Új Tükör, 1983. április-június (20. évfolyam, 14-26. szám)
1983-04-03 / 14. szám
RtöV Mit mond egy laikus? Ha van hely nálunk valahol, ahol fiataloknak tudatosan kell egészségesre formálniuk hétköznapjaikat, ahol mindenkinek igyekeznie kell maximálisan kihasználni minden sportolási, mozgási lehetőséget, az az orvostudományi egyetem. Hangsúlyozzuk: ezt állíthatná egy laikus ... Szomorúan kell tehát megállapítani, hogy néhány kivételtől eltekintve mindenhol romlottak az eredmények, vagyis csökkent a gyorsaság, az erő, az állóképesség. Rossz rágondolni, hogy mi lesz ezekből az egyetemistákból, ha harmad-, negyed-, ötöd- vagy hatodévesek lesznek. Hiszen — az általános orvosi kart kivéve, ahol egy esztendővel tovább tart a képzés — csak az első két tanévben van kötelező testnevelés ... Elgondolkoztató, hogy akik egész életükben azon munkálkodnak majd, hogy megőrizzék egy egész társadalom egészségét, ifjúkoruk zenitjén állítanak ki magukról rendkívül gyenge bizonyítványt. Hiszen nemhogy javulna az egyébként sem ideális fizikai állapotuk, hanem csökken a teljesítőképességük. Anélkül, hogy túlságosan belemélyednénk ebbe a témába, a tárgyra térhetünk: testnevelési óra az orvosi egyetemen. Színhely: a margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszoda, annak is a nyitott, 50 m-es medencéje. A testnevelő tanárok: Verbényi József, a tanszék egyik helyettes vezetője és dr. Vass Ádámné. Jótékonyan takar és a hidegtől némileg véd a vastag párafelhő... — Ez az egyetlen lehetőség a testnevelési órák megtartására? — kérdezzük. — Majdnem. Az egyetemnek ugyanis egyetlen 14X9 méteres tornatermen (?) kívül nincs semmilyen saját sportlétesítménye. Ebben a parányi teremben gyógytestnevelést tartunk, kondicionáló tornára használjuk és ezzel kész. Minden más sportolási lehetőség kimerül a szigeti és a Komjádi uszodában. Itt azok úsznak, akik megnyugtató biztonsággal képesek tempózni a medencében, a „Komi”-ban tartjuk a tanfolyamokat azoknak, akik még nem tudnak úszni. — Ilyen is akad, mondjuk másodéves egyetemista korban? — Szerencsére egyre csökkenő számban, de igen. — Őszintén: mennyire fontos az egyetemen a sport, a testnevelés? Hova sorolják, mondjuk, a testnevelési tanszéket? — A sor végére. — Itt, most az orrunk előtt egy első éves gyógyszerész-évfolyam néhány lánytanulója tempózik. Kiderült az előcsarnokban végighallgatott katalógusból, vajon ők szeretik ezt csinálni? Nem fáznak? És egyáltalán: mennyit úsznak? Mire elég ez a röpke fél-háromnegyed óra? — Kedvvel, viszonylag lelkesen, s rendszerint fegyelmezetten végzik sorolni az érveket, miért is kényszerültünk a feltételes mód használatára. Legyen elegendő röpke áttekintést adni a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. és II. éveseinek szokásos év eleji felméréséről, amelynek során a testnevelési tanszék dolgozói az általános fizikai állapotra kíváncsiak. Íme: Futás a Margitszigeten BOROS JENŐ FELVÉTELEI a hallgatók a testnevelési óra feladatait. Kénytelenek is erre, mert bár osztályozás nincs ebből a tantárgyból, az aláírás megszerzése fontos követelmény. Az órák hatvan százalékát kell gyakorlatilag elvégezniük az aláírásért. Az itt töltött idő alatt különben körülbelül 300—900 métert úsznak ... — Hányszor egy héten? — Egyszer. Még ennek a kevésnek is jótékony hatása van, mert az idősebbek, a harmad-, negyedévesek is gyakran megkeresnek bennünket és uszodajegyeket kérnek. — Mi történik akkor, ha jobb az idő? — Rendelkezésünkre áll a népligeti sporttelep, ahol három kézi- és kosárlabdára, valamint