Új Tükör, 1984. április-június (21. évfolyam, 14-26. szám)
1984-06-24 / 26. szám
Száz évvel ezelőtt a Pest megyei Gyón községben, 1884. június 25-én született Gyóni Géza. Eredeti családi neve Áchim, és édesapja, Áchim András e szlovákok által lakott község evangélikus egyházközségének volt a lelkésze. A család Békéscsabáról, ebből az alföldi szlovák városból került Gyónra, amikor az egyházközség megválasztotta lelkészének Áchim Andrást. Édesanyja a pozsonyi Becker János tanítónak volt a leánya, aki e három nemzetiségű városból a házasság révén került az Alföldre. Géza utolsóként — hetediknek — született, s mint a legkisebb, az édesanyja kedvence volt. Elemi iskoláit otthoni környezetben, a gimnáziumot pedig Szarvason végezte. A költészet iránti fogékonysága már itt jelentkezik, s az önképzőkör lelkes poétája. Érettségi után édesapja a pozsonyi evangélikus teológiára küldi tovább tanulni, mert azt szeretné, ha a papi hivatást és vele a gyóni gyülekezetet örökölné. Még csak elsőéves teológiai hallgató, de versei már megjelennek a pozsonyi Nyugatmagyarországi Híradóban. Prózai írásai is itt kerülnek a nyilvánosság elé. Az irodalom és publikálási lehetőség elragadja a papnövendéket, és lassan, de biztosan a polgári élet felé sodorja. A végső lökést egy szerelmi vetélkedésből és egy szerkesztőségi nézeteltérésből keletkezett „amerikai párbaj” öngyilkossági kísérlete adta meg. A diákotthon szobájában 1904. január 24-én eszméletlenül, vérbe fagyva találtak rá. Szerencséje volt, mert a golyót a bordája eltérítette, s így az elkerülte a szívet. Ezzel a tettével azután véglegesen eldőlt, hogy nem lesz pap. Az öngyilkossági kísérlet miatt a teológiát el kellett hagynia. Apja hazavitte Gyónra, ahol rövid ideig jegyzőgyakornokként működött. A bürokráciát és a hivatal zsarnokoskodását hamar megutálta. Az újságírást, a költészetet egy pillanatra sem hagyta abba, s hivatali funkciójával párhuzamosan végezte. Ady költészete volt reá hatással, amelyhez saját meglátásai és a parasztság problémái jarultak. 1910-ben a Soproni Napló munkatársa, ahová teológus barátja, Gyúrói Nagy Lajos segítségével került. A laptól 1912-ben megvált, mivel egy ellenzéki csoportosulástól olyan ígéretet kapott, hogy ő lesz új ellenzéki lap főszerkesztője. Mielőtt ezt a szerkesztői helyet elfoglalhatná, behívják korábbi ezredéhez Boszniába. Leszerelése után Szabadkára hívják, az ott megjelenő Bácskai Hírlap és a Színházi Újság szerkesztői helyére. Életében öt verseskötete jelent meg. Az első még Pozsonyban „Versek” címmel látott napvilágot 1904-ben. Ezt a kötetet Wigand Ferenc helybeli nyomdász adta ki. A következő kötet ötéves szünet után, 1909-ben jelent meg, most már Budapesten, a Lampel kiadóvállalatnál. 1914 őszén újra behívták katonai szolgálatra, de már nem Boszniába, hanem Kelet-Lengyelországba. Egyenesen Przemyslbe vonult be, amely az első világháború történetében azután jelentős szerepet játszott. A Przemyslben katonáskodó költő nagy hatású költeményekben adott hangot a háborúba hajszolt katonák érzéseinek. „Lengyel mezőkön, tábortűz mellett” cím alatt, a przemysli Knoller nyomda kiadásában jelentette meg háborús költeményeit. A kötetnek nagy sikere volt, elsősorban a katonák körében. SZÁZ ÉVE SZÜLETETT GYÓNI GÉZA KÖLTŐ Több kiadásban, összesen tízezer példányban jelent meg. Lefordították németre is, és Drezdában 1915-ben „Auf polnischen Fluren, am Lagerfeuer” címmel jelent meg. A Przemyslben írt költeményeinek jelentős része a várparancsnokság által kiadott Tábori Újságban jelent meg. A katonáknak szánt lapot az akkori haditudósítók szerkesztették. A háború öldöklései közepette egy új Gyóni Géza jelentkezett verseivel a magyar irodalomban. Versei nem öncélúak, hanem közvéleményt ébresztő hatásúak. A przemysli várban írott versei közül a „Csak egy éjszakára” megrázó erővel tárja az ország elé a katona szenvedéseit, kínjait és tetemre hívja az uszítókat, a vámszedőket. Megjelenése után széltében-hoszszában szavalták. E költemény minden békeszerető, háborúellenes emberhez szól, bármely nemzethez tartozzék. Lefordították német, olasz, finn, szlovák, szlovén, horvát, sőt még angol nyelvre is. Csak egy éjszakára küldjétek el őket: A hitetleneket, s az üzérkedőket. Csak egy éjszakára: Mikor a pokolnak égő torka tárul, S vér csurog a földön, vér csurog a