Új Tükör, 1983. október-december (20. évfolyam, 40-52. szám)
1983-11-13 / 46. szám
* Csak a kapus foghatja meg kézzel a labdát. A súlyosabb szabálysértéseket a büntetőterületen belül végzett büntetővel kell sújtani. Egyéb szabálytalanságot büntetőütéssel (az elkövetett helyről) kell büntetni. Büntetőütésből közvetlenül gól nem érhető el. Játékidő a felnőtt férfiaknál 90, a nőknél 70, az ifjúságiaknál 70, illetve 60 perc. 1955-ben alakult meg a Nemzetközi Bandy Szövetség. International Bandy Federation (IBF). Székhelye: Katrineholm (Svédország). Az első világbajnokságot 1957-ben a Szovjetunió nyerte. BOB A szánkózás egyik vivcnyaga, különlegesen kiképzett jégpályán. A sporteszköz kormánnyal és fékkel ellátott különleges szánkó, melyeket 4 vagy 2 versenyző irányít. Eredete a XIX. században jelentkezik. Angol turisták St. Moritzban elégedetlenek voltak az akkori hosszú, alacsony és viszonylag lassú svájci szánokkal, ezért speciális pályákat kezdtek építeni, majd a szánkókat is a pályához alakították. Ezeket az átalakított szánkókat „toboggan-sled”-nek nevezték el, melyek a gyakorlatban nem bizonyultak stabilnak a nagy sebességük és kis terhelésük miatt Gyakran letértek a pályáról és komoly baleseteket idéztek elő. Ezek elhárítása végett (1895) megnehezítették a szánkókat, sőt külön terheket is tettek rá. Ezeket a korszerűbb szánkókat „bobsleigh”-nek nevezték el. Ebben az időszakban St. Moritzban klubok (Toboggan Club, Bobsleigh Club) jöttek létre, megépítették az első bobpályát (Cresta Run), amelyen 1898-ban megrendezték az első versenyt. Akkor egy csapat 5 főből állt, azonban ezen belül 2 nőnek kellett lenni. A ma használatos bobot 1901- ben St. Moritzban szerkesztették meg. Az első bajnokságot Ausztriában (1908) rendezték meg. Az első Európa-bajnokságot 1914-ben, világbajnokságot 1927-ben rendezték. 1928-tól a téli olimpiai játékok műsorában is szerepel. A nemzetközi szövetséget 1923-ban alapították Párizsban. Fédération Internationale de Bobslegih et de Tobogganing (FIBT). A versenypálya hossza 1400 —1700 méter között van, meredek és enyhe lejtős szakaszokkal, amely több olyan kanyart tartalmaz, amely magas hóborítású támfalakkal van ellátva. A pályák íve lejtésben 8—15 százalékos lehet. A szánkók acélból és alumíniumból készülnek. A szánkók konstrukciója lehetővé teszi a nagy sebességek elérését a maximális biztonság mellett. A szánkók mindkét oldalon korcsolyákkal vannak ellátva (szélességük 12—14 mm), melyek két részből (első és hátsó) állnak. A bob orr-részében levő korcsolyák mozgékonyak, kormányzásra szolgálnak. A hátsó mereven van rögzítve a szánkója. A korcsolyák közötti távolság 67 centiméter. A versenyzők ülőkéje 15—20 centiméterre van a jég felületétől. A szánkó áramvonalas kiképzése csökkenti a levegő ellenállását. A mindkét oldalon levő fogantyúk megkönnyítik a versenyző szánkóra szállását a rajt után. A bobok irányítása két módon történik: 1. kormány útján vagy az első korcsolyára rögzített kötéllel. A fék a két korcsolya között helyezkedik el, ami egy acélrúd. A verseny alatt tilos a fékezés, mert tönkreteheti a pályát. Csak veszély esetén használható. A bob nemzetközi mérete: hossza 4 fős