Új Tükör, 1983. október-december (20. évfolyam, 40-52. szám)
1983-10-02 / 40. szám
giati ajánlat AZ OLVASÁS, NYOMOZÁS ÉS FELFEDEZÉS Halász László esszéi Tudománya segítségével arra keresett magyarázatokat,mitől és hogyan keletkezik műélvezetünk, milyen tulajdonságaival hat egy vagy több mű az érzelmeinkre, képzeletünkre, intellektusunkra. Nehézkes című összefoglaló munkája azért lehet a hazai olvasáskutatás — nemzetközileg jelentős — eredményeinek egyik reprezentatív alapkönyve, mert mentes mind a szakegyoldalúságtól (tehát nem vonatkoztat el a befogadásra érdemes művek esztétikai értékeitől), mind pedig a túlzott általánosításoktól (azaz: fejtegetéseiben vállalja, hogy értelmezéseit személyes ízlése és saját olvasói természete befolyásolja). Két részből álló esszékönyve első fejezetében tizenegy elbeszélést vizsgál meg apróra befogadási esélyeik szempontjából. (Közülük három a magyar: szerzőik Móricz, Kosztolányi, Nagy Lajos, a többi régi és új világirodalmi klasszikus.) A második fejezet Halász László két évtizedes kutatásainak könnyed summázása. Megvilágítja azt a viszonyt, melybe óhatatlanul belebocsátkozunk, ha egy irodalmi hőssel és dolgaival — olvasás révén — közeli kapcsolatot létesítünk. Hogy az olvasói természetrajzunkat világosan és érthetően elénk táró mű mennyire időszerű, azt leginkább az értékelésünk bizonytalanságával foglalkozó tanulmány részlete teszi nyilvánvalóvá. Itt azokról a tapasztalatairól ad számot szerzőnk, melyek bebizonyítják, hogy tetszésünk és ítéletünk korántsem megbízható s legalábbis kutatói óvatosságra ad okot. Pedig személyiségünk gazdagításához elengedhetetlen, hogy az olvasmányözönből viszonylagos biztonsággal legalább a feltétlenül nekünk valót kiválasztani tudjuk. (Gondolat) Iszlai Zoltán figyelmesebben olvassák, komolyabban vegyék. Egyébként Gyurkovics csupa olyasmiről beszél, amire érdemes odafigyelni, többnyire komolyan venni. Írókról és az asztal túlsó felén ülő irodalmi hivatalnokokról, általában az irodalmi életről; e tárcákból megtudjuk, az író is olyan ember, akinek él és fenn kell tartani — családot, lakást, kocsit stb. — humoreszkkel megkeresni humortalan művei megírásának költségeit. Tehát nemcsak az idézett arc poetica lapul a kötet hátterében. Amelyben nemcsak tárcák, jelenetek vannak, hanem viccek is. Például: „— A belgáknál most király van? — Nem. Azt hiszem, csak felső”, vagy: „— Mit tart a legveszélyesebbnek nő és férfi közt? — Nézze... kettőt. Az egyik, ha tudják egymásról, hány szeplőjük van. — És a másik? — Ha nem tudják.” S a keserűbbek közül: „— Szorong? — Szorongok. — Nem kéne. — Muszáj. — Mért? — Így lettem emberré.” A könyvben vannak ezeknél terjedelemesebb írások is, melyek az örökzöld témákat kevésbé zölden adják elő. Néha a hétköznap kis eseteiből, mindennapi galibáiból olyan helyzeteket, konfliktusokat hámoz ki, melyeket érdemes lenne komolyan is megírni. Van humora, a humor mögött kialakult életfelfogása, mármár azt írnám: filozófiája, amely szabadabban fejtené ki magát az ars poetica hámja nélkül. Kiviláglana, komolytalan és komoly között nem áthidalhatatlan a szakadék. (Magvető) _________ Sík Csaba ÜDV A TOLVAJNAK! Gyurkovics Tibor tárcái, jelenetei „Nos, muszáj magamat komolytalanul kifejeznem, nehogy komolyan vegyenek” — fogalmazza meg az író humoros írásainak ars poeticáját. Karinthy az ellenkezőjét vallotta. „A humorban nem ismerek tréfát” elvek szerint a karikaturisztikussal, a groteszkkel azt akarta elérni — a „Versben mondom, hogy jobban megjegyezd” analógiájára —, hogy 2. TÖRTÉNELMI KALEIDOSZKÓP Gedeon Pál riportjai és cikkei A Történelmi kaleidoszkóp című könyv borítójának az írógépébe a földkerekség térképét fűzték be papírnak. Az érzékletes rajz alig túloz. Gedeon Pál, elmúlt és folyó évtizedeink ismert külpolitikai újságírója, élete legutóbbi szakaszában a Népszava főszerkesztője, a televízió kommentátora, megfordult modern történelmünk legfőbb színterein. A könyvében felölelt négy évtized — 1941—1981 — hiteles tanúja és krónikása. Pontos megfigyeléseiről pontosan és elfogultan tudósított, a nürnbergi pertől (ezt az egyet az angol BBC adásaiból egyenesen fordította) a kubai Moncada erődig, Hirosimától Lisszabonig, Nankingtól Wroclawig. Elfogultan a fasizmus és az újfasizmus ellen — elfogultan az emberség, a tisztesség, a béke tényleges védelmének, lehető megőrzésének az ügye mellett. A szerző kommunista újságíró és jó újságíró — ez a minden beosztástól független rang világlik ki válogatott írásaiból Ebben a hivatásban nemcsak a saját írás minősít, hanem a megszólaltatott személyiségek is. Gedeon korunk olyan szellemi vezéregyéniségeinek lehetett