Új Tükör, 1984. január-március (21. évfolyam, 1-13. szám)
1984-02-26 / 9. szám
■ Ellobbant a láng. A kérlelhetetlen balkáni szél lassanként hóval fújja be a sporttörténeti nyomokat a Szarajevó környéki hegyekben. Aki siet, esetleg még láthatja, merre futott Thomas Wassberg és hol kerülgette a kapukat Phil Mahre. Visszavonhatatlanul elmúltak a téli sportágak ünnepnapjai. Bosznia és Hercegovina fővárosában az élet visszatér régi kerékvágásába. Eltűnnek az ötkarikás zászlók, az olimpiai hangulatot sok minden visszahozza majd. Elég egy pillantást vetni a havas lankákra, a sísáncra, a szállodákra, mindenkinek eszébe juthat mindaz, amit sohasem lehet elfelejteni. Az érzelmi telítettség, a rajongás az olimpiai eszméért, a sportért, látható és láthatatlan szálak, amelyek eltéphetetlenül összekötötték azokat, akik közös célért, egy zászlóért harcoltak havon és jégen; ilyen jellemvonások jellemezték a résztvevőket. Ha a küzdelem hevében levették volna a küzdők a címert, a nemzeti színeket az öltözékükről, akkor is tudhatták volna hovatartozásukat. Még korai lenne eldönteni, hogy a tizennegyedik téli olimpia lezárt-e egy korábbi szakaszt vagy pedig új fejezet kezdődött Szarajevóban. A válasz megadása a szakemberekre vár. Bizonyos számokban a sportolók már elérték a tökéletest vagy nagyon megközelítették. Amikor Jayne Torvill és Christopher Dean tündökölt a jégen, azt hihettük, hogy a tánc a jégen, ami az ötletességet, a szépséget, a líraiságot, az iskolázottságot illeti, már aligha fokozható. Amikor Katarina Witt siklott a tükörsima jégfelületen, arra gondolhattunk, hogy az olimpiai bajnoknő mindent tud, ami gyakorlással elsajátítható. Mi következett még ezután? A jövő olimpiájára készülő ■ korcsolyázó a nap hányadik óráját szánja edzésre, hogy többet tudjon, mint Szarajevó aranyérmesei, a kilencediket, a tizediket, netán a huszonnegyediket? Lényegében semmi új sincs a kérdés feszegetésében. Gyakran halljuk-olvassuk a kérdést: — Hol a sportteljesítmények határa? Talán célszerűbb lenne másként feltenni a kérdést. Mondjuk így: — Mit és mennyit hajlandó áldozni az ember a sportért, azért, hogy messzebbre ugorjon sível, mint eddig, elkápráztassa műkorcsolya-mutatványaival a nézőket? Mennyi időt, pénzt, anyagot, technikát és találékonyságot áldoz mindezért? Láthattuk Thomas Wassberg bámulatra késztető ötven kilométeres futását sível hegynek föl, hegynek le. Amit a svéd művelt, azt csak levett kalappal lehetett nézni. Erőfeszítéséért, kitartásáért és küzdeni tudásáért minden dicséretet megérdemel. A látványra sokáig emlékezünk. Thomas Wassberg elszántsága az ókor maratoni futójának legendáját juttatta eszünkbe. A svéd úgy haladt előre, hogy minden mozdulatán érződött, az utolsó energiatartalékát is hajlandó feláldozni, csak hogy győztesként célba érkezzen. A televízió jóvoltából láthattuk emberfölötti küzdelmét, csodálatra méltó iramát, mozgásának begyakoroltságát. Nem mindennapi volt a havas képek sorozata. Köszönjük, kedves Thomas Wassberg, az elkényelmesedettek, a fáradékonyak, az ülőfoglalkozásúak nevében. Tanulhattunk fáradhatatlanságot, győzni tudást az aranyérmes svédtől. De talán még érdekesebb lett volna, ha Thomas Wassberg nagy futása után bemutatják egy filmen, hogy az ötven kilométeres sífutás olimpiai bajnoka hogyan, mennyit edzett, szíve-tüdeje, izomzata miként változott meg a gyakorlások hatására. A képsorozatnak ilyen címet adhatnánk: Az aranyérem ára. De nemcsak az emberi akaraterő, hanem az ész is különleges szerepet játszott Szarajevóban a tüneményes eredmények kialakulásában. A tudomány, a technika, a különféle