futballra, egy röplabdára és öt teniszezésre alkalmas pálya várja a hallgatókat. Egyidőben 60—60 férfi és nő részére biztosított az öltözködési lehetőség, ennyien sportolhatnak egyszerre. — Ez már valami, de ez sem sok. Várható valamilyen változás? — Igen, a tanév végére elkészül a Zágrábi úton, tehát az egyetemről könnyen megközelíthetően a saját tornacsarnokunk. Sajnos, bármenynyire is örülünk neki, máris panaszkodhatunk: még meg sincs, máris kinőttük. A beruházás anyagi lehetőségei annyira korlátozottak voltak, hogy kevés lesz a kiszolgáló helyiség, csupán 40—40 embernek elég az öltöző, így túlságosan nem javul a helyzetünk, hiszen az egyetem három karán összesen 1857 hallgató testneveléséről kell gondoskodni. Verbényi József (59 éves) megjárta az iskolai testnevelés minden egyes lépcsőfokát. 1947-ben kezdett általános iskolában tanítani, azután hosszabb időt töltött a Testnevelési Főiskolán (kosárlabdában mesteredző!), majd másfél évtizedig az újpesti Könyves Kálmán gimnáziumban oktatta a középiskolásokat és végül 1975-ben került a SOTE testnevelési tanszékére. Puritán egyszerűséggel fogalmazza meg véleményét a felsőoktatás testnevelési óráinak lényegéről. — Mi határozza meg a testnevelési órák tartalmát az egyetemeken? — Először is egyértelműen behatárolja az, hogy milyen létesítmények vannak, azután, természetesen, befolyásolja a tanár személyisége, pedagógiai felkészültsége, tapasztalata, és — döntő módon — ambíciója. Lényeges a tanár-diák személyi kapcsolat, a hangulatteremtési készség, az ösztönzés minősége, az érdeklődés felkeltése. — Mi a célja az egyetemi testnevelésnek, különös tekintettel arra, hogy az egyetemisták várhatóan hamarosan szülők lesznek, döntenek egy következő nemzedék testkultúrájáról is? — A célunk csak egy lehet: megszerettetni a testnevelést, semmi esetre sem szabad elriasztani a fiatalokat a mozgástól, a sportolástól. Megpróbáljuk őket rendszerességre nevelni és közben intenzív terhelést nyújtunk, mivel tisztában vagyunk vele: ez az utolsó alkalom, hogy kötelező részt venniük valamilyen testedzési formában. — Milyen a visszajelzés, hogyan fogadják a hallgatók a nem csekély erőfeszítéseket ? — Döntően nem tudjuk megváltoztatni azt a szemléletüket, amit a középiskolából hoztak magukkal. Ennek megfelelően egy részük nyűgnek tekinti a testnevelést, a többség igényli a mozgást, s egy bizonyos hányaduk többet és színvonalasabbat szeretne kapni annál, mint amit mi nyújtani tudunk számukra. A tanszékvezető-helyettes — elsősorban sok évtizedes tapasztalatára hivatkozva — kijelentette: a létesítményhelyzet döntően befolyásoló tényező az iskolai testnevelésben. Még csak annyit fűzött ehhez hozzá: — Tizennégyen dolgozunk az egyetem testnevelési tanszékén. Valamennyiünknek van speciális szakterülete. Hogy a tanszékvezetőt, Som Ferencet említsem, őt mindenki elsősorban a kézilabdás múltja miatt ismeri, Gyerő Csabáné egykor válogatott művészi tornász volt, Thomann Antalt, az egykori futballedzőt sem kell külön bemutatni és még sorolhatnám hosszasan a kollégákat ... Ez is bizonyíték arra, hogy kedvezőbb helyzetben mennyivel többet tudnánk tenni a felnövekvő nemzedék egészségesebb életmódjáért, sportosabb szemléletének kialakításáért ... Eddig tartott körsétánk, a laza szálon összefüggő három írásból álló cikksorozat, amellyel az iskolai test- FÉRFIAK 100 m 2800 m fekvőtámasz hasizom hátizom I. évf. 13.8 12:08 31 47 40 II. évf. 14.4 13:30 33 38 37 NDK 60 m 1600 m fekvőtámasz hasizom hátizom I. évf. 10.3 9:49 12 29 29 II. évf. 10.6 10:12 11 34 40 34 □