beszélgető társa — felkészültsége és fölényes nyelvtudása segítségével — mint Ehrenburg, Irene Joliot-Curie, Picasso, Andersen-Nexe és mások. Az, hogy Curie asszonyt egyáltalán szóra bírta (a wroclawi világértelmiségi békekongresszuson) magában jeles újságírói fegyvertény, alig lévén a kimagasló tudósnőnek a világsajtóban nyilatkozata. A magyar újságírónak is csak néhány mondatot mondott. Benne ezt: — A békét egyedül kongresszusokkal nem lehet megóvni. Ehhez a haladó erők összefogására van szükség és ebben az összefogásban minden haladó művésznek, írónak, tudósnak részt kell vennie. Egy kis ország jeles újságírójaként ezt tette és teszi a szerző, nemzetközi mértékkel is számottevő színvonalon. A gyűjtemény csak megerősíti a mindennapok tapasztalatát. (Népszava Kiadó) Rajk András HOGY ÉL, JENSEN ÚR? Bernáth Zsigmond útirajza Legyenek régiek vagy újak, szenvedélyesen gyűjtöm és szorgalmasan olvasom az útirajzokat. S igényeim valószínűleg nem különlegesek — mert ritkán akad közöttük, ami ne tessék. Ez most ilyen eset. Bernáth Zsigmond könyvei a mai — éppen csak tegnapi? — Dániát mutatja be, részletesen és szándéka szerint sokoldalúan. Mi hát a bej? Talán először is az, hogy túl nagy hangsúlyt, terjedelmet kapott a „külső keret”, a régebben Dániában élő és az otthonról hozzá látogatóba érkező jó barát közös utazása. Abból pedig, hogy ők hol és miként találkoztak össze, mit reggeliztek és menynyire fáradtak el a közös autóúton estig — csak kevés köti le a Dánia iránt érdeklődő hazai olvasót. Másodszor pedig az a baj, hogy Bernáth Zsigmond ugyan valóban jól ismeri Dániát és a dánokat, mégis, bizonyos szempontból értetlenül nézi mindazt, ami jellemzi őket, amiben mások, mint mi. Olykor — szinte akaratlanul, úgy, hogy maga is alig veszi észre — nem megítél, hanem elítél, akkor is, amikor korántsem valami nemzeti „karakterhibáról” van szó, hanem csak az eltérő szokások, társadalmi formáció, vérmérséklet adta különbségről. Lehet azonban, hogy mindezen ellenérzéseimet alapjában egyetlen tényre is visszavezethetném: arra, hogy a benne elmondottakhoz mérten ez a könyv túl testes — túlságosan hoszszú? (Gondolat) Lázár István Színház ÖRDÖGÖLŐ JÓZSIÁS Debreceni Csokonai Színház Több mint három évtized után a honi dráma ínséges asztalfiából napvilágra vergődött az Ördögölő Józsiás, Tamási Áronnak ez a jobb sorsra érdemes mesejátéka. Lehetséges, hogy a darab példázata riasztotta volna a színházat ettől a tündérkedő játéktól? A józan ész tiltakozik ez ellen, hiszen minden valamirevaló mese erkölcsi tanulságokkal párosított példázat. Nem inkább arról volt szó, hogy annak idején a napi politika árfolyamán méretett meg e mű esztétikai értéke? Bárhogy is volt, a késés fájdalmas, mert 1952-ben Tamási Áron e művével színpadi újítóként is hódíthatott volna. Ördögölő Józsiásnak és Bakszénnak, a pokol hercegének párviadala emberléptékű, bár a küzdelem színtere Tündérország, s e szép tájék megrontására szövetkezők ördögök. Bakszén pokolfőnök színeváltozása, megejtően szelíd személyiségcseréje a konvencionális mesei „jó-rossz” motívumon messze túlmutat; önmagunk pontos jellemtükre tárul itt föl. A világ dolgodra figyelve érvényes-e Tamási Áron bölcs intése, miszerint hitvány dolog a nép bizalmával visszaélni, miként ezt Bakszén tette. Nagyon is érvényes, s e bonyolult küzdelemben még inkább szívünknek tetsző cselekedet Józsiásé, aki eszével, erejével kiküzdött királyi hatalmát a nép gyámolítására mozgósítja. Gáli László, aki nem először kollokvál Tamásiból, jó szemmel fedezte fel a mű általános értékeit, attraktív elemeit. Az Ördögölő Józsiás több rétegéből kettőt biztos kézzel fejtett fel. Az egyiket — a népi furfanggal, vidámsággal teli ember-ördög párharcot — a gyermekek számára, s a másikat — a hatalom gyakorlásának ördögi, illetve emberi változatát a felnőttek okulására. Számomra a gyerekek részére megajánlott Ördögölő Józsiás volt a kedvesebb; a felnőttek gondolati leckéje túlontúl komorra sikerült, hiányzott belőle a célbajuttató katalizátor, az irónia. A Fuente ovesuna-méretű kép (kissé elméretezett létszámmal) valóban A hős falu mintájára vívta harcát, a közösségi színjátszás normái szerint. A gazdagon megtervezett összjátékból is kiemelkedett O. Szabó István (Józsiás) és Sárközy Zoltán (Bakszén). Párkány László Film A VENDÉGFOGADÓ Színes lengyel film A lengyel filmhét egyik sajátos, bizonyos értelemben legemlékezetesebb alkotása. A rendező, Jerzy Kawalerowicz nagy történelmi korszakváltás pillanatát ragadja meg: az első világháború első napját egy galíciai kisvárosban, az utolsó éveiben járó Osztrák—Magyar Monarchia határvidékén. Társzekéren zsidó teológ