Új Tükör, 1983. július-szeptember (20. évfolyam, 27-39. szám)
1983-07-10 / 28. szám
■ Végig érződött a feszültség a plovdivi Novotel tágas termében, ahol földrészünk legjobb sakkcsapatai adtak egymásnak találkozót. Amíg odakint a turisták Trákia híres városának nevezetességeit, így a Szahattepe messziről szembeszökő tizenhét és fél méter magas óratornyát csodálták, addig a mesterek az összehasonlíthatatlanabbul kisebb méretű sakkórákat fürkészték. — Nézzétek és csodáljátok! — ez olvasható a hatalmas tornyon. A sakkozók órájára viszont ezt írhatnák ki: — Nézzétek és lépjetek, hogy a játszmáitokat csodálhassák! A nyolcadik Európa-bajnokságot azonban nem annyira a káprázatos elgondolások, hanem inkább a heves csaták jellemezték, mint ahogy valaha a Balkán-félszigetnek ezt a részét a trák, a római, a hun, a keresztes és a török hadak fegyvereinek zaja tette hangossá. Minden pont, sőt fél pont különösen értékes volt, már csak azért is, mert a döntés az utolsó fordulóra maradt. Legalábbis a harmadik-negyedik-ötödik helyet illetően. Bennünket, magyarokat ugyanis ez érdekelt. Az első hely, az aranyérem sorsa már akkor eldőlt, amikor a plovdivi sakkcsata még el sem kezdődött. A szovjet csapat olyan nagyságokat vonultatott fel, akik már eleve kilátástalanná tették a többi válogatott számára, hogy felpillantson vagy netán feljuthasson a dobogó legmagasabb fokára. Micsoda nevek: Karpov, Petroszjan, Polugajevszkij, Beljavszkij, Tukmanov, Pszahisz, Juszupov, Romanyisin és Geller. Holott ez még tartalékos csapat. Nem jött el a plovdivi Európa-bajnokságra Szmiszlov, aki a Ribli Zoltán elleni páros mérkőzésre készülődik Hiányzott Kaszparov is, mert a fiatal szovjet sakktitánt már leköti a Viktor Korcsnojjal vívandó küzdelem. Nem kapott helyet a szovjet válogatottban Tál és Szpasszkij sem. A csapat a két exvilágbajnok felkészültsége, tapasztalata és aranyat érő virtuozitása nélkül is nyílegyenesen, magabiztosan, megtorpanás nélkül haladt előre. Győzelmét senki és semmi nem tehette kétségessé. Ahol ennyi ragyogó játékos közül válogathat a kapitány, ott nem okozhat bajt, ha valaki meghal, nem bírja a klímát vagy időnként elkerülhetetlenül holtpontra jut. Amilyen fölényesen vezetett Plovdivban a szovjet válogatott és első helyét senki sem veszélyeztethette, olyannyira bizonytalan volt, ki kerül fel még a dobogóra. A sakkozásban hagyományos magyar—jugoszláv párbaj ezúttal is folytatódott. Eleinte reménykedtünk, sikerül megelőznünk déli szomszédaink csapatát. Mutatkozott is esély erre. Ahogy haladtunk előre fordulóról fordulóra, egyre inkább kiderült, hogy Ljubojevics vezérletével a jugoszlávok határozottabban, szorgalmasabban és következetesebben gyűjtögetik a pontokat. Az Európa-bajnokság második félidejében elénk kerültek. Érdemes a játszmáikat elemezni. A szakértők ezt becsülettel meg is teszik. De talán ez nem elegendő. Érdemes lenne felmérni, milyen emberi kapcsolatok kellenek ahhoz, hogy az egyszerre nyolc asztalon küzdő nyolcnyolc sakkozó ne külön-külön magányos hősnek érezze magát, hanem úgy küzdjön, mint egy a nyolc közül, akit a többi, ha nyer, ha veszít, semmiképpen nem nélkülözhet. Talán hasznos lenne tudni azt is, hogy a mienknél eredményesebb csapatokban mennyit és mit beszélgetnek egymással a különböző rangú mesterek. Nimzoindiai védelemről, angol megnyitásról, a függő állás esélyeiről vitatkoznak, ha egyáltalán szót váltanak egymással , vagy netán másról is? Mindez azért érdemel figyelmet, mert már odakint is hallottam, és tapasztaltam is, hogy a jugoszláv csapat azért nyert ezüstérmet, mert egységesebb volt, mint azok a veszélytársai, amelyek mögé kerültek. A siker valamennyi előfeltételeit aligha lehet megszerezni csak az asztalnál a bábuk tologatása közben vagy a klasszikusok játszmáinak tanulmányozása idején. Azonban még az sem elegendő, ha valaki úszással, teniszezéssel vagy más testedzéssel növeli az erőnlétét. Másféle és több előkészület nemesíthetné ezüstté a bronzot. Bárcsak mielőbb rábukkannánk erre a módszerre, örülhetünk azonban addig is, mert sakkozóink egy lépést mindenképpen tettek előre a luzerni olimpia óta. 1982-ben a férficsapat Svájcban csak a negyedik-ötödik helyet tudta megszerezni. A mostani Európa-bajnokságon viszont mindössze a szovjet és a jugoszláv válogatott előzte meg a magyarokat. Voltak kellemes órák, így például, amikor a magyarok legyőzték a dánokat, a bolgárokat, azonban igen rosszul hatott a vereség a hollandoktól. Ülünk a Novotel hűvös termében és nem akarunk hinni a szemünknek. Portisch Lajos tiszteletreméltó bátorsággal küzd Timman ellen, mindenképpen megadásra akarja kényszeríteni a világhírű holland mestert. A legnehezebb az első táblán játszani, mert itt a legerősebbek a vetélytársak. De ez még nem minden. Óriási felelősség nyomja a vállát annak, aki a csapatvezér- A holland Timman Minden hely foglalt a Novotel szállóban a nézőtéren Gongütésre indulnak a sakkórák Anatolij Karpov autogramot ad Ribli Zoltán Adorján András 34 □