Új Tükör, 1983. július-szeptember (20. évfolyam, 27-39. szám)
1983-09-18 / 38. szám
több a múló bosszúságnál. Először is, hol győzzön a csapat, ha nem itthon? A hazai pálya előnyeit ajánlatos kihasználni. Nem újdonság ez, Mezey György éppen úgy tudja, mint az ifjú szurkoló, aki csak most ismerkedik a futballal, és éppen az újoncok kedvéért ült le kétszer kilencven percre a Népstadionban. A kapitány éppen ezért sajnálta nagyon, hogy az olimpiai válogatott, bár jól játszott, mégis veszített. Minden remény még nem foszlott szét, azonban mindenképpen zsugorodott, mint az a bizonyos szamárbőr. Másodszor, érdemes bizonyos párhuzamot vonni a magyar-szovjet és a magyar-nyugatnémet mérkőzés között. Az olimpiai csapat tétért játszott, időnként tetszetősen játszott és veszített. Ezzel szemben mi történt a nyugatnémetek elleni találkozón? A magyar válogatott tét nélküli mérkőzésen időnként tetszetősen játszott, és döntetlent ért el. Igaz, hogy a nyugatnémet csapatból hiányzott Rummenigge, Dremmler, Stielike és Schuster, de ez nem von le a magyarok teljesítményéből. Az egyes-egyes döntetlen figyelemreméltó eredmény. Kiindulási alapot adhat a további erőfeszítésekhez, a megújulás következő szakaszához. Öröm. Vigasz. Serkentés. Az a körülmény, hogyha tétje van a mérkőzésnek, akkor a magyarok gyakrabban vesztesként távoznak a porondról, mint ahogy ezt az erőviszonyok indokolnák, elgondolkoztató jelenség, és mélyebb elemzést kíván. Számtalanszor nem is a tehetség, a felkészültség és a tudás a kevés, hanem az a lelkierő hiányzik, amely nemcsak a két egyenlő erő között dönt, hanem néhányszor még lehetővé teszi a világraszóló hőstetteket is, amikor az átlényegült, áttüzesedett ember legyőzi az elbizakodott, lomha gondolkodású óriást, amint ezt Dávid tette Góliáttal. A magyar sportban mostanában ritka a feltűnést keltő bravúr, amikor az előzetes rideg számításokat felborítja a harci kedv, a találékonyság, a vereséget, a lehetetlent nem ismerő szellemiség, amely megváltoztathatja a szemben álló felek erőviszonyait. A nyugatnémetek elleni mérkőzés néhányszor visszaidézett némi légkört, hangulatot abból, milyen is, amikor a kicsi nem tiszteli fölöslegesen az elbizakodott nagyot, aki azt hiszi, világhírneve már önmagában is besűrítteti vagy legalábbis besodorja a labdát az ellenfél hálójába. Tét nélküli, úgynevezett barátságos találkozón időnként elérnek figyelemre méltót a magyarok. A neheze ezután következik. Ha tét van, akkor is fittyet kell hányni az előzetes esélylatolgatásoknak, nem szabad megbarátkozni a vereség gondolatával, hanem rendkívüli lelkierővel kell nekigyürkőzni a csatáknak. Ha azonban ezt csak a futballisták szívelik meg, ez kevés. Ritkán volt ennyire lényeges szerepük az önbizalmat adó győzelmeknek, mint éppen most. Nem csak a közeledő Los Angeles miatt, hanem azért is, mert a sportélet szerkezete eléggé sebezhető, meglehetősen sebezhető. Az élen vagy középen maradni a nemzetközi rangsorban, lényegesen könynyebb, mint a lecsúszás után újra fölfelé indulni. Merre haladunk ? Talán hamarabb megtudjuk, mint gondolnánk. Elképzelhető, hogy egy esztendő alatt kiderül, a győzelem vagy a vereség lesz-e gyakoribb. Molnár Károly Jupp Derwall, nyugatnémet kapitány azt hitte, hogy Budapesten is így örülhet. Ez a felvétel nem a Népstadionban készült Toni Schumacher . Fehér ruhák, hosszú „csápokkal”, hirányzékokkal felszerelt íjaik, karcsú nyilaik, csöndes, befelé forduló emberek ... Íjászat. Egyike a kortalan sportágaknak. A moszkvai olimpián a mezőnyben még 47 éves (!) induló is akadt. Az Egyesült Államok csapata 1975-ban és 1981-ben a világbajnokságon ugyanazokból állt... Hazáinkban Nagy Béla, a Tipográfia TE tizenegyszeresmagyar bajnoka fémjelzi e sportágait. Volit már Olimpiai ötödik, világbajnoki hetedik helyezett... 