Új Tükör, 1983. április-június (20. évfolyam, 14-26. szám)

1983-04-03 / 14. szám

Sieti ajánlat műért fizetnek, hanem az aláírásért, meg az azonnal, a belépő vendég ál­tal méterekről is felismerhető stílu­sért. Azokért, amelyek nem jelleg­zetesek, például a gyerekrajz jelle­gűekért (közülük a mackós tál igen bájos) összehasonlíthatatlanul keve­sebbet kérnek. Szeretnék azonban valamit leszö­gezni. Bennem tiszteletet ébreszt ez a kiállítás. Szász visszatalált az agyagművesség és az ornamentika ősi, keleties kapcsolatához. Adottsá­gai arra predesztinálják, amit most csinál: a díszítőművészetre. A felü­let művésze­t a szó minden értel­mében. (Képünkön kék-arany min­tájú váza) Székely András Bár e négy évtizedet átfogó válo­gatás a sokrétű életműből ezúttal csupán a kisebb méretű festmények bemutatására vállalkozik, anyaga mainak hat. Az életrajz ismerete nélkül is ámulatot kelt az a különös életöröm, amely ott bújócskázik a drámai feszültséget hordozó kompo­zíciókban is. (Képünkön a Prince és Chambellan című festmény) Husz Mária MARTYN FERENC FESTMÉNYEI Pécs, Martyn-ház Könnyen megzavarja értékítéletün­ket, ha „eleven művészettörténet” jár köztünk. Martyn Ferenc a Pá­rizsból hazatért Rippl-Rónai házá­ban itatódott át egy életre az euró­pai művészet szellemiségével. Majd amikor 15 éves franciaországi tartóz­kodás után Pécsre költözött, ő hoz­ta magával az avantgárd levegőjét, s a bontakozó elvont törekvések je­lentős alakja lett. Művei, konstruktív szerkesztettsé­­gük, szimbólumokkal telítettségük ellenére sem sorolhatók irányzathoz, hiszen stíluskötelmek helyett mindig egyfajta benső szabadság, világra nyitottság vezette a művészt a for­mák és a színek törvényszerűségei­nek keresésében. Az egymáson át­ütő síkok, vonalak hol geometriku­san szigorú, hol hevesen játékos, hol expresszíven szürreális, távolabbi jelentésekkel telített képi világa tág teret hagy a fogadói fantázia számá­ra. Az emlékezés belső birodalmába kalauzolják, az élet rejtett viszony­latai felé terelik a figyelmet. Folyóirat A februári számból több cikk is fi­gyelmet érdemel. Dr. Kiss Eszter írásában azt vizsgálja, hogy miként hasznosítható energiatermelésre ha­zánkban a biomassza: az élő anyag­nak eddig föl nem használt tömege, amely vagy visszakorhad a közfog­­yásba, s akkor legalább a természet­ben jól hasznosulhat, vagy hulladék­ként még termeli, rontja is környe­zetünket. A városi hulladékok be­gyűjtésének és hasznosításának kér­déseiről, különös tekintettel Buda­pestre, dr. Hajdú György és Somos Béla ír. Rab Attila pedig áttekinti, hogyan történik, mennyire eredmé­nyes ma hazánkban az újrafeldol­gozásra oly igen alkalmas papír hasznosítása. Meglehet, akadnak, akik a Búvárt még ma is „csak” kis természetbúvárok, ifjú akvaristák vagy éppen a könnyűbúvársport sze­relmesei lapjának vélik. Ezért kár volna sok évtizede ismert címét megváltoztatni. Ám a komplex ter­mészet- és környezetvédelem, amely­nek korszerű szemlélete oly lassan terjed csak el hazánkban, alapvoná­saiban ilyen lapot kíván, amely egy­szerre, egymás mellett szól a Kis­kunsági Nemzeti Park szépségeiről és értékeiről; a környezetvédelem gondjairól, konfliktusairól Borsod megyében; a kubai krokodiltenyész­tésről — és a hulladékbegyűjtés meglehet, kissé „gusztustalan”, ám életbevágóan fontos kérdéseiről. Ezért tartom én gazdag, jó számnak a februári Búvárt. S talán ha harco­sabb lenne, többször és bátrabban menne élesebb csatákba az értetle­­nekkel, hanyagokkal, bűnösökkel, akik az ország bármely részén, bár­mely poszton rongálják életlehetősé­geinket, felelőtlenül bánva a termé­szettel, az ember környezetével, ak­kor tekintélye, olvasottsága is növe­kedhetne. S ezzel hatása is. Úgy pél­dául, ahogyan a márciusi számban Lőrincz István szolnoki természet­­védelmi felügyelő kipécézi, miként puskázhattak olasz vendégvadászok — mégpedig a MAVAD tevőleges közreműködésével! — az engedélye­zett balkáni gerlék helyett a védett vadgerlékre, amelyekből csak az utolsó, bűnjelekkel bizonyított eset­ben 238 esett áldozatul. A védett madarak e tömeg mészárlásáért — amely egyáltalán nem írható a vélet­len vagy a tudatlanság számlájára, hiszen a vadásztatok jól ismerik vagy kellene hogy ismerjék termé­szetvédelmi rendelkezéseinket — a vétkes vadásztársaságnak százezres kártérítést kellett fizetnie, s az ola­szok sem vihették haza a zsákmányt. Ez azonban sovány vigasz. Lázár István ÚJ TÜKÖR Képes kulturális hetilap Főszerkesztő: BENJAMIN LÁSZLÓ Főszerkesztő-helyettes: FEKETE SÁNDOR Szerkesztőség: Budapest VII., Lenin körút 9—11. 1073 Telefon: 221-285, 429-350, 222-408 Kiadja: LAPKIADÓ VÁLLALAT Budapest VII., Lenin krt. 9—11. Felelős kiadó: SIKLÓSI NORBERT HU ISSN 0133-1361 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (Postacím: Budapest V., József nádor tér 1. — 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj: ne­gyedévre 102,— Ft, 12 évre 204,— Ft, 1 évre 408,- Ft. (T) 83.0165 Athenaeum Nyomda Kozma utcai üzeme, Budapest, rotációs­­ mélynyomás. Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató. INDEX: 25 817. Meg nem rendelt fényképekért és kéziratokért a szerkesztőség nem vállal felelősséget. MEGFEJTÉS Megvan! Ez a magyar SZEF művészet kulcsa!

Next