Új Tükör, 1984. január-március (21. évfolyam, 1-13. szám)
1984-01-01 / 1. szám
Színház A SZERELEM ÁRA Nemzeti Színház Kilencven éve is elmúlt, hogy a fábiánus szocialista G. B. Shaw megírta első darabját, Az özvegyember házait, melyet a magyar színházak először a közönségcsalogató, s a végkifejlet ismeretében ironikus Szerelmi házasság címmel játszottak. Csak jóval később kapta mostani címét, s ez ugyanúgy valami titkot sejtet, mint a sohasem használt angol eredeti. Mondjuk ki Shaw-hoz illő őszinteséggel: ma már nem ráz meg, nem hat a meglepetés erejével, amikor megtudjuk, hogy az előkelősködő Sartorius úr nyomorult szegények garasain, életveszélyes bérkaszárnyák „hasznosítása” révén gazdagodott meg. Ha a társadalombírálat eme formáját ma inkább zsurnalisztikusnak érezzük, jogos a kérdés, vajon miért mutatták be a darabot. Vadász Ilona rendezése nem erőlteti a politikai vonalat. Igazán jól, aprólékos finomsággal az első felvonás alapozó jeleneteit sikerült megoldania, melyekben a viktoriánus angol úri társadalom mulatságos sznobizmusát, kacagtatóan merev társasági konvencióit rajzolja fel. A színészi játékban számos iskola él békésen egymás mellett. Kállai Ferenc Sartoriusa olyan parvenü, aki figyelő szemmel, örökös készenléti állapotban, de hangsúlyozott külső nyugalommal ügyel arra, hogy pontosan olyan gentleman legyen, amilyennek az adott pillanatban lennie kell. Kalocsay Miklós Harry szerepében impulzív, s olykor még ügyetlen nagykamaszt ötvöz, a rangba, gazdagságba beleszületett arisztokrata természetes fölényével, eleinte igazán mulatságosan. Harsányi Gábor igazi ziccerszerepet csinált magának Lickheese figurájából. Nyersebb, erőteljesebb hatáselemekkel dolgozik, mint a többiek és a közönség egy része ezt hálásan jutalmazza. Fülöp Zsigmond Cokane szerepében csak rezonőr, mégis neki köszönhetjük az angol felső tízezer egy jellegzetes típusát. Azét az emberét, aki mindig kifogástalanul tud viselkedni, de emögött a „kerítés” mögött nincs „épület”, se ember, se jellem. Peremartoni Krisztina szép, vonzóan pikáns Blanche-ot mutat be. Később túlságosan hangos. Az utolsó részben pedig egy olyan nemes lelkű, szenvedő lányt indít útjára, akit igazán sajnálunk. Legfőképpen azért, mert Shaw nem őt írta meg. (Képünkön Kállai Ferenc és Peremartoni Krisztina) Köröspataki Kiss Sándor A KÉTBALKEZES VARÁZSLÓ Játékszín Békés Pál első darabját, az Egy kis térzenét tavaly láttuk a Tháliában. A lírai fogantatású játék arról beszélt, mennyi különös mese él egy öreg városrész kövei, ódon tárgyai és mai lakói közt. A 27 éves író második darabja, a Játékszínben karácsony előtt bemutatott A kétbalkezes varázsló szürke betontömbök környezetében teremti meg a mesét, cselekménye egy modern lakótelepen játszódik. Hogy milyen mesék élhetnek ebben a sivár környezetben? A kétbalkezes varázsló olyan, mintha egy telepi lakásban magára hagyott kisgyerek fantáziájának képei elevenednének meg. A tízemeletes tömbök gyötrelmei, az elromlott liftek, az állandóan csöpögő csapok, a csikorgó csövek együtt jelennek meg hajdani mesék új környezetbe helyezett szereplőivel, a szépséges királykisasszonnyal, a hoppmesterrel, az ételfogóval és a királyi udvar más fontos tagjával, s persze a trónját vesztett királlyal, aki maga is lakótelep labirintusában él. A kétbalkezes varázsló eredetileg nem színpadra készült. A nyáron jelent meg az író gyerekeknek szóló azonos című regénye; az került föl most a Játékszín színpadára. De az idegen származás, az epikai nehezék nem érződik az előadáson. A történet— nyilván a rendező Vándorfi László jótékony dramaturgiai beavatkozásainak következtében is — olyan lendületesen és természetesen pereg, mintha egy rutinos szerző eleve színpadra írta volna. A játék szellemes, sokszínű, kedves. Kivéve a történet ügyetlen és elnyújtott lezárását. Az elmaradhatatlan, s ez esetben kissé didaktikus tanulság kedvéért az előadás, sajnos, mintha kétszer fejeződne be. Ökrös László A történet, amelyben egy kisfiú harcol Szigfrid nevű oroszlán barátjáért, Ács János rendező színpadán csak egyféleképpen végződhet: még a javíthatatlanul felnőttnek látszó apa is átáll a mese oldalára. S aki a közönségben még kételkedik, lehet-e egy városi ház ócska pajtájában oroszlán, az is hamarosan rádöbben, hogy itt az egyetlen racionalitás a fantázia világa. Minden, ami azon kívül van — az atyai szigor, a hivatal unalma, a cirkusziak kegyetlen kiszolgáltatottsága —, fölösleges, leküzdendő akadály. Ezt nemcsak Peti és felnőtt barátai érzik így, másfél órára nekünk is Szigfrid és felesége, Szilvia boldogsága lesz a legfontosabb. A szavannák királyát Jordán Tamás játssza, s alakításából kiderül, mennyire rokon a kiérdemesült oroszlán