Új Tükör, 1984. január-március (21. évfolyam, 1-13. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Színház A SZERELEM ÁRA Nemzeti Színház Kilencven éve is elmúlt, hogy a fá­­biánus szocialista G. B. Shaw meg­írta első darabját, Az özvegyember házait, melyet a magyar színházak először a közönségcsalogató, s a vég­kifejlet ismeretében ironikus Sze­relmi házasság címmel játszottak. Csak jóval később kapta mostani cí­mét, s ez ugyanúgy valami titkot sej­tet, mint a sohasem használt angol eredeti. Mondjuk ki Shaw-hoz illő őszin­teséggel: ma már nem ráz meg, nem hat a meglepetés erejével, amikor megtudjuk, hogy az előkelősködő Sartorius úr nyomorult szegények garasain, életveszélyes bérkaszár­nyák „hasznosítása” révén gazdago­dott meg. Ha a társadalombírálat eme formáját ma inkább zsurnalisz­­tikusnak érezzük, jogos a kérdés, vajon miért mutatták be a darabot. Vadász Ilona rendezése nem eről­teti a politikai vonalat. Igazán jól, aprólékos finomsággal az első fel­vonás alapozó jeleneteit sikerült megoldania, melyekben a viktoriánus angol úri társadalom mulatságos sznobizmusát, kacagtatóan merev társasági konvencióit rajzolja fel. A színészi játékban számos iskola él békésen egymás mellett. Kállai Ferenc Sartoriusa olyan parvenü, aki figyelő szemmel, örökös készen­léti állapotban, de hangsúlyozott külső nyugalommal ügyel arra, hogy pontosan olyan gentleman legyen, amilyennek az adott pillanatban lennie kell. Kalocsay Miklós Harry szerepében impulzív, s olykor még ügyetlen nagykamaszt ötvöz, a rang­ba, gazdagságba beleszületett arisz­tokrata természetes fölényével, ele­inte igazán mulatságosan. Harsányi Gábor igazi ziccerszerepet csinált magának Lickh­eese figurájából. Nyersebb, erőteljesebb hatáselemek­kel dolgozik, mint a többiek és a közönség egy része ezt hálásan ju­talmazza. Fülöp Zsigmond Cokane szerepében csak rezonőr, mégis neki köszönhetjük az angol felső tízezer egy jellegzetes típusát. Azét az em­berét, aki mindig kifogástalanul tud viselkedni, de emögött a „kerítés” mögött nincs „épület”, se ember, se jellem. Peremartoni Krisztina szép, vonzóan pikáns Blanche-ot mutat be. Később túlságosan hangos. Az utolsó részben pedig egy olyan ne­mes lelkű, szenvedő lányt indít út­jára, akit igazán sajnálunk. Leg­főképpen azért, mert Shaw nem őt írta meg. (Képünkön Kállai Ferenc és Peremartoni Krisztina) Köröspataki Kiss Sándor A KÉTBALKEZES VARÁZSLÓ Játékszín Békés Pál első darabját, az Egy kis térzenét tavaly láttuk a Tháliában. A lírai fogantatású játék arról be­szélt, mennyi különös mese él egy öreg városrész kövei, ódon tárgyai és mai lakói közt. A 27 éves író második darabja, a Játékszínben ka­rácsony előtt bemutatott A kétbal­kezes varázsló szürke betontömbök környezetében teremti meg a mesét, cselekménye egy modern lakótele­pen játszódik. Hogy milyen mesék élhetnek ebben a sivár környezet­ben? A kétbalkezes varázsló olyan, mintha egy telepi lakásban magára hagyott kisgyerek fantáziájának ké­pei elevenednének meg. A tízeme­letes tömbök gyötrelmei, az elrom­lott liftek, az állandóan csöpögő csapok, a csikorgó csövek együtt je­lennek meg hajdani mesék új kör­nyezetbe helyezett szereplőivel, a szépséges