Új Tükör, 1984. október-december (21. évfolyam, 41-53. szám)

1984-10-07 / 41. szám

tális tettét. Ebben a főszerepet ala­kító, szavak nélkül is kifejezően és természetesen játszó, nagyszerű szí­nésznők sokat segítenek neki. Alko­tásán, akárcsak a­­holland filmek többségén, erősen érezni a doku­­mentarista műfaj kötetlenségét és közvetlenségét, a­­holland film legis­mertebb képviselőjének, Joris Ivensnek a hatását. Ez a harcosan feminista, szomorúan groteszk han­gulatú film csak a záró képsorokban távolodik el igazán a realizmustól, és válik álomszerűvé, szimbolikus­sá Hollós László HOLNEMVOLT Színes csehszlovák film Jára Cimrman rendkívüli férfiú volt, afféle polihisztor. A tudomá­nyoktól a művészeteken és a műsza­ki újdonságokon át a politikáig min­denhez értett. Kitűnő ötleteket adott Eiffelnek, Csehovnak, Edisonnak és Shakespeare után ő is (igaz, csak festett) tengerrel ajándékozta meg Prágát. Cimrman ugyanakkor peches ember volt: színdarabjai csú­fosan megbuktak, s világraszóló ta­lálmányaival is mindig egy-két per­cet késett a szabadalmi hivatalból. Később forradalmi eszmékre tanítot­ta Ferenc Ferdinánd trónörökös gyermekeit, és bonyolult összeeskü­vést szőtt a cseh nép érdekében Fe­renc József ellen. Hogy e jelentős feltaláló, pedagógus, forradalmár, festő, drámaíró stb. neve mégsem szerepel egyetlen lexikonban sem, s hogy egyetlen portré sem maradt fenn róla, annak egyszerű a magya­rázata: Jára Cimrman kitalált sze­mély. Megteremtői, Ladislav Smol­­jak és Zdenék Svérák róla nevezték el Prága egyik legnépszerűbb, 1966- ban általuk alapított színházát. Most, a sikeres színházi előadások után filmen is életre keltették kép­zeletbeli hősüket. Sm­oljak, a rendező és forgató­könyvíró társa, Svéráik véget vetet­tek a rejtélynek, s megpróbáltak misztifikált figurájukból teljes ké­pet adni. Egy sor átlagos és elfo­gadható tulajdonság mellett alak­ját teljesen valószerűtlen tulajdon­ságokkal is fölru­házták. Kalandos életét kronológiai sorrendben egy­másra épített epizódokból állították össze, ötvözve Cimrman pályafutá­sának hihető és hihetetlen mozzana­tait. Csakhogy ezek az epizódok meglehetősen eltérő színvonalúak és egyenetlenek. Akad közöttük szelle­mesen ötletdús és színpadias, gro­teszk és szentimentális, abszurd és naturalista. A szórakoztató, bur­­leszkszerű jeleneteket fárasztóan ne­hézkes részek követik. Sok az üres­járat, a fergeteges paródia olykor ellaposodik, érdektelenné válik. Sm­oljak különös, felemás szatírája csak helyenként éri el első, koráb­ban nálunk is bemutatott Főúr, tű­nés! című könnyed és élvezetes komédiájának a színvonalát, új ! Hanglemez B. NAGY JÁNOS SZÓLÓLEMEZE Tíz-tizenöt éve még aggasztó tenor­hiányról panaszkodtunk , s ma már ott tartunk, hogy a Magyar Ál­lami Operaház ebben a hangfajban is nemzetközi hírű művészekkel di­csekedhet. B. Nagy Jánost 1971-ben ismerte meg a budapesti közönség a Carmen Don Joséjaként, s ettől az időtől kezdve a repertoár egyik osz­lopa lett — igazi elismerését azon­ban a Gardelli vezényelte Bocca­­negra hozta meg; az olasz mester bizalma és biztatása szinte szárnya­kat adott az énekesnek, s ez a siker­élmény meggyorsította pályájának ígéretes kibontakozását. Érces, át­ütő erejű hangja, biztos magasságai, előadásának szüntelen belső hevü­lete hamarosan felhívta rá a külföld figyelmét is: a neves Deutsche Oper am Rhein napjainkban már máso­dik otthona a sokat foglalkoztatott tenoristának. Közreműködésével három operafelvétel készült a közel­múltban a Hungarotonnál (Simon Boccanegra, Mózes, Nerone), s a kedvező fogadtatás előkészítette az utat Recondita armonia címet vise­lő önálló lemeze megjelenéséhez. A műsor, mely olasz operák részleteit kínálja a hallgatónak, igen változa­tos; örömmel fedeztünk fel benne olyan áriákat is, melyekkel a hazai operalátogató színpadon mostaná­ban nem találkozhat (például Ar­­noldóét­ a Tell Vilmosból, Fernan­­dóét a Kegyencnő­ből, Enzóét a Gio­­condából stb.). B. Nagy János drá­mai hangvétele, elementáris tempe­ramentuma kellőképpen érvényesül ezekben a feladatokban Medveczky Ádám karakteres dirigálásával, a lírai színekkel azonban ugyancsak takarékoskodik a jeles szólista. Pe­dig a spinto-szerepkörhöz a kifeje­zés lágysága is hozzátartozik, s ezt el is várja az ember attól a mű­vésztől, akinek Nemorinójáról leg­utóbb lelkesedve számoltak be a düsseldorfi lapok. (Hungaroton) Herényi Mária VADÁSZAT Hobo Blues Band Aki ismeri és kedveli