elkeseredése a magányos ember szeretetvágyával. Nagy Mari sok finomsággal, könynyed természetességgel játssza a gyerekszerepet, s nem túlozza a felnőttek hideg praktikusságát Spindler Béla sem az apa szerepében. A rövid emlékezetkiesés után, a mese végén már számára is természetes a furfangos oroszlán-kézfogás. Molnár Gabriella A KISFIÚ ÉS AZ OROSZLÁNOK Kaposvári Csiky Gergely Színház Az eredeti műhöz méltó az interpretáció. Lázár Ervin A kisfiú és az oroszlánok című meseregényének kaposvári előadása. Azért különös öröm ez, mert, bár sokszor és sokféle átültetésben látjuk viszont Lázár Ervin meséit, gyakran éppen az ötlet szürkül el, a humor szegényedik, az érzelem devalválódik az átdolgozásokban. A kaposvári előadás művészei nemcsak a szerepeket elevenítették meg — hogyan is lehet hitelesen oroszlánt játszani? —, hanem színpadra varázsolták a gyerekkor egész, érzelmekkel teli fantáziavilágát. 1 .Peti ajánlat ÉK.. Film KÉT FIÚ GITÁRRAL Színes brazil film Rövid időn belül már a negyedik brazil film kerül a hazai mozik műsorára. Glauber Rocha után most a brazil új hullám, a cinema novo másik vezéralakjával ismerkedhetünk meg. Nelson Pereira dos Santos szociális témájú, Cavalcanti neorealizmusát követő és elmélyítő korai művei nagy feltűnést keltettek az ötvenes évek végén, s felhívták a figyelmet hazája filmművészetére. Csakhogy azóta sok idő eltelt, a cinema novo hullámai elültek és dos Santos alkotásai is megváltoztak. Ebben a filmjében legalábbis aligalig lehet felfedezni az égető gazdasági és politikai problémák rá anynyira jellemző kritikus ábrázolását. A szegényektől, a társadalom szélén élőktől ugyan nem fordult el, de kortársaival ellentétben még csak meg sem kísérli az új hullám eredményeit a sajátos latin-amerikai film megteremtésének szolgálatába állítani. A Két fiú gitárral (eredeti címe: Az élet színpada) szokványos zenészkarrier-történet. Két, Sao Paulo külvárosában népszerűvé lett énekes históriája a nehéz kezdettől a fényes felemelkedésig. Lényegében zenés dokumentumfilmet látunk, hiszen a főszereplők, akik a teljesen félrevezető magyar címmel szemben nem is annyira fiúk, mint inkább jó harmincas férfiak, „valódi” énekesek, saját életüket játsszák újra. Csakhogy sztorijuk meglehetősen érdektelen, a cselekménybonyolítás kezdetleges, az pedig kifejezetten zavaró és inkább egy musicalbe illő, hogy a különböző mellékszereplők, a bérházat építő munkások például néha indokolatlanul énekelni kezdenek. Sajnos, még a külvárosban forgatott, hatásos dokumentumfelvételek és az egyébként valóban tehetséges énekes-duó szép dalai sem nyújtanak kárpótlást ezért a vérszegény történetért. Hollós László Hanglemez SCHUBERT-DALOK Az idei szovjet hanglemezhét egyik gyönyörűséges meglepetése az a kiadvány, mely az 1977-es Toursi Fesztiválon elhangzott Schubert-estet örökíti meg: Dietrich Fischer- Dieskau és Szvjatoszlav Richter újabb találkozását egymással és a zeneköltővel, mindkettőjük közös szerelmével. Boldogító együttlétnek lehetünk tanúi, éppúgy, mint az egykori hangverseny közönsége, hiszen napjaink előadóművészetének fejedelmi személyiségei a schuberti poézis bensőséges nyelvén szólnak hozzánk, olyan közvetlen meghittséggel, amilyennel az ember csak legközelebbi barátaival, hozzátartozóival , vagy önmagával társalog. Ezúttal nem a legismertebb dalok szerepelnek a műsoron, hanem csupa ritkán felcsendülő darab, ám a borítószöveget és a versek nyersfordítását jegyző Csengery Kristóf kiváló kalauznak bizonyul: tájékoztatása kezünkbe adja a művek kulcsát, sőt, a programszerkesztés logikájára (az egymás mellé rendelt opuszok érzelmi-gondolati összecsengéseire) is ráirányítja figyelmünket. (Igazán kár, hogy a színes hátlapon elhelyezett írás kissé nehezen olvasható.. .) Karácsonyi ajándékgondjaink közepette ez a lemez mindenesetre „biztos tipp” — kifejezetten szeretteink fája alá kívánkozik, hogy fényesebbé és melegebbé varázsolja számukra az ünnepet. Amit ez a két zseniális művész tud Schubert világáról, az szavakban alig közölhető; muzsikálásuk már nem is produkció, inkább szellemidézés. Társaságukban szinte az egykori „schubertiádák” vendégei vagyunk. (Melódia) Kerényi Mária MIKI Fenyő Miklós nagylemeze Aki valamelyest is járatos a popzenében, annak cseppet sem meglepő, hogy Fenyő Miklósnak voltak, vannak és — ebből adódóan — bizonyosan lesznek is újabbnál újabb ötletei. Szinte már természetes velejárója egyéniségének, hogy mindig kitalál valami „meglepőt”. Ha nem válik be a Beatles-nosztalgia, majd bejön a rock and roll a Hungáriával. A zene bevált, a zenekar — nem. Sebaj, akkor majd egyedül... És összeállt a Miki című nagylemez. S hogy valami újítás is ligyen a mostani jelentkezésében, kísérő zene □ 3