Új Tükör, 1984. április-június (21. évfolyam, 14-26. szám)

1984-05-20 / 21. szám

I //. ú; PRot.rriKjM t i, t txiuirrek : B UDMSr ni Mut» »miamii pftRTBi/ousfton ts n iBiti5ÍM~Tlinftcs inrliT nt rvtOl.YAM. I "I. SZÁM. if) M fi’lá VASAIN AP. IMI MÁJUS tt RpmSktvEiiEs kiadás! Ú­JABB VILÁGRASZÓLÓ MAGYAR SPORTSIKER M­agyarország—Anglia 7:1 (3:0) nepélyesség érződött és némi túlzás­sal sokan valóságos „nemzeti ügy­nek” tekintették a mérkőzést. Győz­hetnek az angolok is? A vendégeken kívül senkinek sem jutott eszébe ilyen riasztó lehetőség. Mindez ér­ződik a különkiadásból is: „A magyar játékosok egy ideig az atlétikai eseményeket nézik, majd fél öt után néhány perccel indulnak az öltözőbe. Az állóhely közönsége lelkesen megtapsolja őket. — Nándi — kiáltja Hidegkúti fe­lé az egyik szurkoló —, három da­rabot! Hidegkúti mosolyogva figyelmez­teti a lelkes szurkolót: — Eggyel győzzünk!. .. Négy sárga és három fehér labda vár választásra a magyar öltözőben, ahol táviratok özöne is fogadja a magyar csapat tagjait. „Ismételjétek meg a wembley-i győzelmeket” — ez a kívánság csendül ki a távira­tokból. Puskás, az újonc Tóth Il-t biztatja: — Úgy játssz, ahogy szoktál... Az angolok kényelmesebbek. Csak háromnegyed ötkor indulnak vet­kőzni. Kedves meglepetés fogadja az angol vendégeiket: Németh Imre a Népstadion dolgozói nevében üd­vözli őket és szép zászlót nyújt át. James Shentall, az angol sportkül­döttség vezetője köszöni meg a Nép­stadion dolgozóinak figyelmességét. Az öltözőkben világbajnoki előké­születek érezhetők. Erre vall, hogy mindkét öltözőben az előre kijelölt tizenegy-tizenegy játékos mellett csak Gellér, illetve Bürgin, a két tartalék kapus kezd vetkőzni. Így lesz a világbajnoki találkozókon is. Az angol játékosok fütyüléssel és halk nótaszóval leplezik idegessé­güket. Csak Merrick jár gondterhel­ten fel és alá. Nyilván a november 25-i hat magyar gól jár a fejében .. A mérkőzésen az angoloknak még annyi esélyük sem volt, mint a bá­ránynak az oroszlán ellen. Egyetlen olyan pillanat sem volt, amely az­zal kecsegtethette volna Walter Winterbotton csapatát, hogy egyenlő ellenfél lehet. Tóth II., Kocsis, Hi­degkúti, Puskás és Czibor az ango­lok számára kiismerhetetlenül ado­gatta egymásnak a labdát, változtat­ta a helyét és a legtöbbször megta­lálta a módját, miként kergetheti a kétségbeesésbe az ellenfél védelmét. Észjáték, technikai fölény, korszak­­nyi különbség? Csak ajánlatos csín­ján bánni a dicsérettel, mert minél magasabbra emeljük a hajdani lab­darúgókat, annál nehezebb jellemez­ni utódaikat és elhelyezni őket a nemzetközi rangsorban. Ingerkedés­ként is hathat, ha az egykoriak aranylábát emlegetjük. Tény, hogy hullottak a gólok. Miért éppen hét­nél állt meg a magyar csapat? Ugyanígy bejuthatott volna a labda nyolc, kilenc vagy tíz alkalommal is menniük hálójatba. De a különösen nagy gólarány talán már gyanússá teheti a győzelem körülményeit. El­képzelhető, hogy a magyarok még erre is gondoltak? Mindenesetre az a tény, hogy a hetvenkettedik perc­ben került be utoljára a labda az an­golok hálójába. A vendégek becsüle­tesen küzdöttek. Igazi profi módon, amint ezt ma mondanák. Nem han­gulati