szánkónál 3,80 méter, a két fős szánkónál 2,70 méter. A szánkó súlya nincs szigorúan behatárolva, variálni lehet 23 kg-os eltéréssel. Az átlagsúly a négyesnél 230 kg, a kettesnél 160 kg. Nemzetközi versenyen az összsúly (bob + versenyzők) négyesnél 630, kettesnél 375 kg. A négyes 160 km/óra sebességet is elérhet. A kettes valamivel lassúbb. A versenyeket két időfutam eredményeinek összesítése alapján értékelik és állapítják meg a sorrendet. SASS TIBOR I — 93 cr" —1 H5cm □ 35 s nemrég épült klubházban beszélgetünk. — Azt kérded, miért tart itt a magyar tenisz, ahol tart? Először is, a trénerek zöme nem dolgozik. Ez részben az anyagiak miatt van így, részben egy hihetetlenül elkényelmesedett szemlélet miatt. Ma már nem divat áldozatokat hozni a teniszért. Hogy ez miért van így, külön misét érdemelne. De sorolhatom a strukturális okokat. Nálunk nincs kiépítve egy egészséges teniszrendszer. Nincsenek vidéki centrumok, amelyek felölelnének egy-egy körzetet, ahol a szövetség által kinevezett és ellenőrzött edző vagy edzők dolgoznának. E nélkül a rendszer nélkül nem lehet egy országban szervezett teniszéletről beszélni. Nem igaz, hogy ez előteremthetetlen pénzbe kerülne. Csak el kéne kezdeni. Taróczy is, Temesvári is elég szépen hoz a konyhára, és biztos vagyok benne, hogy a helyi erőforrások is megnyílnának egy szisztematikus program meghirdetésére. Csak hát komolyan kellene venni az egész teniszt. — Változott-e valamit a sportág helyzete, mióta felvették az olimpiai versenyszámok közé? — Nem sokat. Azt is lehet mondani, hogy semmit. Péczely feláll, az órájára mutat. Edzést kell tartania és onnan senkinek a kedvéért nem hajlandó egy percet sem késni. A háromezer lakosú Fűzfő-gyártelepről jelenleg három fiatal válogatott van, Ferdinánd, Lázár és Dominek személyében. Mi lenne, ha így dolgozna mindenki az országban? * Utazunk. Füzesabony és Debrecen között a vonat, ki tudja pontosan, hogy hány percet késik. Az állomáson az ügyeletes vasúti tiszt közli, hogy neki tilos kiadni bármilyen késésről szóló igazolást. Ha nem tudjuk igazolni a késést, elvesztettük a csapatbajnoki meccset. Megy az idő, a gyerekek már nem tudnak meleget enni. Bekapnak egy-egy szendvicset. Idegeskedés. A mérkőzést legalább pályán veszítjük el. Este utazunk vissza. A vagonokban, az üléseken ujjnyi vastagon a kosz. Az egyik újonc korosztályú fiú kínosan toporog. A folyosón egy részeg utas hány. Utazunk. A gyorsjáratú busz a valamivel több mint száz kilométeres utat négy óra húsz perc alatt teszi meg. Tíz jegyért ezerhétszázötven forintot fizetek. Ülőhely nincs, a gyerekek állnak, ahogy megérkeznek, a pályára kell menniük. Utazunk. Mindenki visz valakit a saját kocsijával. A gyerekeknek versenyezni kell, mert különben soha nem tanulják meg ennek a kegyetlenségében gyönyörű játéknak a pszichológiáját. A felnőttcsapat három tagja minimum hétszáz forintot fizet rá fejenként erre az útra. Halmos Imre, a nagy sikerű teniszkönyv szerzője előadást tart egy vidéki klubban. — Rend kell. A rendből lesz a rendszer, a rendszeren belül pedig szisztematikus munka szükségeltetik. Így lehet csak a jövőnek nevelni. A mi gyerekeink többsége értékrend nélkül nő