1970 óta jóformán minden jelentős versenyen az élmezőnyben végzett. München, és Moszkva után Los Angelesre készülődik. Kétszeresen is. Idén, október közepén ugyanis már az Olimpiai pályán — a kaliforniai világváros déli csücskében, Long Beachben — rendezik a világbajnokságot. Nagy Béla (civilben a Budapest Sportcsarnok főmérnöke) már biztos utazó nőik számít... — Előre is elnézést a kérdésért. Nem szemtelenkedni akarok. Sportembernek tartja magát? — Á, értem. Szóval azért kérdezi, mert az íjászat nem tartozik a véresvetrejifércas sportágak közé... Igen, sporberrthernek tartommagam, s nem elsősorban azért, mert ilyen vagy olyan sportágat űzök. Hanem, mert a sportolás, a sportszerű küzdelem, a játékos és mégis halálosan komoly vetélkedés híve vagyok. Sportembernek lenni több, mint viselkedésformai, jellembeli tulajdonság ... Ismerek élsportolót, akiiről nem mondanám, hogy sportember. — Az íjászatot kevésbé ismerők a legteljesebb jóindulat mellett is gyakran hozakodnak elő a Tell Vilmos hasonlattal. Magam is megtettem már egyszer, de mintha megfagyott volna körülöttem a levegő interjú közben. Miért utálják az íjászok, ha a nagy svájci vadászhoz mérik őket? — Nagyon egyszerű. Mert Te® számszeríjjal lőtt, ez a legkevésbé sem hasonlít a mi felszerelésünkre. Sokkal inkább a légpusásokénak Egyébként olyan biztosan lehet vele célozni is. Két éve a világbajnokságon horribilis összegért láttam egy ilyen nyllpuskát. Kétszázötven méterig ,,halálpanttásan” lőtt... — Ha már szóba került, az ezidáig monopol helyzetet élvező nyugatnémet Hoyt-cég lemondott az íjászfelszerelések világpiaci egyeduralmáról és átadta a „hatalmat” az amerikai Eastman-cégnek, ami máris új, karbon—alumínium ötvözetű nyilakkal próbálkozik. A hírek szerint ez a nyíl jelentősen gyorsabb és stabilabb a korábbi Hoyt félénél. — Nagyon kiváncsi vagyok rá, hogyan repül. Nem lennékmeglepve, ha a VB-n az amerikaiak már ezzel versenyeznének. A dologban csak az a kellemietlem, hogy minden bizonnyal nem dobják piacra egészen az olimpiáig. Ily módon a többi csapat hátrányban lesz. Ráadásul vámtörvényekre hivatkozva a japán Yamaha felszerelésieket sem engedik be az Államokba. Na már most, a legutóbbi világbajnokságon a résztvevők hetven, százaléka használt valamilyen Yamaha felszerelést. Nekem például az irányzékom Yamaha... Nem tudom hova fog ez vezetni. A cégfeliratot lektapargatni nyilvánvalóan nem kielégítő megoldás. — Hogyan, a nemzetközi szövetség képtelen e diszkriminációnak elejét venni? — Hát? Mindenesetre eléggé tehetetlen ... Ezen a világbajnokságon ugyan lesz egy FITA-kongresszus, de ki tudja milyen döntés születik. Túl közel van már az olimpiai — Amennyiben mégis megvehetők lesznek az újfajta nyilak, mit gondol, nekünk sikerül-e beszerezni belőle? — Hogy már gondolok, az mellékies, mindenesetre az 1920-as olimpia utáni első olyan olimpián, ahol újra szerepelt az íjászat, Münchenben az amerikai John Williams olyan fém középrészes íjjal nyert, ami egyedüli csak neki volt. Májusban tért rá és augusztusban nyert is vele. Nos, ezt a márkát a világ legtöbb táján már egy év múlva használták. Én az 1975-ös VB-re még faíjjal utaztam. Csak az év novemberében, jutottam hozzá ... Azóta is azt használom. — Az íjászat technikai sportág. Ha nem tévedek a felszerelés szerepe óriási. — Úgy van. — És a pályáé? — i Mellékes. A távolság mindenütt egyforma. Tatáin az időjárás az, ami nem egyformán hat a versenyzőkre. A szeles, bökdösős idő az amúgy is lassan lövőket kevésbé sújtja, mint azokrait, akik két-három másodperc alatt engedik ki a vesszőt... "Én, ha jó erőben vagyok, nem riadok vissza a rossz időtől. — Hogyan versenyez általában? Mivel foglalkozik? Idegesíti-e az ellenfelek eredménye? — Kisebb versenyeken még csak elnézelődik az ember, időnként hátrébb megy az edzőjéhez ... A nagyokon azonban magára marad, megszűnik a külvilág, még az is, amit az ellenfél produkál. Semmi értelme azt lesni, hogy állnak. — Mi tudná kihozni mégis a sodrából? — Nem is tudom. Semmi olyasmi, ami zavarna, nem történhet. Azért vannak a rendezők. — Egyébként is nyugodt embernek tartja magát? — Azt mondják... — Melyik versenyére emlékszik viszsza a legszívesebben? — Nem az olimpiára. Annál az ötödik helynél többre tartom az 1981-es puntalan VB-t, ahol négy-négy japán, amerikai, svéd, orosz „nagyágyú” között a hetedik lettem. — Melyik szereplésével a legelégedetlenebb? — Az 1976-os koppenhágai EB-vel. Életem legjobb formájában voltam és erre a helyszínen túltedzettem magam. "Napokon keresztül csak lőttem, lőttem. Akármelyik világnnagyságmellé álltam be, jobb voltam nála... Aztán mire eljött a verseny, már nem volt meg az a bizonyos „Lövészéhség”. Fejre álltam. Akkor őt is határoztuk edzőmmel, dr. Mónus Andrással, hogy ilyesfajta baki többet nem fordulhat ellő. — Már a fiai is olyan nagyok, hogy kóstolgatják az íjászatot, ön meddig csinálja? —■ 1957-ben kezdtem, de egyelőre jó erőben érzem magam. Ez a sport egyébként is az idegekben dől el. Majd vigyázok magamra... MORVAI KATALIN Nagy Béla □ 3S