elemek befolyásolták játéku­kat, hanem a szerződés pontjai. Null­­­ullnál éppen úgy próbálkoztak, ha csak tehették, jöttek-rohantak előre, mint amikor már öt-hat vagy hét gólt kaptak. Nem engedték meg ma­guknak azt a fényűzést, hogy elked­vetlenedjenek, elkeseredjenek vagy netán leálljanak. Igazi sportembe­rekként viselkedtek, holott érezhet­ték helyzetük reménytelenségét, amint ez Walter Winterbotton nyi­latkozatából is kiderül: — Csodálatosan szép és eredmé­nyes volt a magyarok játéka, de szá­munkra igen elkeserítő. A tehetet­lenség érzése mindig döbbenetes és mi ezt éreztük. Hét­ egyes magyar győzelemként vonult be az a harminc évvel előtti kilencven perc a labdarúgás történe­tébe. Az a 92 ezer szerencsés, aki tanúja lehetett a parádés futballbe­­mutatónak, még hosszú ideig mesél­hetett a látottakról, ami ugyan ré­gen volt, de igaz volt. Érdemes len­ne elemezni, milyen motivációk ha­tására tanultak meg ennyire az egy­koriak játszani, miért szántak a lab­darúgásra annyi időt, energiát. Ta­lán ki akartak törni a külvárosi életből, hírnevet, becsületet és nem utolsósorban pénzt óhajtottak szerez­ni maguknak vagy a köznapinál na­gyobb erőfeszítésre ösztönözte őket a világot látás vágya vagy a nemzeti színek szeretete is? Mi az, ami a ré­gi ösztönzők közül még létezik, mi az, ami még izzik, mint a hamu alatt a parázs, és újra lángra lobbant­­ható, de mi az, ami régen nem léte­zett, viszont a mai játékosokat lel­kesítheti, hogy ne csak a labdarúgás általános vagy középiskoláiban le­gyenek rossz vagy közepes nebulók, hanem eljussanak a sportág egyete­mére is, mint jeles elődjeik. Valaha, éppen harminc esztendeje Európa futballéletében főszerep ju­tott a sportág hazai képviselőinek. Ma messze vagyunk ettől, akárcsak ama nevezetes Makó vitéz Jeruzsá­lem falaitól. Elegendő, ha bepillan­tunk a francia Mondial című lap kis futb­alllaflimanachjába. Ez a kiad­vány közli az esztendő legjelentő­sebb labdarúgó-eseményeit. Tanul­ságos sorra venni, miben vagyunk A Népstadion eredményjelző táblája érdekeltek és hol „tüntetünk” távol­létünkkel. Május. UEFA Kupa-döntők. Ma­gyarok sehol. Június. Az Európa-bajnokság nyolcas döntője Franciaországban. A magyar csapat nem szerepel. Hol vagyunk akkor? De miért va­gyunk ennyire lent? Kérdések vá­lasz nélkül. molnár Károly­ ­ múlva Azonban, újra cuu­j sorba 411. I Ji..*ko5a:rk a kbz­jna** lel­­• ke* b!/tata«a közben, művé* , *ztm Jü'íZ.«rtak. A Zujtótrrn­­, %ron- e'helye’kedett kCUföldl . »o*i.voltak rs­­ndben AjgwIUl a k/udelmet. Cuk m­Vcéprik ko- ! kéz, HidágkuU nagjr*/c*rü ak­cíi-i.kt indít. A 13. percben Ko­­mi ho*z(~ labv)Aj/»val Tóth II. remekül ehcula/] tu befelé kanyarodik. fi a. Upo» Uv*m kevénnel kerüli el a j-hbk.ipu­­fat hatvan opera­tőr r6Vt* J Megkezdték rfUlff-.'-li és (sport«í-«'H I», '••‘sra, tóbh ›wr né*/», W*r›AVpirr·@» fim J4U osk jé-AlAU.t. Cft'ális Urial I .Jilt CM Xakarii» prrrbrm, hAn irirlkali­­­e»*K «zabálytalanul tudj* akdilti'yatni. V­abaUru­­l*»! Az ARial kaputól , hkuzonhét mrtrrrr l’yakaa ! »Itllj» le a labda/ «fr­áz­tál» int t.Aniu*nak a M­­»ól* formát mutáló ka!* Mtkíchirk he ív • nfei* •mm- - - - - □35 Ai Esti Budapest különkiadása

Next