fel. Azért, mert nincs rendszer, azért, mert azt látja és tapasztalja, hogy nem a végzett munka után mérik meg, nem az utazik, aki a jobb teljesítményt nyújtja. Az dönti el a versenyre küldést, hogy ki kivel van kapcsolatban. Csak a munkateljesítményen alapuló értéktudat vezet testben és lélekben is egészséges sportolóhoz. Ilyenből van nagyon kevés. Taróczy és Temesvári. A világ nagyjai között vannak. Lám még sincs olyan nagy baj. Ha ők be tudtak kerülni a bűvös körbe, miért ne tudna más is. A hiba csak ott van, hogy két nemzetközileg jegyzett játékosunk nem elsősorban a hazai bázisnak köszönheti felemelkedését. Saját akaratuknak, ügyességüknek, s nem utolsósorban a családi környezetnek. Azt a szakadékot, amely a nemzetközi élvonal és a magyar tenisz között tátong, csak kivételes egyéniségek kivételes körülmények öszszejátszásával tudják átlendülni. Az, hogy mindig van egy és nem több tenisznagyságunk, nem valamiféle magyar sorsszerűség, hanem törvényszerű megnyilvánulása belső hiányosságainknak. A tenisznek semmiféle világosan kidolgozott, nyilvános és ösztönző érdekeltségi rendszere nincs nálunk. A felnövekvő generációt csak illuzórikus hite hajtja, ösztökéli, hogy dolgozzon még keményebben, még többet és még odaadóbban. Pontosan tudják a fiatalok, hogy jó teniszezőnek lenni nem éri meg Magyarországon, ám harmadrendű futballistának igen. Leendő teniszezőink ugyanabban a vidéki klubban edzenek-futnak háromszor, négyszer annyit, mint a felnőtt focisták, ahol lakások és súlyos tízezrek cserélnek gazdát az NB II-es labdarúgó-bajnokság középmezőnyében. * — Azt hiszed, a fővárosban olyan nagyon más? — mondja volt versenyzőtársam, aki edző lett. — Vidéki ez az egész magyar tenisz. A gyereknek nem tudjuk kifizetni az útiköltséget, a szállásköltséget, csak ha már eredményt hozott. Persze, ez így van Nyugaton is, csakhogy ott mások a viszonyok. Nekünk ki kellene dolgozni egy saját modellt. Nem kellene messzire menni érte. A szomszédban van Csehszlovákia. Nem felmérni és vizsgálgatni kellene évekig a módszereiket. Csinálni. Meg labdát venni tőlük. Évtizedek óta adjuk a valutát az angol meg mit tudom én milyen labdákért és mindig baj van az ellátással. A szomszédban itt van az olcsó Optimit. Én meg nem kapok elég golyót edzésre és a labdaszedéssel megy el az idő jó része. * — Az egyesületek és az edzők arra vannak kényszerítve, hogy minél előbb eredményt produkáljanak. Pontot, helyezést hozzanak. Ezért a kicsiket nem arra tanítják meg, amire kellene. Nem alapozzák meg hosszú távra őket. Egy jó teniszezőnek legalább hatvanfajta ütést kellene jól elsajátítania, hogy azt a mérkőzés óriási fizikai és lelki nyomása alatt is biztonságosan tudja alkalmazni. Ehelyett 5—8 fajta ütéssel győzelmet csikartatnak ki velük. Azután csodálkozunk, ha szembekerülnek egy külföldivel és összeomlanak, mint a budapesti Európa-bajnokságon. Csodálkozunk, hogy egy bizonyos kor után nem fejlődnek. Gáspár Béla csendesen, lassan beszél. — Nem a mai eredményt kell nézni, hanem a holnapit. A ma érdekében nem szabad feláldozni a jövőt. A nemzetközi tornákon az idősebb, tapasztalt játékosokat szerepeltetjük, mert mindig nyerni akarunk. SZIGETHY ANDRÁS