Új Tükör, 1984. július-szeptember (21. évfolyam, 27-40. szám)

1984-07-08 / 28. szám

RifiUMK Soos — úgy hangzik, mint egy segélykiáltás. Illendő név a kísérteties lápra, melyet ma már természeti ritkaság­ként óvnak Csehország dél­nyugati csücskén. A Karlovy Varyval kezdődő híres für­dővárosok legdélibb gyógy­helye, Frantiskovy Lázné kö­zelében érette keresik fel so­kan Hájek falucskát. Annak félreeső vasútállomása mö­gött búvik meg a rezervá­tum bejárata. A látogatóknak hídszerű gerendautat építettek kör­ben a 210 hektáros lápon, amely egy sekély, agyaggal bélelt földteknőben keletke­zett. A teknőt kvarchomok földnyelv választja ketté. Északi oldalán, a Soós-patak völgyében gyapjúsással, ká­kával, tőzegáfonyával benőtt hegylábi mocsár alakult ki.­ A kvarchomok gáttól dél­re egészen más a láp képe. Ott évmilliók alatt tó kelet­kezett csapadékvízből és az utóvulkáni működés szénsa­vas, glaubersós, vasas ás­­ványvízű forrásaiból. Az utóbbiak révén feldúsult a tó ásványi sókkal, s a ked­vező közegben elszaporodtak a kovamoszatok. Az elhalt egysejtűek páncéljának vas­tagodó üledéke idővel feltöl­­­tötte a tavat. A visszamaradt felszíni réteg, a kovaföld ki­száradva szabálytalan sok­szögekre repedezik. A repe­dések mentén tölcséreket alakítva ki, különböző erő­vel hozza a felszínre az ás­ványvizet a mélybeli agyag­rétegek alatti homokszintek­ben felgyülemlő gáz. Amikor először ott jártam, a gáz nyomására némelyik forráskürtőben — mofettá­ban — bugyborékolva szö­­kellt a víz, mintha forrna, iszapot, sárdarabokat böfög­ve föl — ezért nevezik e forráskürtőket iszapvulká­noknak is. Egy kánikulai hét múl­tán ismét felkerestem a tá-­ pót, s az télies képet muta­tott. Mintha vékony hó lep­te volna be, hófehér lett a kovaföldfelszín. Közelebbről­ e fehérség szabálytalan sok­szögekre bomlott, s ezek pe­remein, a repedéseknél sár­gás, zöldes színben vált ki­ az ásványi kristályok töme­ge. A kürtők többsége kiszá­radt, s csak gáz sziszegett belőlük. Kép­es szöveg: NÉMETH OLGA 22 □

Next