Új Tükör, 1984. július-szeptember (21. évfolyam, 27-40. szám)
1984-07-08 / 28. szám
RifiUMK Soos — úgy hangzik, mint egy segélykiáltás. Illendő név a kísérteties lápra, melyet ma már természeti ritkaságként óvnak Csehország délnyugati csücskén. A Karlovy Varyval kezdődő híres fürdővárosok legdélibb gyógyhelye, Frantiskovy Lázné közelében érette keresik fel sokan Hájek falucskát. Annak félreeső vasútállomása mögött búvik meg a rezervátum bejárata. A látogatóknak hídszerű gerendautat építettek körben a 210 hektáros lápon, amely egy sekély, agyaggal bélelt földteknőben keletkezett. A teknőt kvarchomok földnyelv választja ketté. Északi oldalán, a Soós-patak völgyében gyapjúsással, kákával, tőzegáfonyával benőtt hegylábi mocsár alakult ki. A kvarchomok gáttól délre egészen más a láp képe. Ott évmilliók alatt tó keletkezett csapadékvízből és az utóvulkáni működés szénsavas, glaubersós, vasas ásványvízű forrásaiból. Az utóbbiak révén feldúsult a tó ásványi sókkal, s a kedvező közegben elszaporodtak a kovamoszatok. Az elhalt egysejtűek páncéljának vastagodó üledéke idővel feltöltötte a tavat. A visszamaradt felszíni réteg, a kovaföld kiszáradva szabálytalan sokszögekre repedezik. A repedések mentén tölcséreket alakítva ki, különböző erővel hozza a felszínre az ásványvizet a mélybeli agyagrétegek alatti homokszintekben felgyülemlő gáz. Amikor először ott jártam, a gáz nyomására némelyik forráskürtőben — mofettában — bugyborékolva szökellt a víz, mintha forrna, iszapot, sárdarabokat böfögve föl — ezért nevezik e forráskürtőket iszapvulkánoknak is. Egy kánikulai hét múltán ismét felkerestem a tá- pót, s az télies képet mutatott. Mintha vékony hó lepte volna be, hófehér lett a kovaföldfelszín. Közelebbről e fehérség szabálytalan sokszögekre bomlott, s ezek peremein, a repedéseknél sárgás, zöldes színben vált ki az ásványi kristályok tömege. A kürtők többsége kiszáradt, s csak gáz sziszegett belőlük. Képes szöveg: NÉMETH OLGA 22 □