királykisasszonnyal, a hoppmesterrel, az ételfogóval és a királyi udvar más fontos tagjával, s persze a trónját vesztett királlyal, aki maga is lakótelep labirintusá­ban él. A kétbalkezes varázsló eredetileg nem színpadra készült. A nyáron jelent meg az író gyerekeknek szóló azonos című regénye; az került föl most a Játékszín színpadára. De az idegen származás, az epikai nehe­zék nem érződik az előadáson. A történet­­— nyilván a rendező Ván­­dorfi László jótékony dramaturgiai beavatkozásainak következtében is — olyan lendületesen és természe­tesen pereg, mintha egy rutinos szerző eleve színpadra írta volna. A játék szellemes, sokszínű, kedves. Kivéve a történet ügyetlen és el­nyújtott lezárását. Az elmaradhatat­lan, s ez esetben kissé didaktikus ta­nulság kedvéért az előadás, sajnos, mintha kétszer fejeződne be. Ökrös László A történet, amelyben egy kisfiú harcol Szigfrid nevű oroszlán barát­jáért, Ács János rendező színpadán csak egyféleképpen végződhet: még a javíthatatlanul felnőttnek látszó apa is átáll a mese oldalára. S aki a közönségben még kételkedik, le­het-e egy városi ház ócska pajtájá­ban oroszlán, az is hamarosan rá­döbben, hogy itt az egyetlen racio­nalitás a fantázia világa. Minden, ami azon kívül van — az atyai szi­gor, a hivatal unalma, a cirkusziak kegyetlen kiszolgáltatottsága —, fö­lösleges, leküzdendő akadály. Ezt nemcsak Peti és felnőtt barátai érzik így, másfél órára nekünk is Szigfrid és felesége, Szilvia boldogsága lesz a legfontosabb. A szavannák királyát Jordán Tamás játssza, s alakításá­ból kiderül, mennyire rokon a ki­érdemesült oroszlán elkeseredése a magányos ember szeretetvágyával. Nagy Mari sok finomsággal, köny­­nyed természetességgel játssza a gye­rekszerepet, s nem túlozza a felnőt­tek hideg praktikusságát Spindler Béla sem az apa szerepében. A rö­vid emlékezetkiesés után, a mese végén már számára is természetes a furfangos oroszlán-kézfogás. Molnár Gabriella A KISFIÚ ÉS AZ OROSZLÁNOK Kaposvári Csiky Gergely Színház Az eredeti műhöz méltó az interp­retáció. Lázár Ervin A kisfiú és az oroszlánok című meseregényének kaposvári előadása. Azért különös öröm ez, mert, bár sokszor és sok­féle átültetésben látjuk viszont Lá­zár Ervin meséit, gyakran éppen az ötlet szürkül el, a humor szegénye­dik, az érzelem devalválódik az át­dolgozásokban. A kaposvári előadás művészei nemcsak a szerepeket ele­venítették meg — hogyan is lehet hitelesen oroszlánt játszani? —, ha­nem színpadra varázsolták a gye­rekkor egész, érzelmekkel teli fan­táziavilágát. 1 .Peti ajánlat ÉK.­. Film KÉT FIÚ GITÁRRAL Színes brazil film Rövid időn belül már a negyedik brazil film kerül a hazai mozik mű­sorára. Glauber Rocha után most a brazil új hullám, a cinema novo másik vezéralakjával ismerkedhe­tünk meg. Nelson Pereira dos Santos szociális témájú, Cavalcanti neorea­­lizmusát követő és elmélyítő korai művei nagy feltűnést keltettek az ötvenes évek végén, s felhívták a fi­gyelmet hazája filmművészetére. Csakhogy azóta sok idő eltelt, a ci­nema novo hullámai elültek és dos Santos alkotásai is megváltoztak. Ebben a filmjében legalábbis alig­­alig lehet felfedezni az égető gaz­dasági és politikai problémák rá any­­nyira jellemző