásztársaságnak százezres kártérítést kellett fizetnie, s az olaszok sem vihették haza a zsákmányt. Ez azonban sovány vigasz. Lázár István ÚJ TÜKÖR Képes kulturális hetilap Főszerkesztő: BENJAMIN LÁSZLÓ Főszerkesztő-helyettes: FEKETE SÁNDOR Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin körút 9—11. 1073 Telefon: 221-285, 429-350, 222-408 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT HU ISSN 0133-1361 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Postacím: Budapest V., József nádor tér 1. — 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: negyedévre 102,— Ft, 12 évre 204,— Ft, 1 évre 408,- Ft. (T) 83.0165 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme, Budapest, rotációs mélynyomás. Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató. INDEX: 25 817. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. MEGFEJTÉS Megvan! Ez a magyar SZEF művészet kulcsa!