fáról, Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben, S haló honvéd sóhajt: fiam . . . feleségem . . . Küldjétek el őket csak egy éjszakára, Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára. Csak egy éjszakára, Hogy bújnának össze megrémülve, fázva, Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna, Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét, Hogy kiállná bőgve, Krisztusom mi kell még! A körülzárt Przemysl városát és várát a hadvezetőség 1915 szeptemberében feladta. Akkor már semmi kenyér nem volt, s a lovakat öldösték. Gyóni Géza sok tízezer bajtársával orosz hadifogságba került. Végső állomása a krasznojarszki hadifogolytábor lett, ahová a főhadnagy Mihály öccsével 1915 októberében vitték. A táborban írt versek ismét új oldaláról mutatták meg a költőt. Gyóni szemlélete a hadifogságban a társadalmi és politikai viszonyok terén alaposan megváltozott, és erről több verse tanúskodik. Hadifogolytáborbeli, de hátországi sikereire a „Levelek a Kálváriáról” című monológja tette fel a koronát. A sok tízezer krasznojarszki hadifogoly között kézről kézre járt a költemény. A „Hegyeken át a hír szalad” kezdetű, 10. levelet Gyóni kézírással 700 példányban sokszorosította, egy hadifogolytársa pedig rajzával illusztrálta. A tábor különböző nemzetiségű hadifoglyainak a nyelvére is lefordították. A „Levelek a Kálváriáról” I. és II. részének kézirata a hazabocsátott rokkant katonák útján hazakerült Budapestre, és 1916-ban az Athenaeumnál megjelent. A költeményben az otthon és a hadifogság emlékei váltakoznak a szomorú valósággal, így jutott el az otthoni társadalmi igazságtalanságok felismeréséhez, és adott hangot azoknak a költészet eszközeivel. Amikor 1917-ben Szentpétervárott kitört az orosz polgári forradalom, Gyóni lelke, agya már készen állott a forradalmi eszmék befogadására. (Isten kegyelméből című verse.) Az „Utolsó tánc” című versében mint a „távoli bús nép keserű fia” üdvözli lelkesen az 1917-es, még csak polgári forradalmat. Bizonyára használhatott volna hazájának és az egész világon a szocializmus eszméjének, ha 1917. június 25-én nem ragadja el a halál. Halálát megelőzte egy, a személyét sújtó tragédia, június 8-án elhunyt a táborban a szeretett testvér, Mihály öccse, akinek létezése kapocs volt a hazájához, az övéihez. Gyóni Géza öccse halála után napok alatt omlott össze lelkileg és testileg. Az utolsó napokat már súlyos beszámíthatatlanságban töltötte; idegei teljesen felmondták a szolgálatot, míg az élő halottból igazi halott lett. Mindössze 33 évet élt. Utolsó, kétszakaszos versét június 14-én írta „Az élet titka” címmel, öccse halálának a bánatsúlya alatt. Az ismerteken kívül még sok verset írt a fogságban, de igen sok elveszett. A hadifogságban írott versei úgy kerültek haza, hogy a Vöröskereszt közvetítésével a Monarchia és Oroszország humanitárius egyezményt kötöttek a rokkantak kicserélésére. Így került haza Krasznojarszkból sok hadirokkant, akikkel Gyóni Géza verseit hazaküldte. A sok hadirokkant küldönc közül egynek a neve megmaradt, Tscheik Ernő iglói tanáré. Halála után verseit öt kiadásban jelentették meg, az utolsó kiadás születésének 75-ik évfordulóján került olvasóközönség elé. 1959-ben Budapesten, a Szépirodalmi Kiadónál. Temetésén a krasznojarszki tábor minden lakója — nemzetiségi különbség nélkül — részt vett. A sokezernyi hadifoglyot ez alkalommal nem kísérték fegyveres őrök a temetőbe. Bajtársai a derekára ismertetőjelnek vasabroncsot tettek, hogy ha majd egyszer hamvait hazaviszik, felismerjék a maradványait. Gyóni Géza maradványai azonban ma is a krasznojarszki hadifogoly-temetőben nyugszanak. Közvetlenül az első világháború utáni években, majd 1927-ben — a költő halálának a tizedik évfordulóján — Budapesten mozgalom indult meg hamvai hazahozatalára és hazai síremléke felállítására. Egy ideig gyűlt a pénz, de később a rendszer kormánya nem tartotta fontosnak az ügyet, és a mozgalmat megszüntette. Ma már aligha lenne akadálya hamvai hazahozatalának. KELENVÁRY JÁNOS SÍRVERS Hazai domb lesz vagy idegen árok Bús sírom füve amelyen kihajt, Kopott fejfámon elmosódó írás Bolygó vándornak ezt hirdesse majd: Boldog, ki itt jársz, te érted is Megszenvedett, ki lent nyugszik, a holt. Véres harcok vették fel hírét, De csak a béke katonája volt. Csak egy éjszakára Gyóni Géza és öccse sírja a krasznojarszki temetőben 18.