anyagok is segítették a versenyzőket, amint ez újvidéki laptársunk, a Magyar Szó egyik téli olimpiai tudósításából is kiderül: „TITOKZATOS ALPESI ALKÉMIKUSOK Amikor már minden alszik, munkába kezdenek a mesterek. Éjnek idején, amikor már mindenki aludni ment, a bjelasnicai és a jahorinai pályák mellett a mesterek hozzákezdenek a sílécek rendbe hozásához. A síelés kiváló ismerői jól tudják, hogy csakis megfelelően karbantartott lécekkel lehet kiváló eredményeket elérni, nemcsak a jó minőségű pályáktól függ minden. A „munka” a legnagyobb titokban folyik. A sífelszerelést gyártó vállalatok mindent igyekeznek a legnagyobb titokban tartani, a szakmai fortélyokat még családjuk tagjainak sem árulják el. Ezek „az alkémikusok” senkiben nem bíznak, csakis saját szaktudásukban. Közülük példaként említhetjük meg a svájci Peter Müllert és Franz Heinzert. Még egymás között sem értekeznek a legfontosabb szakmai fogásokról. Semmilyen együttműködés sincs a vállalatok között. Az Atomic sífelszerelést gyártó gyár szakemberei már több mint három hete a szarajevói pályákon vannak. A Rosignola vállalat tagjai nyolc nappal később érkeztek. A technológia jelenlegi fejlettségi fokán mindenki mindenkire gyanakszik, így például sokan azt állítják, hogy a Blizzard vállalat technikusai minikomputerrel dolgoznak, hogy nehogy ugyanolyan csapás érje őket, mint januárban, amikor a Tripl vállalat versenyzője, Franz Klammer megszerezte minden versenyszámban az első helyet. Az időjárás is nagyon fontos, már a legkisebb hőmérséklet-ingadozás is hozzájárulhat ahhoz, hogy egy-egy síelő gyengébb helyezést érjen el a vártnál. Különböző viaszkeverékeket használnak ezek a titokzatos alkémikusok, mert biztosítani szeretnék versenyzőik számára a legjobb eredményt... A szakma legnagyobb tekintélyei természetesen a svájciak. A többi vállalat szakemberei mindent megtesznek, hogy ellessék titkukat. A síversenyek kiváló ismerői azt állítják, hogy verseny előtt nem a részvevőket kell meginterjúvolni, hanem a titokzatos szakembereket, azok biztosan előre jó tippet tudnak adni. Először is megnézik, hogy milyen az aznapi hó, majd megkérdezik, ki készítette fel a síléceket, és csak a legvégén azt, hogy ki versenyez rajtuk. A helyzet jó ismerői sohasem tévednek.” Feltehetően a felszereléseket gyártó cégek is versenyeztek egymással Szarajevó havas terepén. Aki ma győz az olimpián, holnap nyerhet a piacon is. Azokkal a lécekkel, amelyekkel érmet lehet nyerni, azzal a kedvtelésből sízők is szívesen siklanak le az Alpok vagy a Dolomitok lejtőin. A tizennegyedik téli olimpiának tehát vége. A győztesek — például Enke, Swan, Wassberg, Angerer, Malkov, Nykänen — diadalhoz vezető útjáról, különleges adottságairól még hosszú ideig hallunk-olvasunk majd. Egyéniségük varázsa nyilvánvalóan nem múlik el a szarajevói láng ellobbanásával, csak nyomukat fújja be hóval a balkáni szél, de azért böngésszük majd az eredménytáblázatot is. Magyarokat hasztalan keresünk az érmesek és a pontszerzők között. Aki kedveli a statisztikát és szeret elveszni a számok rengetegében, könnyen egymás mellé teheti a számokat és kiderítheti, a pirosfehér-zöld színek képviselőinek ilyen alárendelt szerep régen nem jutott a téli olimpián. A végén a svájci-magyar Kozma Péter huszonharmadik lett az alpesi lesiklásban. Az eredménynél talán örvendetesebb indulásának a ténye. A jövőben esetleg a jelenleginél többet is tehetnek a nyugati országokban élő honfitársaink, szakemberek, vezetők, sportrajongók, sportéletünk sikereiért. Amit ki lehetett próbálni Szarajevóban, még nagyvonalúbbá tehető Los Angeles küzdőterein. 34 □