az együttest, annak ezúttal minden bizonnyal va­lami szokatlan élményben lesz része a lemez végighallgatása után. Van itt minden, „komplett” erdőrészlet madárcsicsergéssel, szarvasbőgés­­sel, részletek Arany János és Jack Kerouac verseiből, Pilinszky János Sieti ajánlat Négysoros című verse, részlet Shakespeare Machbetjéből... és persze több mint húsz érdekes, iz­galmas új szám az együttes kitűnő előadásában. Érdekes feladatra vál­lalkozott Földes „Hobo” László. Egy dupla albumnyi terjedelmű — pró­zával is megtűzdelt — összeállításon vadássza, vadásztatja végig-végig a nagyérdeműt. Az már korábban is tudott volt a zenekar szerteágazó ér­deklődésű vezetőjéről, hogy nincs híján a bátor próbálkozásoknak (könyvet írt és jelentetett meg, majd színészként tette próbára képessé­geit). Ezúttal is próbálkozott. Két vélhetően nagy szerelmét, a blues­­zenét és az irodalmat kísérelte meg egységes egésszé gyűrni. Neves szí­nészek vállaltak közreműködést, Major Tamás verset, prózát mond, míg Igó Éva egy régi sláger elének­­lését vállalta magára. Végül is egy ilyen lemeznél a zene a lényeg, az pedig kitűnő! A Fóka—Tátrai ket­tős ezúttal is remekelt, mint ahogy Deák „Bill”-nek is mindig jó napja van, ha énekelni kell. (Favorit) Látó János rámja mai tárlatkeresését is meg­határozza. Herczeg Ibolya, a kiállítás rende­zője érző és értő válogatással tárta fel a Gádor-életmű plasztikáit, labi­­rintusos szerkezeteit, melyeknek fe­gyelmezett organizmusa humánus tartalmú maradt a formák ritmikus indázásában is. Nagy kezdeményező volt Gádor István: már 1920—30 kö­rül Akrobaták című kompozíciójá­ban megjelenik a szék, később Vilt Tibor és Schaar Erzsébet motívu­ma ... És Gádor sem puszta tárgy­ként kezeli, inkább az architektúra alapjaként idézi meg, szoros egység­ben az emberi formával. Tárgyba ál­modott költészet ez. lMmfA Miklós Kiállítás GÁDOR ISTVÁN SZOBRAI Helikon Galéria Nagy életmű előtt tiszteleghetünk olyan tárlaton, mely bemutatónak készült — emlékkiállítás lett belőle. A júliusban elhunyt 93 éves mester nem érte meg sem e kollekció, sem váci állandó gyűjteményének meg­nyitóját. Az életmű azonban meg­maradt, mivel Gádor kerámiaművé­szete szobrászat is a javából, ezért időzítették e kamaratárlatot a kis­plasztikai kiállítás időpontjára. Egy biztos: századunk magyar ke­rámiájának nagy vonulata az a Gá­dor—Kovács Margit—Gorka Géza hármasság, mely együttesen a mű­faj törekvéseit és elágazásait jelen­ti. Gádor István szobrászként vég­zett a budapesti Iparművészeti Is­kolán, ezután lett keramikusként a Wiener Werkstätte tagja. Felmérte az őskor emberének addig kevéssé figyelembe vett formavilágát. Töb­bek között ezt bontakoztatta ki mély intellektussal, új anyagokkal kísér­letezve, s épületdíszítő feladatokra is kiterjesztve, a nagy méretű kerá­miákat jelszerű szobrokká dúsítot­ta. A megnövelés nemcsak a kerá­mia méretváltozását jelentette nála, hanem a plasztikába való átlényegü­­lést, ez volt Gádor István művésze­tének az a tette, mely a magyar kő­ ANDRE SZABÓ KÉPEI Nyíregyháza, Megyei Művelődési Központ A Brüsszelben élő André Szabó — Szabó Endre — első egyéni kiállítá­sát rendezte meg szűkebb hazájá­nak központjában. Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán végezte; alapító tagja volt a Györffy Kollé­giumnak. Az ötvenes évek elején több plakátpályázaton nyert első dí­jat. Bár közel harminc éve él kül­földön, szülőföldjével töretlen a kap­csolata : nyaranta Tiszavasváriban dolgozik Ezen a bemutatón festmények, egyedi grafikák és litográfiák jelzik eddigi pályáját. Gyakran használ hengert, kést és radírt munka köz­ben: ezek az eszközök most is nagy szerepet játszottak látomásos Vízi­­világ-sorozatában. Visszafogott szí­nezésű lapjain a festékréteg mani­pulálásával sajátosan értelmezett mikrovilágok — nádasok, árterek, víz alatti részletek — bomlanak ki. A természet romlása és az emberi­ségre leselkedő veszélyek aggoda­lommal töltik el. Ebből a közösségi érzésből született félelmetes víziója, az Atomembrió. A mitológia törté­neteit átíró festményein (Európa el­rablása) szembetűnő az érett rajz­­tudás, a meghökkentő hangulati ele­mek szerepe. Játékos kedvében a va­lóság többértelműségére figyelmez­tet metamorfózis-képein, sugallva, hogy nem mondhatunk le illúzióink­ról, amelyek nemcsak csalódásaink, hanem örömeink egyik forrása is (Nagy macska, Tisztelet Arcimbol­­dónak). (Képünkön a Zsuzsanna és a vének című rajz) Tarczy péter □3

Next