kritikus ábrázolását. A szegényektől, a társadalom szélén élőktől ugyan nem fordult el, de kortársaival ellentétben még csak meg sem kísérli az új hullám ered­ményeit a sajátos latin-amerikai film megteremtésének szolgálatába állítani. A Két fiú gitárral (eredeti címe: Az élet színpada) szokványos zenész­­karrier-történet. Két, Sao Paulo külvárosában népszerűvé lett énekes históriája a nehéz kezdettől a fé­nyes felemelkedésig. Lényegében zenés dokumentumfilmet látunk, hi­szen a főszereplők, akik a teljesen félrevezető magyar címmel szemben nem is annyira fiúk, mint inkább jó harmincas férfiak, „valódi” éne­kesek, saját életüket játsszák újra. Csakhogy sztorijuk meglehetősen ér­dektelen, a cselekménybonyolítás kezdetleges, az pedig kifejezetten za­varó és inkább egy musicalbe illő, hogy a különböző mellékszereplők, a bérházat építő munkások például néha indokolatlanul énekelni kez­denek. Sajnos, még a külvárosban forgatott, hatásos dokumentumfel­vételek és az egyébként valóban te­hetséges énekes-duó szép dalai sem nyújtanak kárpótlást ezért a vér­szegény történetért. Hollós László Hanglemez SCHUBERT-DALOK Az idei szovjet hanglemezhét egyik gyönyörűséges meglepetése az a ki­advány, mely az 1977-es Toursi Fesztiválon elhangzott Schubert-es­­tet örökíti meg: Dietrich Fischer- Dieskau és Szvjatoszlav Richter újabb találkozását egymással és a zeneköltővel, mindkettőjük közös szerelmével. Boldogító együttlétnek lehetünk tanúi, éppúgy, mint az egy­kori hangverseny közönsége, hiszen napjaink előadóművészetének feje­delmi személyiségei a schuberti poézis bensőséges nyelvén szólnak hozzánk, olyan közvetlen meghitt­séggel, amilyennel az ember csak legközelebbi barátaival, hozzátarto­zóival , vagy önmagával társalog. Ezúttal nem a legismertebb dalok szerepelnek a műsoron, hanem csu­pa ritkán felcsendülő darab, ám a borítószöveget és a versek nyers­­fordítását jegyző Csengery Kristóf kiváló kalauznak bizonyul: tájékoz­tatása kezünkbe adja a művek kul­csát, sőt, a programszerkesztés lo­gikájára (az egymás mellé rendelt opuszok érzelmi-gondolati összecsen­­géseire) is ráirányítja figyelmün­ket. (Igazán kár, hogy a színes hát­lapon elhelyezett írás kissé nehezen olvasható.. .) Karácsonyi ajándék­gondjaink közepette ez a lemez min­denesetre „biztos tipp” — kifejezet­ten szeretteink fája alá kívánkozik, hogy fényesebbé és melegebbé vará­zsolja számukra az ünnepet. Amit ez a két zseniális művész tud Schu­bert világáról, az szavakban alig közölhető; muzsikálásuk már nem is produkció, inkább szellemidézés. Társaságukban szinte az egykori „schubertiádák” vendégei vagyunk. (Melódia) Kerényi Mária MIKI Fenyő Miklós nagylemeze Aki valamelyest is járatos a popze­nében, annak cseppet sem meglepő, hogy Fenyő Miklósnak voltak, van­nak és — ebből adódóan — bizo­nyosan lesznek is újabbnál újabb öt­letei. Szinte már természetes vele­járója egyéniségének, hogy mindig kitalál valami „meglepőt”. Ha nem válik be a Beatles-nosztalgia, majd bejön a rock and roll a Hungáriá­val. A zene bevált, a zenekar — nem. Sebaj, akkor majd egyedül... És összeállt a Miki című nagylemez. S hogy valami újítás is ligyen a mostani jelentkezésében, kísérő zene­ □ 3

Next